Egy új tanulmány alapján őseink már 780 ezer évvel ezelőtt is átsütve vagy megfőzve fogyaszthatták a halat. Az eredmények azt mutatják, hogy az eddig véltnél 600 ezer évvel korábban jelent meg az étel efféle feldolgozási módja.

Irit Zohar, a Tel-Aviv-i Steinhardt Természettudományi Múzeum munkatársa és kollégái az intézmény pontyfosszíliáit elemezték. A leletek a Jordán folyó közelében végzett ásatásokon kerültek elő. A kövületek vizsgálatából kiderült, hogy a térség 780 ezer évvel ezelőtti lakói tűzön készítették el a halat.

A régészek körében nincs egyetértés arról, hogy eleink mikor vágtak bele a sütésbe és főzésbe, mivel nehéz bizonyítani, hogy a tűzrakóhelyek nemcsak melegedésre, hanem esetleg ételkészítésre is szolgálhattak. A sütés-főzés születése fordulópont volt az emberiség történetében, ugyanis a feldolgozott ételt könnyebb volt megrágni és megemészteni, ami segíthette a populációk terjedését.

A halfosszíliák vizsgálata előtt a sütés-főzés legkorábbi bizonyítékai 170 ezer évesek voltak, és a neandervölgyi és korai Homo sapiens közösségekhez kötődtek. Az új tanulmány 600 ezer évvel korábbra tűzi ki a kezdeteket.

A kutatók több mint másfél évtized alatt több ezernyi halmaradványt katalogizáltak. A leleteket az Izrael északi részén található Gesher Benot Ya’aqov régészeti helyszínen tárták fel, a környéken egykor egy tó lehetett. Zohar szerint munkafolyamatuk egy kirakóshoz hasonlított: egyre több és több információ birtokába jutottak, ezekből állt össze végül a történet.

A régészeket az vezette nyomra, hogy egy helyszínen, ahol szinte egyáltalán nem találtak halcsontokat, rengeteg fog maradt fenn. Ez önmagában főzést sugall, mivel a csontok az 500 Celsius-fok alatti hőmérsékletű főzés vagy sütés közben szétesnek, megpuhulnak, míg a fogak megmaradnak. A helyszínen ráadásul égett kövek is előkerültek, ami tűzrakásra utalt. További bizonyítéknak tekintették, hogy a fogak többsége két nagy testű, akár 2 méteres hosszúságot is elérő pontyfélétől származott, a szakértők szerint jó ízű húsuk miatt választhatták őket.

Zohar kiemelte, a fogak elemzésekor a zománcot is vizsgálták, mert tudni akarták, hogy a melegítés milyen hatással van a rétegre. A Londoni Természettudomány Múzeumban végzett analízisből kiderült, hogy a fogak 200-500 Celsius-fokos hőnek voltak kitéve, a halat tehát tűz segítségével dolgozhatták fel. Azt nem tudni, hogy a korabeliek pontosan milyen technikát alkalmaztak.

A Homo erectus mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt kezdte el használni a tüzet, Zohar szerint azonban az, hogy a tűznél melegedni lehetett, még nem jelenti, hogy főztek is a segítségével. Anais Marrast, a francia Természettudományi Múzeum achaeozoológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban, hozzátette: az is elképzelhető, hogy a tűz mellett ették meg a halat, a csontokat pedig egyszerűen a lángokba dobták.