Az idei volt az eddigi legmelegebb februárunk, voltak napok, amikor 21 fokot mutatott a hőmérő. Nem csoda, hogy egyre gyakrabban láttunk medvéket az erdőkben vagy a településeken. Idén még korábban kezdett éledezni a természet, és ezt a vadak is megérezték. És meg az emberek is, akiknek a békés egymás mellett élés érdekében alkalmazkodniuk kell: eddig sem volt ajánlatos, de ezután még inkább tilos letérniük a kijelölt túraútvonalakról! – értenek egyet megszólalóink, akiket medveügyben faggatunk. A medvék ugyanis tartják még magukat belső biológiai órájukhoz, így többségük március végéig „barlangjában” pihen. Ha az ember – aki a meleg idő hatására már februárban felfedezőútra indult – nem a megfelelő utakon járt, akár a telelésre használt helyek közelében találhatta magát. És ez március folyamán is megeshet. Hogy miért az idézőjel? Mert ezek a téli otthonok nem tágas barlangok valahol egy hegyormon, hanem nagyon gyakran aprócska lyukak, odúk, vackok fák tövében, az erdők mélyén. Igaz, nehezen megközelíthetőek, mégis jobb figyelmeztetni a kirándulókat, mert néha erősebb kíváncsiság, mint a józan ész.

Mostanság nehéz medvékről beszélni, mert legyen bármi is a téma, két élesen elkülönülő tábor ugrik egymásnak. Amint arról korábban írtunk, ahányszor medvetámadásról ad hírt a sajtó, az emberek szinte egy hangként kiáltanak halált az állatra. „Ki kellene lőni mindet”, „pusztuljon az összes”, „mihaszna a medve” – írják hozzászólásban a szókimondóbbak anélkül, hogy belegondolnának, mekkora szerepe van ennek a csúcsragadozónak. Valahogy megszűnt létezni a középút, pedig a medvekérdés nem fekete vagy fehér, nagyon sok oldala van, amiről időnként próbálunk is hírt adni.

Kapcsolódó

Addig van erdőnk, amíg medvénk is – Biztos ki kellene lőni mindet? Szakember a medvetényekről és -tévhitekről

„Nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, mit eredményez a medvék hiánya: Magyarországon szinte alig élnek nagyragadozók, így ott számunkra elképzelhetetlen számban, akár nyolcszázas rudlikba (csoportokba) verődnek össze a szarvasok. De őzből és vaddisznóból is sokkal több van. Emiatt az erdők teljesen másként néznek ki, mint nálunk, hiszen a friss hajtásokat mindig lerágják, letapossák”.

medvekérdés medve-ügy medvetámadás medvekár medve

Mert – bár nem szép dolog az élőlényeket kategorizálni – a medve hasznos állat: erdőt, természetes élőhelyeket „teremt”, hiszen az emésztetlen magvakat szétszórja azokon a területeken, ahol megfordul, illetve jelenlétével igazolja, hogy az erdő, a táj természetközeli, és abban a természetes folyamatok még jól működnek. Másfelől szabályozza a patások számát (és viselkedését), így azok nem kerekednek felül a fákon, újulatokon, cserjéken, és sokféle, illetve különböző korosztályú és nagyságú növényfaj marad meg az erdeinkben, mezeinken.

Most akkor barlangban vagy lyukban alussza téli álmát a medve?

Dósa Elek Levente ezúttal nem a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetőjeként nyilatkozott nekünk, hanem egyszerű természetjáróként, akinek feltűnt valami roppant érdekes a februári koratavaszban. Lyukak jelentek meg az erdőkben, apró vackok, amelyekben medvék húzódnak meg – legalábbis a Csomád-hegységben, az erdők rengetegében és az erdőszéleken is. Apró vackok, éppen akkorák, hogy egy nagyobbacska medvetestet eltakarjanak. Ami több szempontból is meglepő. Egyrészt azért, mert korábban február elején és közepén még nem indultak el a hegyekbe és erdőkbe a túrázók, másrészt azért, mert az eddigi években a medvék sem jelentek meg február elején ennyire hangsúlyosan, mint most. 2023–2024 telét azonban minden tekintetben atipikusnak nevezhetjük.

