„…csak ember légy fiam!” csendül fel ez a sor Bojtorján együttes rég népszerű dalában. De mit is jelent embernek lenni? Tudományos megfogalmazásban embernek, személyiségnek lenni azt jelenti, hogy komplex érzelmekkel és kapcsolatokkal rendelkező, önállóan gondolkodó lények vagyunk, akik felelősséget vállalnak tetteikért, és képesek vagyunk a világban való aktív részvételre.

A személyiségfejlesztés az iskolában fontos szerepet játszik a diákok teljes körű fejlődésében, nem csupán az ismeretek átadásában, hanem a szociális, érzelmi, és pszichológiai képességek fejlesztésében is. A cél az, hogy a diákok olyan készségekkel gazdagodjanak, amelyek nemcsak az iskolai eredményeiket javítják, hanem az életben is sikeresebbé teszik őket.

Nálunk a nap sok apró pontjában megjelenik a szociális készségek fejlesztése, mivel fontos, hogy a 23 diák minél nagyobb mértékben együtt tudjon dolgozni, együtt tudjon élni  – amolyan kis családként. Minden felmerülő konfliktust kommunikációval próbálunk megoldani, előtérbe helyezem az empátiát, amelynek segítségével a gyerek a társa helyében érezheti magát, majd megfogalmazza a történteket, hogy mit cselekedett helytelenül, milyen érzései lehetnek a bántott félnek. Főleg előkészítő és első osztályban játszottunk szerepjátékokat, amiknek segítségével a gyerekek egyes helyzetekbe belekerülhettek, végiggondolták, megfogalmazták: milyen érzés lenne számukra, ha…

Most, 3. osztályban sokszor a háttérből figyelek, hogy egyes konfliktusokat hogyan oldanak meg a diákjaim. Vannak, akik még mindig bántalmazással, agresszióval próbálnak kikerülni egy-egy kellemetlenebb helyzetből, viszont a többségük a beszélgetést helyezi előtérbe. A helyzetet sokszor bonyolítják a baráti viszonyok, ugyanis sokszor nehezebb igazat adni, esetleg bocsánatot kérni olyan társtól, akivel az illető gyerek nincs a legnagyobb barátságban.

Most már a gyerekek maguk fogalmazzák meg, hogy mi egy család vagyunk, egymást segítjük, bátorítjuk, biztatjuk, szeretjük, és próbáljuk elfogadni olyannak, amilyen. Az egymás segítése, a családias légkör sokszor a legapróbb cselekedetekben nyilvánul meg: amikor valakinek segítségre van szüksége egy feladat megoldásában, többen is kérik tőlem az engedélyt, hogy mehessenek oda, segíthessenek. Amikor egy írószerre vagy bármi apróságra van szükség, kérdés nélkül adják a segítséget. Azok a diákok is kedvet kapnak az együttműködéshez, a segítségnyújtáshoz, akik általában inkább a háttérbe húzódva maradnak, ugyanis látják, hogy milyen jólesik, ha segítséget adunk, kapunk, egymásnak megköszönünk mindent. Természetesen többéves munka áll amögött, hogy egy idő után egyértelművé váljanak ezek a dolgok.

A szociális készségek fejlesztése mellett nagy szerepet kap az önismeret és önbizalom növelése is. Fontos, hogy a diákok megértsék saját erősségeiket és gyengeségeiket, és tudatosan dolgozzanak saját fejlődésükön. A pozitív visszajelzések, az akadályok leküzdése pedig hozzájárul az egészséges önértékelés kialakításához. A gyerekeknek folyamatos visszajelzésre van szükségük. Próbálok pozitív hangulatú, motiváló, őszinte visszajelzéseket adni a diákjaimnak, és teljes erőmmel küzdök azért, hogy elkerüljem a megszégyenítést. Sokszor nehéz számomra az, amikor egy gyerek látja, hogy valamilyen téren gyengébb, mint a társai, és nekem ezt igazolnom kell, mégis próbálom motiválni, hogy ne adja fel.

Ami sokszor a legnagyobb kihívás, hogy azt a gyereket motiváljam, biztassam, pozitív visszajelzéseket adjak, dicsérjem, aki otthon, a szüleitől nem kapja meg mindezt, sőt esetleg pont az ellentétével szembesül folyamatosan.

