A főnököd annyit mond, hogy „beszélnetek kellene a héten egy meetingen”. Soha nem kaptál még negatív visszajelzést, mégis azonnal a legrosszabb jut eszedbe: kirúgnak. A fejedben már pereg a film: állás nélkül maradsz, nem tudod fizetni a lakbért, minden összeomlik. Esetleg a párod kicsit késik este, és te máris balesetet vizionálsz. A gyermeked nem veszi fel a telefont, és egyből azt gondolod, rossz dolog történt vele. Ha ezek ismerősen hangzanak, akkor könnyen lehet, hogy úgynevezett katasztrofizáló gondolkodással van dolgod – írja a The Guardian.

A pszichológusok katasztrofizáló gondolkodásnak nevezik azt, amikor valaki automatikusan a lehető legrosszabb kimenetelt feltételezi, sokszor minden valós alap nélkül. Ez a gondolkodásmód idővel olyan érzést kelthet, mintha állandó „válsághelyzetben” élnél.

Időnként teljesen normális, hogy így reagál az agyunk. Evolúciós szempontból ez egyfajta túlélési mechanizmus: segített gyorsan felismerni a veszélyt. A probléma akkor kezdődik, amikor az agy minden helyzetet potenciális katasztrófaként kezel – áll a The Guardian cikkében.

Miért alakul ki?

A katasztrofizálás sokszor egyfajta önvédelem. Ha előre elképzeljük a legrosszabbat, akkor „felkészülhetünk” az esetleges csalódásra vagy kudarcra. Egyes esetekben ez a minta már gyermekkorban kialakulhat.

A mai világ bizonytalanságai – gazdasági ingadozások, geopolitikai feszültségek, általános kiszámíthatatlanság – mind erősítik ezt a gondolkodási mintát. Egyre nehezebb különbséget tenni reális aggodalom és túlzó félelem között.

A szakemberek szerint több egyszerű technika is segíthet:

1. Valószínűségi teszt

Érdemes megvizsgálni: mennyire valószínű ténylegesen a legrosszabb forgatókönyv? Van-e rá konkrét bizonyíték? Sokszor kiderül, hogy a félelem inkább feltételezés, mint valóság.

2. Távolságtartás a gondolatoktól

Hasznos lehet úgy megfogalmazni a gondolatokat, hogy ne tényként kezeljük őket: például „azt gondolom, hogy elveszíthetem a munkámat”, nem pedig „biztosan el fogom veszíteni a munkámat”. Ez csökkenti az érzelmi hatást.

3. Problémamegoldás erősítése

A katasztrofizálással gyakran alábecsüljük a saját megküzdési képességeinket. Ha tudatosítjuk, mit tudunk befolyásolni, az csökkenti a szorongást.

Mikor kell segítséget kérni?

A katasztrofizálás akkor válik problémává, ha naponta jelen van, hónapokig fennáll, és már a mindennapi működést is zavarja – különösen, ha depresszió is társul hozzá.

A szakértők szerint a katasztrofizálás nem „hiba”, hanem egy túlzottan működő védekező mechanizmus. A különbség az óvatosság és a bénító szorongás között abban van, hogyan kezeljük a bizonytalanságot.