Dósa Elek Levente szerint az ideális állapot az lenne, hogy az állatok március közepéig barlangjaikban tartózkodjanak, ahol téli álmukat alusszák, és februárban még mínusz fokok, fagyok uralják az időjárást, nem pedig 21 fokos tavaszi meleg. Mivel a globális felmelegedés egyre furcsább élethelyzeteket generál, már lassan egy hónapja gyönyörködhetünk a tavaszi virágzásban, bizonyos vidékeken rügynek indultak a gyümölcsfák és a napsütés idejekorán előcsalogatta a vadakat is. Az állatok pedig ébredeznek, és feléledésüket követően nemsokára elkezdenek táplálék után kutatni.

Elővigyázatosabbnak kell lenniük a turistáknak: egyszerre indul a természetbe az ember és a medve?

Különös medvelyukakról beszélni, mert a köztudatban medvebarlangokat ismerünk. Eddig nem is igazán foglalkoztak ezekkel a vackokkal a túrázók, mert a hazai erdők királyát valahol a hegyekben, egy nagyobbacska barlangban képzelték el. Mint kiderült: tévesen. Dósa Elek Levente elérkezettnek látta az idejét, hogy Facebook-bejegyzésben figyelmeztesse barátait – itt figyeltünk fel mi is a témára, és jónak láttuk szélesebb körben kiterjeszteni a felhívást, mert a túrázók épsége és az állatok nyugalma múlhat az elővigyázatosságon.

A természetjáró hangsúlyozza, érthető, hogy a szép időt az emberek kihasználják, és elindulnak a közeli erdőségekbe. Viszont amennyire csak tehetik, maradjanak a kijelölt túraútvonalakon, mert az új terepek felfedezése veszélyekkel járhat.

Ha a szabályok ellenére mégis járatlan utakra tévednének, nagyon figyeljenek, mert a medvevackok körül szinte semmi jel nem mutatja, hogy a gödrökben medvék bujkálnának! Nincsenek lábnyomok, nincs ott ürülék, ami jelzésértékű lehetne. „Ezeket a lyukakat az ember észreveszi, kidőlt fák gyökérgödrében találhatóak leginkább, és ha látja, tanácsos nagyívben elkerülni! Nincs értelme vizsgálódni, megnézni, hogy valóban ott az állat, helyette menni kell tovább, mert esély van rá, hogy annak rejtekében ott szunyókál a medve” – részletezi Dósa Elek Levente hangsúlyozva, hogy nem szakemberként beszél, mégis ki kell mondania, hogy jobb elkerülni a kockázatos helyzeteket. Mint mondja, jómaga még nem észlelt medvevackot nyílt terepen, inkább sziklás-köves helyszíneken, erdőkben és erdőszéleken.

Sokat tudunk a medvékről, mégsem eleget

Dósa Elek Levente arról is őszintén megnyilvánul, hogy a medvékről viszonylag sok mindent tudunk, de az információink többsége hiányos vagy téves, és hiába a rendelkezésre álló rengeteg szakismeret, nekünk hétköznapi embereknek nincs elegendő tudásuk a nagyvadakról.

Hogy a feltételezéseknek elejét vegyük, megkérdeztük Domokos Csaba medvekutatót, medveszakértőt, a Milvus Csoport munkatársát, így fény derült egy újabb közösségi tévhitünkre. Nem barlangban él a medve – legalábbis nem olyan barlangban, amiket az öregeink meséi nyomán elképzelünk. Nem tágas, nem óriási, hanem éppen akkora, hogy a medve még kényelmesen elfér benne. Így nem veszít túl sok hőt a telelés folyamán, aminek következtében nem fogyatkozik gyors ütemben az ősszel felhalmozott zsírkészlete, és sokkal hosszabb ideig bírja táplálék nélkül.