A személyiségfejlesztés másik fontos összetevője az érzelmi intelligencia növelése. Az érzelmek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a tekintetben, hogy a gyerekek jól tudják kezelni a stresszt, a szorongást és más kihívásokat. Az érzelmi intelligencia fejlesztésével a diákok jobb önszabályozási és döntéshozatali készségekre tehetnek szert. Ahogy előkészítő osztályban, úgy negyedik osztályban is fontos és hatékony az úgynevezett érzelemkártyák használata, amiken különböző érzelmeket kifejező arcok találhatók, amiket meg is lehet, sőt meg kell nevezni. Folyamatosan kell kommunikálni arról, hogy egyes érzelmeket mikor érzünk, egyáltalán mik azok az érzelmek, és ezek hogyan, miben nyilvánulnak meg. Van olyan diákom, aki hirtelen haragú, nem tud megbirkózni a hirtelen fellobbanó érzelmekkel. Amikor falba ütközik, elkezd hisztizni, sírni, ordítani. Sok idő kellett számomra, hogy megtanuljam kezelni ezeket a helyzeteket.  Ma már hagyok neki pár percet, hogy kitombolja magát, majd megpróbálok vele beszélni, próbálom biztatni. Több alkalommal alkalmaztunk légzéstechnikát, és különböző nyugtató módszereket, amiket elsajátítva kordában tudja tartani az érzelmeit.

Egy-egy stresszesebb pillanatban kezdjük el megfogalmazni az osztállyal, hogy mit érzünk abban a pillanatban, és kipróbálunk stresszkezelő technikákat. Mivel én is sokszor kerültem ilyen helyzetekbe, sőt manapság is nehézségem van a stresszkezeléssel, törekszem arra, hogy különböző módszereket próbáljak ki, amik számomra is hasznosak, és amiket a gyerekeknek időben meg tudok tanítani. Időben, mivel manapság az emberek óriási százaléka idegeskedik, szorong folyamatosan, és fogalma sincs, hogy ezt mivel kezelje. Úgy gondolom, hogy a világ fejlődése a stresszt, a szorongást nem megszüntetni fogja, hanem egyre több embert, egyre gyakrabban fogja érinteni, így meg kell tanulni kezelni. Minél kisebb korban ismerik fel magukon, hogy mikor stresszelnek, szoronganak, annál hamarabb nyílik lehetőség arra, hogy mindenki kitapasztalja a számára hatékony megoldási lehetőségeket.

A személyiségünkhöz az is hozzátartozik, hogy önállóak és felelősségteljesek vagyunk, leszünk.  A diákok felelősségteljes viselkedésre való nevelése, beleértve a feladataik elvégzését, a közösségi normák betartását és az önálló döntéshozatalt, jelen van folyamatosan. A kisebb  és nagyobb osztályokban is jelen van, így felkészítik őket az életre, ahol szintén nap mint nap megjelenik az önállóság, felelősségvállalás, önálló döntéshozatal.

A cél, hogy a diákok képesek legyenek saját döntéseikért felelősséget vállalni, valamint megfelelően kezelni az önállósággal járó kihívásokat. Óriási következetességet kíván a személyiség ezen területének a fejlesztése, ugyanis ha a gyerek megszokja, hogy a cselekedeteinek következménye van, függetlenül attól, hogy milyen tanuló, milyen képességekkel rendelkezik, milyen a viselkedése, személyisége, megtanulja egy életre, hogy vállalnia kell a tettiért a pozitív és negatív következményeket egyaránt. Kisebb osztályokban megszokott a fekete és piros pontok adásának gyakorlata, aminek bár vitatottak a pozitív, negatív hatásai, a módszer sokszor mégis hatékonyan működhet. Természetesen mindenféle jutalmazás vagy büntetés mellett jelen kell hogy legyen a kommunikáció, hogy a gyerek teljesen megértse, ő most miért részesül büntetésben vagy jutalmazásban.

Egy másik aspektusa a személyiségfejlődésnek, amire szintén nap mint nap szükség van, és az egész életünket körbefogja, az a problémamegoldó képesség. Az iskolai feladatok nemcsak az intellektuális készségeket, hanem a kreatív gondolkodást és problémamegoldást is erősítik. A diákok megtanulják, hogyan közelítsenek meg komplex kérdéseket, hogyan dolgozzanak csapatban, és hogyan hozzanak meg racionális döntéseket.

A személyiségfejlesztés az összes iskolai év alatt lényeges, hosszú távon hozzájárul ahhoz, hogy a diákok érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, szociálisan érzékenyebbek és magabiztosabbak legyenek, ami elősegíti a sikeres életvezetést. Van, hogy a fejlődés útja rögös, hullámzó, viszont kitartás, hit és bizalom szükséges.

„A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be” – mondta Albert Einstein. Jó ezt fontolóra venni.

A szerző a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskola tanítónője.