Ezen a napon fogant meg Jézus, ezért azt tartja a népi hiedelem, hogy azok a házastársak, akiknek nem született még gyereke, ezen a napon próbálkozzanak, esélyük van rá, hogy megfogan az új élet az anya méhében – magyarázta a maszol.ro-nak Tekei Erika. A marosvásárhelyi néprajzkutató azt is elmondta, hogy az 1400-as években említi először írásban e napot Temesvári Pelbárt.

Érkeznek a fecskék

A népi hiedelem szerint ezen a napon érkeznek meg a fecskék, ezért a gazdák kinyitják az istállók bejáratát, hadd költözzön be minél több fecske. Ugyanis, ahol fecskék fészkelnek, azt a helyet elkerüli a tűzvész – tartja a mondás.

Korábban, ezen a napon szedték az oltóágakat, vagyis az egyéves vesszőket – tudtuk meg Sármási-Bocskai János kertészmérnöktől. Tekei Erika is ezt emeli ki, mint a nap jelentőségét, ekkor kezdődnek el a tavaszi munkálatok a néphit szerint is. 

Aki a szent fát kivágja, elpusztul 

Nagyon sok magyar nyelvterületen a március 25-én beoltott fát szent fának tekintették, piros szalagot kötöttek rá és szigorúan megtiltották a kivágását.

„Ha valaki kivág egy szent fát, akkor vér folyik abból a fából, az illetőt nagy szerencsétlenség éri, megvakul, akkora bűnnek számít a tette, szinte egy ember meggyilkolásával egyenlő” – magyarázta a néprajzos, Inkei báró „esetével” illusztrálva a hiedelmet. Az történt ugyanis, hogy a magát felvilágosultnak tartó Inkei nem hitt a legendákban, úgy vélte, ha kivágat egy szent fát, nem esik attól még semmi baja. Miután kivágatott egy ilyen gyümölcsfát, testét hangyák lepték el, meghalt, de még a holttestét is felfalták a hangyák, a ravatalozón másnap csak a csontvázát találták gyászolói.

A kertészmérnök azt is hozzátette azonban, hogy napjainkra az oltóág vágásának napja is megváltozott, a globális felmelegedés következményeként korábban beköszön a tavasz, az oltóágakat most már február elején kell levágni, viszont valóban, ilyenkor a legjobb az oltást, szemzést elvégezni a befogadó fán.