Vass Csaba jégszobrász világbajnok alkotásai tömegeket nyűgöznek le világszerte, a nyárádremetei származású művész úgy játszik a jéggel, hogy az mindamellett, hogy szemet gyönyörködtető, a nyers valósággal, az elmúlás tisztaságával is szembesít. Több ezer ikonikus jégszobrot készített már, attól sem riad vissza, hogy 12 órán át dolgozzon egy alkotáson: keze munkáját dicsérte például a London Eye előtt álló 7 méter hosszú, élőben faragott londoni látkép, de egy óriási Valentin-napi szív is, vagy a New York-i Közlekedési Múzeum számára készített életnagyságú jégvonat, amelynek a peronján lévő utasokat is jégből faragták. Mindezt azért írom múlt időben, mert jégszobrai a mostban készülnek, és amint életre hívja őket, gyors iramban indulnak el az enyészet útján. Ő mégsem bánkódik emiatt, motiválja a tudat, hogy rövid időn belül láthatja, mivé erodál a műve – míg a márvány-, a fém- vagy a kőszobrok pusztulásához évezredek kellenek, az átalakulás a jégszobroknál néhány óra alatt megfigyelhető. A szobrászművésszel csöppet sem hétköznapi hivatásáról beszélgettünk.

A nyárádmenti származású Vass Csaba a londoni New Covent Gardenben található, többszörösen díjnyertes Icebox cég vezető szobrászművésze, ami az Egyesült Királyság egyik vezető jégtervezési és jégszobrászati irodája. Az általuk készített szobrok világszerte megtekinthetők, korábban megdöntötték a valaha volt legmagasabb, jégből készült koktélospohár világrekordot egy négy méter magas szoborral – tudjuk meg, míg telefonon beszélgetünk.

Noha munkahelye köztiszteletnek örvend, és jómaga 2015-ben Szlovákiában, a Tatry Ice Master nemzetközi jégszobrászversenyen jégszobrász világbajnoki címet szerzett, nem hivalkodó, már a beszélgetésünk elején megállapítjuk, hogy roppant szerény, kimagasló eredményeiről is csak érintőlegesen tesz említést.

Pedig 17 éves jégfaragó pályafutása során több ezer jégszobor elkészítéséért felelt. De amikor arról érdeklődünk, hogy mire a legbüszkébb, kitüntetései helyett az egyik alkotását említi, ami többek közt azért állt közel a szívéhez, mert egy Kolozsváron működő vállalat kérte fel a kivitelezésre. Igaz, végül a koronavírus-járvány ellehetetlenítette az átadást, mégis sikerként élte meg a folyamatot. Ahogy szintén sikerként könyvelte el a #PeopleTogether projektet: a 10 méter hosszú szoborcsoport 3D-s digitális tervezése két hétig tartott, a faragása pedig négy hetet vett igénybe.

Életnagyságú, bonyolultan kifaragott, dinamikus élethelyzetben lévő embereket jelenített meg, az alkotásnak az is különlegessége volt, hogy 8840 liter tisztított vizet tartalmazott, amit növények öntözésére használtak. A szobor iránt a Good Morning Britain, az ITN és a London Live is érdeklődött, illetve a The Times és a Daily Telegraph is bemutatta – de ezt már nem a művésztől tudjuk meg, ő nem fényezi magát; hanem az interneten rákeresve tárulnak elénk a különféle róla szóló cikkek.

A jégről azonban lelkendezve mesél. Mint mondja, egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, szinte olyan, mintha élő anyaggal dolgozna, mert a szobrász és a nagyközönség szeme előtt alakul át. Olyan szobrok hozhatók létre belőle, amelyek fából vagy kőből csak évek hosszú munkája árán készülnének el. Hivatásában a kreatív kihívásnak hódol, ismeri be, hiszen a jég gyors és sokoldalú munkát tesz lehetővé, ugyanakkor hozzájárul a fenntarthatósághoz, mert formálása folyamán nem keletkezik hulladék vagy környezetre káros anyag. Viszont teljesen átlátszó, így felnagyítja a részleteket, és gyorsan megmutatja a hibákat is, éppen ezért nagyfokú és tudatos jelenlétet követel a művésztől. Állandó készenléti állapotot, amit az is nehezít, hogy más anyagokkal ellentétben a jégszobrászatban nincs lehetőség a hibák eltussolására, nem pótolhatók a túlzottan lefaragott darabok. Ha netán túlságosan belefaragna, kezdhet elölről mindent. A jégszobrokat kristálytiszta jégtömbökből faragja, amelyek 150 kg súlyúak és 100 cm x 50 cm x 25 cm méretűek. Egyes szobrokhoz több tömböt is használ, ilyenkor ragasztóanyagként vizet alkalmaz, világosít fel.

