Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a katolikus egyház Jézus születésének hírül adásáról emlékezik, azaz a megtestesülést, Isten Fiának szűzi méhben történt fogantatását ünnepli. A Biblia szerint kilenc hónappal Jézus születése előtt Gábor főangyal Názáretbe vitte Máriának a megtestesülés örömhírét – ez a történés ihlette a keresztényeket arra, hogy az Üdvözlégy és Úrangyala imádságokat megfogalmazzák. A Kárpát-medence magyarsága vidékenként eltérően nevezi ezt az ünnepet: Máriának hirdetete napja, Testfogadó Boldogasszony, Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, Boldogasszony fogadása, Gyimőcsótó is használatos. Bár a megnevezések különbözőek, az ünnep lényege térségenként ugyanaz: a fogantatást, a termékenységet helyezi előtérbe.

Fazakas-Tímár Karina néprajzkutató felvilágosított, a katolikus egyház ünnepnapként tekint március 25-re, és olyannyira tiszteli a Szűzanya szeplőtlen fogantatását, hogy az ünnepi szentmisén a leborulás régi magyar hagyományát is gyakorolja: csupán karácsony napján és Szűz Mária napjain – főként Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján – szokás, hogy a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő társaival együtt az oltár elé megy, és ott a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát.

Emellett máig ismert egy régmúltban elterjedt ferences-népies hagyomány is: úgy tartották, azoknak, akik Gyümölcsoltó napján ezer Üdvözlégyet elimádkoznak, teljesül a jóra való kívánságuk – ezzel magyarázható, hogy napjainkban is összeülnek az idős asszonyok, hogy ezer Üdvözlégyet elimádkozzanak.

Ezen a napon már olthatják gyümölcsfáikat a gazdák

Gyümölcsoltó Boldogasszony a magyar vallásos néphagyományban az oltás, szemzés napja. Sokan úgy tartják, az ember ilyenkor Szűz Máriával oltja az almáját – osztotta meg velünk a néprajzkutató kiemelve, hogy országszerte elterjedt szokás március 25-én oltani, szemezni a fákat, mert Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

A néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Ha valaki mégis arra vetemedne, hogy egy ilyen fát levágjon, megvakul, halála után pedig elkárhozik – mert ez éppen akkora véteknek minősül, mintha embert ölt volna. A hiedelem arra is kitér, hogy még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad az ünnepen gyümölcsözővé tett fákat, mert ezekből sarjad a legjobb oltó, ezért engedni kell, hogy maguktól elkorhadjanak.

Az egykori Dél-Magyarország bolgárjai, bunyevácai és magyarjai ezen a napon vörösbort ittak, hogy szaporodjon a vérük. Mindezt annak analógiájára, hogy elképzelésük szerint Gyümölcsoltó napján a téli álmukból ébredő fák éltető nedvvel telnek meg. Tiszaliget faluban úgy tartották, hogy a magzat után sóvárgó asszonynak Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell szeretkezni urával, akkor föltétlenül teherbe esik, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

Székelyföldön is hasonló vélekedések terjedtek el: Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot kötött. A csíkszentmártoniak az ünnepen szedték az oltóágakat; és úgy tartották, hogy ahány nappal az ünnep előtt megszólal a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha ebben az időszakban már nincs hó a vetéseken.

A korondiak a két világháború közötti időszakban ilyenkor még kimentek a határban lévő búzaföldekre, és ott lapáttal megmozgatták a havat, hogy az minél előbb elolvadjon. Zabolán szigorúan munkatilalmi nap volt, ilyenkor mezei munkát nem végeztek, de a következő napokat már alkalmasnak találták fák oltására és szemezésére. A Gyimes-völgyében élők pedig úgy tartották, ha e napon rossz az időjárás, akkor kedvezőtlenül alakul a tavasz is.