Élete első Masters világbajnokságára készül magashegyi futásban a két gyereket nevelő, gyógyszerészként dolgozó Hodas Erzsébet Katalin. A szatmárnémeti sportoló hét év alatt jutott el a két kilométeres távtól az ultramaratonokig. Indulása előtt a Maszolnak elmondta, kőkemény, forró versenyre számít Portugáliában. Fő célja, hogy 9 óra 15 perces időn belül tudjon célba érni.

Hodas Erzsébet Katalin 1975-ben született Túrtarebesen. Egyéves volt, amikor családjával Szatmárnémetibe költözött, azóta ott él. Sportkarrierjét két fiúgyermek nevelése mellett igyekszik építeni, az elmúlt években több kiemelkedő eredményt is elért hosszútávú és magashegyi futásban. Győzni tudott már Spartan Race versenyeken is, a rangos eseménynek számító Bucovina Ultra Rockon pedig negyedik helyet ért el a női mezőnyben.

Sporttevékenysége mellett gyógyszerészként dolgozik Szatmárhegyen.  Mivel rendszeresen biciklizik is, gyakran munkahelyére is azzal megy ki, oda-vissza ötven kilométert letekerve. Kisebb terepbicikli versenyeken is indul, szeretne ezen a téren is aktív lenni a jövőben.  Beszélgetésünk során elmesélte, hogyan jutott el az első lefutott kilométertől a magashegyi futók Masters világbajnokságáig, ahol a 45-49 évesek kategóriájában indul.

– Ha jól tudom, hét éve futsz rendszeresen. Akkor rövidebb távokkal kezdtél, a későbbiekben jöttek a hosszabbak majd az ultramarotoniak. Hogyan kezdődött számodra a versenyzés?

– Akkor, hét évvel ezelőtt volt Szatmárnémetiben egy olyan karitatív családi futás, ahová levittem a gyerekeimet. Két kilométeres kört kellett megtenni, nyolcszáz méternél én már sétáltam. Az akkor hatéves gyermekem elrobogott mellettem. Bár elfáradtam a végére, szellemileg jól esett. Akkoriban váláson és nehéz időszakon mentem keresztül, jót tett nekem a futás.

Ezután kezdtem hetente kétszer kocogni, később pedig a gyerekekkel beiratkoztunk az egyik kolozsvári versenyre. Ronda, ködös, esős idő volt akkor, októberben, hét kilométert szaladtam. Akkor még nem tudtam, mit jelent a 800 méter szint kifejezés. Meglepetést okozott számomra az első hegy, utána úgy gondoltam, soha többet ilyet. Egyik gyerekem azután mondta, hogy hetedik lettem a női élmezőnyben.

– Ez meghozta a kedved a folytatáshoz?

– Utána Szatmárnémetiben találtam egy Facebook csoportot, amely közösségi futásról szólt. Kíváncsiságból lementem és utána rendszeressé vált a többiekkel való szaladás. Elkezdtem versenyezni, de egy-két évig csak tíz kilométer körüli távokat futottam.

Első félmaratonomat szintén Kolozsváron teljesítettem, az is elég jól sikerült. Idővel már egyéb helyszínekre is jártunk versenyezni, de négy évig maradt a legfeljebb huszonnyolc kilométeres táv. Fokozatosan mentem feljebb egy ideig, de utána bevállaltam az 54-et.

– Ez hirtelen váltásnak tűnik.

– A srácok cukkoltak, hogy szaladjak hosszabb távot is, próbáljak ki mást is. Ezen a távon is sikerült hetediknek befutnom, de utána megint az volt az érzés, soha többet olyan hosszút. Ennek ellenére végül állandósultak a hosszabb távok, mert ezeken a szervezett versenyeken olyan turisztikai helyeket látok, ahol talán soha nem járnék.

Gyorsan szeretek versenyezni, de hosszabb távokon muszáj volt megtanulnom visszafogni a tempót az elején. Hozzá kell fokozatosan szoktatni a szervezetet az ultrákhoz. Tavaly Franciaországban voltam kint egy 63 kilométeres versenyen, ahol 526 hölgy közül tudtam megnyerni a női kategóriát. Úgy érzem, az eredmények maguktól jönnek, de nagyon sok munka és felkészülés kell hozzá.

– A Masters világbajnokság pályájának célegyenese lejtőn van. Kedvező ez neked?

–  Nagyon technikás a pálya. Csupa sziklás köves, gyönyörű hegyeken megy el. Néztem videókat is és kisfilmeket is róla. Nekem kedvez, ha a vége lefelé van.  Lassan két hónapja edzővel készülök erre az eseményre. A Mont Blancos versenyre nem sorsoltak be minket, ezt követően vállaltam el a világbajnokságot.

A mászást nem szeretem, de az edzőm szerint a technikám lejtmenetben nagyon jó. Januárban két influenzát is elkaptam tüdőgyuladással, ami elhúzódott három hétig. Február közepén tudtuk elkezdeni a felkészülést, két hónap van benne.

– Vannak külön kategóriák a versenyen. Mit lehet tudni a mezőnyről, amelyikben indulsz?

– Megnéztem a rajtlistát. A világ top versenyzői ott vannak. Én a 45-49 évesek kategóriájában indulok. A világbajnokságra csapatok vannak benevezve, de bárki indulhat. A számunkon van egy chip, mindegy, hogy legelsőnek indul valaki vagy utolsónak, annak alapján mérik az időmet.

Mindenki tudja előre, milyen időt szeretne futni. Két évvel ezelőtt 8 óra 30 perc körüli idővel nyert a női első. Elvileg 9 óra 15 perc alatt illene befejezni. Az előrejelzés alapján biztos, hogy nem fog esni, harminc fok körüli melegre lehet számítani.

– Mennyire könnyű szintrajz alapján felkészülni egy pályára, amelyen még sosem futottál?

– Nálunk nincsenek hegyek, tehát a hosszú edzéseim egy órányi távolságra az otthonunktól zajlanak, egy 1200 méter szintes, köves hely. Szombatonként felkeltem fél hatkor és a három-négy órás edzést lenyomtam. Sok szabadidőt kell feláldozni és úgy kell zsonglőrködni vele, hogy a család se sérüljön. Heti öt-hat edzéssel tudtam készülni a versenyre.

– Említetted, illene elérni a 9 óra 15 perces időeredményt. Ez a célod a versenyre?

– Ezt tűztem ki, de a szeptemberi francia versenyen is belőttem egy időt és kiderült, annyira technikás, hogy ráhúztam egy órát. Itt sem tudom, hogy fog menni, de úgy érzem, ez az idő megfelel az én tudásomnak. Pulzusméréssel fogok futni, megvan adva, hogy meddig mehetek fel. Lesz olyan hely, ahol konkrét hegymászás lesz.

– Mennyire vagy megszokva a meleg körülményekkel, volt már olyan versenyed, ahol ekkora forróságban kellett futni?

–Nem szeretem a meleget. Tavaly mindkét versenyemen hasonló volt a körülmény. Bírom, de tényleg oda kell figyelni a hidratálásra, folyadékpótlásra. Nálunk a héten jó melegben lehetett készülni, 28 fok is volt. Remélem, hogy jól fogok tudni szerepelni a versenyen, sok függ attól, milyen napot kapok el.

(A szombaton kezdődő portugáliai világbajnokság alkalmával Hodas Erzsébet Katalin versenyét ITT lehet élőben követni.)