Szeptember közepén kezdődik a hazánkban is őshonos európai gímszarvasok násza, azaz a szarvasbőgés. Aki hallott már életében egymással rivalizáló, bőgő hangot kiadó szarvasbikákat, az pontosan tudja, hogy ilyenkor aztán tényleg zeng az erdő. Az állatok viselkedése ebben a periódusban jelentősen megváltozik, ezért fokozott figyelemre szólítják fel az autósokat, hiszen az akár 200 kilogrammot is elérő állat hatalmas károkat tud okozni. A jelenségről dr. Fodor József-Tamás vadbiológussal beszélgettünk.

Szeptember közepétől október elejéig egymással rivalizálnak erdőink koronás királyai. Az év többi részében egyébként magányosan élő hímek (továbbiakban bikák) ilyenkor maguk köré gyűjtik a nőstényeket (továbbiakban tehenek), és a körülbelül két hétig tartó periódusban minden erejükkel igyekeznek óvni háremüket.

A szarvasbőgés jelensége egy igencsak különleges és sok összetevős folyamat. Dr. Fodor József-Tamás vadbiológus megkeresésünkre elmondta, hogy mind a folyamat kezdetét, mind a hosszát és kimenetelét nagy mértékben befolyásolja úgy a terület, mint az egyedek száma. Ha nagyon sok a bika, hosszú a bőgés, ha kevés, rövid, ám vadgazdálkodás szempontjából egyik véglet sem éppen ideális. A nagy rivalizálás sok sérüléssel, ezáltal több egyed elhullásával jár, amely hatalmas veszteség, míg abban az esetben, ha minden bikának jut tehén, nem lesz meg a megfelelő szelekció a továbbörökítendő génállományok szempontjából.

A szarvasbikák viselkedése ebben a periódusban gyökeresen megváltozik. Dr. Fodor József- Tamás elmondta, hogy még a táplálkozás is csak harmadik helyen szerepel az állatok prioritási sorrendjében, hiszen ennek az időszaknak csupán két tétje van: megtartani a háremet és továbbörökíteni a génállományt.

A bikák szinte teljesen elveszítik a félelemérzetüket, figyelmetlenné válnak, és bármilyen körülmények között követik a teheneket akár az úttesten át is, jelentősen megnövelve ezzel a közúti balesetek veszélyét. A vadásztársaságok igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben lecsökkenteni ezeket az eseteket azáltal, hogy főleg répa, de egyéb táplálék kihelyezésével is megpróbálják „egy helyben” tartani a teheneket a megszokott bőgőterületen, így biztosítva van, hogy a bika is a közelükben marad.

Ahogy dr. Fodor József-Tamás elmondta, a vadveszélyt jelző táblák egész évben kint vannak, elhelyezésük pedig egyáltalán nem véletlenszerű, hiszen a szarvasok akár évtizedekig is használhatnak egy-egy megszokott csapást, útvonalat az úttesten át. Természetesen egész évben ajánlott, de ebben az időszakban fokozottan figyelni kell az úton a vadállatokra, hiszen bár a szarvastehén figyelmességét és óvatosságát ilyenkor is megőrzi, az akár 200 kilogrammos bika komoly veszélyt jelenthet, ha elgázoljuk az úttesten. Ha mégis megtörténne a probléma, az 112-es segélyhívón kell bejelenteni, az idén megjelent kormányrendelet pedig szabályozza, hogy kiknek kell kiszállniuk a helyszínre.

A gímszarvasok nászának időszakával együtt jár a vadászati idényük is. Dr. Fodor József-Tamás elmondta, hogy a zavartalan természetben mindig van egy pontos ivararány, ám a megváltozott körülményekhez, melyet az állatok területének beépítése vagy az erdőirtás okoz, muszáj adaptálódnia a vadgazdálkodásnak is, különben ezek az arányok felborulnak. A túlszaporodás rengeteg vadkárral, és egyéb fajok kiszorításával járhat, míg a populáció csökkenése kárt okoz az élőhelyben, a táplálékláncban, melyhez adaptálódva van. A vadgazdálkodás szempontjából fontos, hogy ilyenkor a már „visszarakott”, azaz öreg vagy hibás egyedeket emeljék ki a vadászok a populációból, ezzel engedve teret a fiatalabb, egészséges példányok szaporodásának.