Sokak számára meglepő lehet, hogy barlangok helyett odúkban, sőt vackokban vagy lyukakban telel a medve, de ez csöppet sem újszerű. A szakemberek hosszú ideje kutatják a medvék telelési szokásait. Domokos Csaba elmondása szerint ezek a vackok téli barlangok, általában a medvék ássák ki maguknak, de esetenként természetes sziklaüregeket, ritkábban faodúkat is használnak az áttelelésre. „Nem nagyok, az állat szinte teljesen kitölti belülről, általában fagyökerek, nagyobb kövek alá ássák” – magyarázza és azt is kiemeli, nem hiszi, hogy egy átlagos turista rásétálhat a barlangokra, mert a telelő medvék elkerülik a rendszerint hegygerinceken vagy völgyek alján húzodó túraösvényeket.

A hegygerincek általában szeles, huzatos, hideg helyek, míg a völgyek alja kora tavasszal áradásveszéllyel, vagy legalábbis beázással fenyegeti a telelőhelyet. Más a helyzet akkor, ha a túrázó az ösvénytől távolabb bóklászik, netalán szabadon engedett kutya társaságában…

Kutatócsoportjával 2008 óta közel 130 medvelyukat mértek be, és ezek mindegyike magaslati lejtőkön helyezkedett el. Olyan helyeken, ahol az emberek normális esetben nem sétálgatnak – 30-40 fokos lejtőszögű, nehéz terepű domb- vagy hegyoldalakon,gyakran sűrű bozótban, így sok esetben csak négykézláb lehet megközelíteni a helyszíneket.  A barlangok feltérképezését és lemérését nyáron végzik, ezzel kiküszöbölve a veszélyes találkozások lehetőségét.

„Az ilyen jellegű terepen a medvék ügyesen álcázzák a barlangjaikat, az ember csak méterekre lehet a bejárattól, mégis észrevétlen marad a lyuk, amiben az állat általában akkor is meghúzódik, ha már a bejárathoz közelít a betolakodó, hogy még véletlenül se vegye észre” – mondja. Hozzáteszi, a lyukakra általában az erdészek bukkannak rá munka közben, például amikor az erdőben bélyegeznek. Vagy vaddisznó hajtóvadászatok alkalmával a kutyák szagolják ki vagy éppenséggel ugrasztják kia telelő állatokat, ami sokszor balesettel járhat, mert az anyamedve megpróbálja megvédeni a bocsait. De az is előfordul, hogy a medvék nem ásnak lyukakat, hanem nyílt "fészekben" telelnek ki.

Ez gyakorlatilag egy sekély mélyedést jelentebbe növényt hordanak be, hogy legyen alom télire és az sem ritka, hogy ilyen nyílt terepen hozzák világra bocsaikat. A legjobb helyszíneket leszámítva, a medvék rendszerint nem fogják újra használni az előző telek barlangjait. Viszont általában a közelben, nagyjából 1 km-en belül készítenek vagy keresnek új telelőhelyet maguknak.

 „Attól függetlenül, hogy milyen a tél, azok a nőstények, amelyek vemhesek, mindenképp el fognak vonulni a barlangjaikba, mert ezekben hozzák világra bocsaikat. Ők azok, amelyek legkorábban elvonulnak, november végén, december elején már elülnek, és csak április elején-közepén jönnek ki a kicsinyeikkel. Ezt konkrétan tudjuk a GPS-nyakörvekkel követett állatokról” – részletezi a szakember kiemelve, hogy a hímek, az egyedülálló és a tavaly megbocsozott nőstények már elkezdtek megjelenni a természetben, mert meglehetősen korán érkezett a tavasz.