Újabb irigylésre méltó kalandon van túl a szatmári Bertici Attila és fia, Norbi: a Pamir Highway-en jártak, úttalan utakon, közel 18 ezer kilométert tettek meg, közben pedig betekintést kaptak számos ország kultúrájába.

Bertici Attila neve ismerősen csenghet azok számára, akik imádják az autós kalandtúrákat, esetleg a YouTube-on figyelemmel is követik az autós és motoros kalandor csatornáját. Sok extrém helyen járt már kalandjai során, felkereste Szibériát egy Dacia Logannal, a helyet, ahonnan nagyapja gyalog tért haza a hadifogságból. Járt már a világ leghidegebb pontján, motorral számos izgalmas túrán vett részt és az idei év tekintetében is rengeteg terve van már.

Legutóbbi expedíciója a 2023. december 16-án vette kezdetét, amikor fiával, Norbival a legendás M41-es útra indultak, azaz a Pamir „autósztráda” meglátogatását tűzték ki célul. Nos, aki nem tudná – ahogy maga az újságíró sem volt teljesen tisztában ezzel –, a Pamir Highway olyan legendás autós kalandtúra, mint mondjuk a motorosoknak Amerikában végigmenni a 66-os úton. A Highway kifejezés pedig valószínűleg nem is autósztrádára utal, hanem inkább magas utat jelenthet, hiszen 3-4 ezer méteres tengerszint feletti magasságban kell haladni Kirgizisztán és Tádzsikisztán között az M41-es nemzetközi úton, amelynek nagy részén aszfaltot sem láttak már évtizedek óta.

Az útvonal, amin Berticiék haladtak a következő volt: Romániából, Szatmárnémetiből indultak, ahonnan az irányt Magyarország felé vették, majd jött Szlovákia, Lengyelország, Litvánia, Lettország majd Oroszország. Elmentek Szibériáig, majd jött Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán. Majd az Üzbegisztán, Kazahsztán, Oroszország, Csecsenföld, Ingusföld, Észak-Oszétia, Grúzia, Törökország, Bulgária, Románia útvonalon érkeztek haza.  

Sokan gyalog, mások autóval vágnak neki a tádzsikisztáni magashegyi útnak, jellemzően a nyári időszakban, mert akkor könnyeb is a haladás meg a sziklás táj is kicsit szebb.

„Mi úgy gondoltuk, hogy télen vágunk neki az expedíciónak, a hideg még izgalmasabbá teszi majd az utunkat” – Magyarázza Bertici Attila, aki vallja: ha nehéz is a közel 18 ezer kilométeres autózás úttalan utakon, őt jobban kikapcsolja, mintha egy ötcsillagos szállodában, all inclusive ellátátással töltene el néhány hetet. Hiába, a vérében van a kalandvágy, ahogy fia, Norbi vérében is ott van, és el is kíséri a lehetetlenebbnél lehetetlenebbnek hangzó túrákra.

Attila mellett a túrákban a hű társ a Dacia – eleinte Logannal, később Dusterrel teljesítették a hosszú utazásokat. Most is egy 2011-es gyártású Dacia Dustert vettek a „kiránduláshoz”.

„Több oka van annak, hogy ilyen autókkal vágunk neki az expedícióinknak. Elsősorban az, hogy könnyű szervizelni, javítani őket, nem ural mindent az elektronika, a fedélzeti számítógép. A Dustert most 162 ezer kilométerrel vettük meg, az út végén 180 ezer kilométer felett vagyunk. Elvittük szervizbe, hogy átnézzék, kevéssel több mint 600 lejt kellett fizetnünk a kopóalkatrészek cseréjéért és átvizsgálásáért” – mondja a szatmári kalandor.

Egyébként a nagy kaland előtt kicsit rádolgoztak az autó állapotára: felfüggesztést cseréltek, csörlőt és haspáncélt szereltek az autóra, hogy bírja a terepet. Állófűtést is szereltettek a járgányba, mert az expedíció négy éjszakáját az autóban töltötték. Az autó pedig jól bírta a sarat, semmi műszaki problémájuk nem volt, csak egy betervezett kuplungcserét hajtottak végre. Érdekes ugyanis, de Szibériában az eredeti alkatrészek feleáron vannak, mint a romániai szervizekben. 

Szerencsére ahogy az autó, úgy az abban utazók is jól bírták a kalandot, bár voltak nehéz pillanatok. Az utat Norbi enyhe megfázással kezdte, amit Attila is elkapott, Tádzsikisztánban pedig ezt a magashegyi betegség „koronázta meg”, a ritka levegő teljesen felborította Attila egészségét. „Rosszul voltam, leginkább egy nagyon durva másnapossághoz hasonlítanám az érzést. Ez idő alatt a volánt is átadtam fiamnak, egyszerűen képtelen voltam vezetni” – magyarázta a Maszol megkeresésére.

Érdeklődésünkre, hogy mennyire nehéz egy ilyen túrát megszervezni, Attila sorolni kezdte: 9 éjszakát az útjai során megismert barátoknál töltöttek, 4 éjszakát az autóban, a 38 éjszakás túra többi pihenő időszakát pedig bérelt szállásokon. Ezek között volt 18 euróért ötcsillagos szállodai szoba is Üzbegisztánban, meg ingyen kapott, de jéghideg szoba is Tádzsikisztánban.

„Egy Facebook-csoportban ismerkedtem meg egy tádzsikisztáni fiatalemberrel, aki azt ígérte, segít szállásra lelni a Pamir-út végénél. Ám mivel a tél nem szezon, nagyon sok szálláshegy be volt zárva, de a fiú felajánlotta, hogy alhatunk az otthonukban. Ők tizennégyen laktak két szobában, de érkezésünkre egy szobába költöztek, néhányan ismerősökhöz mentek. Ugyan befűtöttek este, de reggelre 7 fok volt a szobánkban, mi meg a földön aludtunk” – mondja Attila.

Étel tekintetében nem sokat készültek az útra, hiszen a legtöbb helyen bármit be tudtak szerezni. Csak néhány konzervvel és egy rúd száraz szalámival indultak útnak. Mint megtudtuk, az étel a legtöbb helyen nem kerül sokba – az úton jártak olyan országban is, ahol 50 euró a havi átlagkereset –, a helyi ételek pedig ízletesek és szinte bármi kapható.

Bertici Attilától azt is megtudtuk, mennyibe kerül egy ilyen túra: 3960 eurót költöttek a több mint egy hónapos kaland során, amiben közúti bírság nem szerepel, mert a rendőrök mindenhol barátságosak és elnézők voltak a hosszú útra vállalkozó párossal.

Attilának egyébként még rengeteg terve van az idei évre, motorral és autóval egyaránt. Mások mellett az Égei-tengert készül körbemotorozni, finnországi offroad-kalandtúrára készül, hosszú távon pedig más kalandvágyók számára szervezett túrákban látja a jövőt és megélhetést, hogy így életre szóló emlékekhez segítsen másokat is.