Húsvéti fohász Urbán Eriktől: „Maradj velünk Uram, mert esteledik!”

A kereszténység legnagyobb ünnepére – a húsvétra – készülődve, arról faggattuk Urbán Erik ferences szerzetest, az erdélyi ferencesek tartományfőnökét, hogy elbizonytalanodott – járvány, válságok, háború sújtotta – világunkban, mibe kapaszkodjunk. Önmagunkban kell beindítanunk a változást, majd a kisközösségeket, a családot kell megerősítenünk, hiszen, ha jól tudjuk megélni egyházi ünnepeinket, elmélyedünk a lényegében, minden alkalommal többek leszünk, mondta Urbán Erik. Húsvéti fohászunk lehet, amit az emmauszi tanítványok fogalmaztak meg: Maradj velünk Uram, mert esteledik!

A most újraolvasásra ajánlott cikkünk eredetileg 2023. április 9-én jelent meg.

– A húsvét a gyászos nagypéntek után a feltámadás, az újjászületés ígéretét hozza el. Hogyan merítsünk ebből saját magunk számára erőt?

– Önmagunkban kell elindítanunk a változást, majd a kisközösségeket kell erősítenünk, a családban megünnepelnünk a húsvétot, Krisztus feltámadását, hiszen a társadalom, a nemzet, az egyház legkisebb sejtje a család. Egyházi ünnepeink nemcsak körkörösen térnek vissza évente, hanem van bennük egy spirálszerű felemelkedés. Ha jól tudjuk megélni az egyházi ünnepeket, ha elmélyedünk a lényegében, akkor minden alkalommal többek leszünk.

Fotó: Maszol archívum

Az egyház számos olyan alkalmat, lehetőséget kínál, ami segít az elmélyülésben. A negyven szent nap alatt számtalanszor átelmélkedhetjük Jézus keresztútját, hogy senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért, és Jézus ezt megtette. Ez már felkészít arra, hogy milyen lelkülettel érkezünk Virágvasárnaphoz, amikor az egyház megünnepli Krisztus dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe, és megkezdődik a szenvedés hete. A liturgia olvasmányai, a könyörgések mind erre emlékeztetnek, a nagyböjti vasárnapok olvasmányai egy-egy hittitokba vezetnek be. Ez nem egy új keletű választás, az egyház kétezer éves hagyományába ugyanezek a szentírási szakaszok szerepelnek.

Nagyböjt első vasárnapján mindig Krisztus pusztában való megkísértését olvastatja az egyház, következő vasárnap pedig Krisztus színében való átváltozását szemléljük. Ebben benne van az egészen emberi életünk, ami nem mentes a kísértéstől, addig, hogy hova juthat el az ember Krisztussal.

Így érkezünk meg a húsvéti szent három naphoz: nagycsütörtök, nagypéntek, és nagyszombat egyetlen nagy ünnep. A liturgia vezetni fog bennünket, ha hagyjuk. Figyeljünk a liturgia mozzanataira, gesztusaira. A nagycsütörtöki liturgia Jézus utolsó estéjének több eseményét felidézi, az utolsó vacsorát, amikor megalapítja az oltári szentséget és a papi rendet. Ekkor idézzük fel szeretetjelét, amint megmosta az apostolok lábát. Az oltári szentséget a pap mellékoltárhoz vagy tabernákulumhoz viszi, jelezve, megkezdődik Krisztus szenvedése, az oltárfosztás után felhangzik a búcsúbeszéde, elnémulnak a harangok, a csengők, az orgona.

A nagypénteki liturgiára csendben vonulunk be, a pap leborul az oltár előtt, elhangzik a János-passió, a nagypénteki tíz nagy könyörgés. A kereszt ünnepélyes behozatala alatt Jézus panaszénekei csendülnek fel, a kórus görög, latin és magyar nyelven válaszol. Mély csendben áldás nélkül ér véget a szentmise.

Nagyszombaton tűzszenteléssel folytatódik a liturgia, meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, ami Krisztus világosságát jelképezi. A bevonulás után a pap háromszor énekli „Krisztus világossága, Istennek legyen hála”, felhangzik az egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, és megkezdődik a szentéjszakai virrasztás. Több ószövetségi olvasmány bepillantást enged a figyelmesen hallgatók számára az üdvösségtörténet mozzanataiba. Következik a vízszentelés, a Mindenszentek litániája, a felnőttkeresztelés, a sajátos erdélyi szertartás a halott Krisztus ébresztése, majd a feltámadási körmenet. Így jutunk el Krisztus feltámadásának négy titkához, amit húsvét vasárnap a nagy liturgiában ünnepelünk meg.