A jégszobrász, aki egészen addig nem tudta, hogy mi a jégszobrászat, míg művelni nem kezdte azt

Vass Csaba szobrászművész a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban tanult, az egyetemet Temesváron kezdte el. Akkor ismerkedett meg a jégszobrászattal, amikor egy diákcsereprogram keretében New Yorkba költözött, egészen addig az általános szobrászat foglalkoztatta. Épp egy stúdióhelyszínt keresett, ahol saját szobrain dolgozhatna, amikor egy magazinban meglátta, hogy nem messze tőle jégszobrász-stúdió működik. „Addig nem is hallottam jégszobrokról, puszta kíváncsiságból mentem el, hogy megnézzem, miből áll” – idézi fel a kezdeteket, amelyek a nyitott tulajdonosnak hála sikert eredményeztek, hiszen jóhiszeműen felajánlotta, hogy próbálja ki, ha szeretné. Ő kipróbálta, beleszeretett és azóta is abból él – fűzi hozzá a lehető legtermészetesebben.

Mint mondja, gyermekkorában már voltak művészi megnyilvánulásai: óvodás korában nem tett egyebet, csak gyurmázott napestig, kedvenc foglalkozása pedig a könyvek kidekorálása volt, így már egészen korán, elemi tagozaton elkezdte tanulmányait a művészeti iskolában, és 10 évesen már bentlakásban élt, távol a családjától, ami akkor nagy nehézség volt számára.

Láncfűrész, csiszoló szerszámok, marófejek: a művészi önkifejezés eszközei, ha jég az alapanyag

Vass Csabával szinte egyszerre bólogattunk, amikor arról beszélgettünk, hogy Erdélyben nem elterjedt művészeti forma a jégszobrászat. Tapasztalatai azt mutatják, az emberek nagy része úgy tekint erre a művészeti ágazatra, hogy „valamiért fizetünk, ami el fog olvadni”. Pedig már az különleges benne, hogy a jéggel való munka tisztasággal jár, nem keletkezik por a faragása folyamán, illetve vágni is könnyebb, mint a követ, a fát vagy a márványt. CNC-marógépeket használnak, lehetősége van előre programozni, 3D-ben modellezni, és képes éveken át tárolni egy jégszobrot speciális hűtőberendezésben, -10 fokban. Nincs is egyébre szüksége a művészi kiteljesedéshez és boldogsághoz.

Mint mondja, cégük kristálytiszta jégtömböket használ – annyira tiszták, hogy elrejthető bennük a gyémánt – Belgiumból vásárolják nagy mennyiségben az alapanyagot, de alkalomadtán ők maguk is készítenek. Ehhez megfelelő gépezetre és technikára van szükség: mivel a víz folyamatos mozgásban van, amikor megfagy, az apró levegőbuborékok is meglátszanak benne. Hogy a jégtömb tiszta maradhasson, a gép állandóan keveri a vizet, így nem maradnak benne a légbuborékok – magyarázza az előállítás mikéntjét. Majd hozzáteszi, nemcsak a kreatív és kihívásokkal teli, „könnyű” munkafolyamat nyűgözi le hivatásában, hanem az is, hogy miután befejezi a munkát, átadhatja a természetnek, hogy kedvére formázza tovább. Emellett az is lelkesíti, hogy a jégszobrász élet kötetlen.

Olyannyira, hogy évente háromszor-négyszer utcai bemutatókat is tart, bár nem ezek a kedvencei, mert odakint a jég sokkal puhább, mintha mínusz fokokban dolgozna vele, éppen ezért sokkal nagyobb odafigyelést is igényel a megmunkálása. Illetve kezdetben az is zavaró volt számára, hogy rengetegen kémlelik, miként végzi a munkáját, mára ezt viszont megszokta, rutinosan szobrászkodik a kíváncsiskodók előtt és hálás azért, hogy az emberek örömüket lelik a jégalkotásokban.