Fotó: Facebook | Urbán Erik OFM

– Húsvét lényege Jézus Krisztus feltámadása. A feltámadás a kereszténység egyik legnehezebben érthető, értelmezhető tanítása. Meg lehet-e és szükséges-e ezt megérteni a 21. század, gyakran túl racionális emberének?

– Nemcsak a kereszténység, a világ számos vallása hiszi, hogy van élet a halál után. Világunkat egyfajta relativizmus jellemzi, szeretnénk mindent megérteni, megfogni, ám az isteni nem úgy van kapcsolatban az anyagi világgal, ahogy mi gondoljuk. Nem tudjuk pontosan hogyan történt a feltámadás, Krisztusnak valóságos teste volt, érinteni tudták a tanítványok, mégis áthatolt a falakon. Megérinthette Tamás, akit hitetlennek hívunk, mégis ő teszi az egyik legszebb hitvallást: „Én Uram, én Istenem”. Nem tudhatjuk, pontosan milyen lesz a feltámadás, de nekünk nem is ezen kell elmélkedni, hanem készülnünk kell az Istennel való találkozásra. Isten egy férfira és egy nőre bízta az élet továbbadását, de ott van minden születésnél, adja a lelket, ami éltet bennünket. Arra kell törekednünk az egyházi évek átélésével, minden húsvét megünneplésével, hogy majd Isten asztaláról a dicsőség kenyerét ehessük.

– Ünnepeink nemcsak lelki, hanem a fizikai készülődésről is szólnak. A takarítás, az ünnepi fogások, a tojásírás, locsolkodás szerves részét jelentik. A hagyományok azonban lassan kikopnak, a színes tojást megvásároljuk az üzletben, elmegyünk wellness-központba, nem várjuk a locsolókat. Fontosnak tartja-e a hagyományokat? Mit tanácsol, hogyan hangolódjunk úgy a húsvétra, hogy a kapkodásban ne vesszen el a lényeg?

– Több mint húsz éve voltam novícius, készültem a szerzetesi életre. Akkor a novíciusmester belénk ültette, hogy nemcsak a belsőnkre kell figyelni, fontos a külső is, a kettő legyen összhangban. Ahogy tisztul a test, ünneplőbe öltözik, úgy tisztul belül a lélek. Használjuk az egyház ajándékait a nagyböjt alatt, végezzük el a szent gyónást, nézzünk szembe, béküljünk meg magukkal és másokkal. Fontos, hogy a húsvéti hagyományokat megtartsuk, megfessük tojást, megáldassuk a húsvéti eledeleket, felöltözzünk ünneplőbe.

Minden ünnepnek ördöge van, az ember feszültebb, ingerültebb, aggódik, hogy nem készül el, sok a munka, fáradtak vagyunk. Ez így van, de változtathatunk azon, milyen lelkülettel végezzük a feladatainkat az ünnepre készülve. Ha a nagytakarítást, az eledelek előkészítését Isten dicsőségére tesszük, akkor az egyfajta imádsággá válik, hozzásegít, hogy az ünnepünk még bensőségesebb legyen, őszinte szeretetben, egymásra való odafigyeléssel teljen.

Fotó: Facebook | Urbán Erik OFM

– Urbán Erik ferences szerzetes hogyan készül a húsvétra? Hogyan telik a nagyhét?

– Végezzük a liturgiákat, rendelkezésre állunk azok számára, akik a szent gyónást el akarják végezni, vagy egy hosszabb beszélgetésre van igényük, hogy letegyék a lelki terheiket. Ezek is segítenek a felkészülésben. Nekem az egyéni felkészülés évek óta a napi evangéliumi szakaszok átelmélkedése. Érezni lehet, amit a Szentírás úgy fogalmaz meg, „forrong a város és nyugtalan”, ahogy Jézus körül felgyorsulnak az események. Erről úgy elmélkedem, hogy mit üzen nekem, hogyan haladok vele az úton, ez nem felkészülés a prédikációra.

– Milyen üzenetet fogalmaz meg húsvétra a Maszol olvasóinak?

– A húsvéti evangéliumok közül az egyik legszebb az emmauszi tanítványok története, akik elhagyják a várost, a szenvedés helyét, az úton a feltámadt Jézus szegődik melléjük, és húsvéti hajnali hittanórát tart a két apostolnak. Ők pedig ujjongva térnek vissza, hogy beszámoljanak arról, mit láttak és hallottak. Egyik legszebb missziónk, tanúságtételünk, ha arról tudunk beszélni, amit láttunk, hallottunk. Fogalmazzuk meg, mit jelent számunkra a húsvét, Krisztus feltámadásának megünneplése. Lehet a húsvéti fohászunk, amit az emmauszi tanítványok fogalmaztak meg: Maradj velünk Uram, mert esteledik!

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?