A bal kéz és a jobb kéz majdnem tökéletes tükörképe egymásnak, ám akárhogy is forgatjuk őket, sehogy sem hozhatók egymással fedésbe; ezért sem tudjuk például a bal kézre illő kesztyűt a jobb kezünkre húzni. Ezt a tudomány kiralitásnak nevezi.

A kiralitás az élőlényeket felépítő legfontosabb molekulákra is jellemző, de van egy jelentős különbség: míg az aminosavak például csak „bal kezes" változatban fordulnak elő, addig az RNS-t és DNS-t felépítő cukrok kizárólag „jobb kezes" formában vannak jelen a természetben. Ez az úgynevezett homokiralitás, aminek okát a tudomány jelenleg nem ismeri, azonban életre utaló nyomnak tekinthető, ami alapján a távoli bolygókon előforduló létformák is azonosíthatók.

A módszer működőképességéről most egy nemzetközi kutatócsoport is megbizonyosodhatott. A Berni Egyetem és az NCCR PlanetS nevű bolygókutató program munkatársai a MERMOZ projekt keretében egy két kilométeres magasságban, több mint 70 kilométer per órával haladó helikopterről észlelték a földi élőlényekre jellemző homokiralitást. Az eredményeket az Astronomy and Astrophysics című szakfolyóiratban publikálták.

"A legnagyobb előrelépés, hogy ezeket a méréseket egy mozgó, rezgő platformon hajtották végre, és  így másodpercek alatt sikerült azonosítani az életre utaló kémiai jeleket" – emelték ki a kutatás jelentőségét a tanulmány szerzői.

Egy műszer, ami felismeri az élő anyagot

„Amikor a biológiai anyagról a fény visszaverődik, az elektromágneses hullámok egy része az óramutató járásának megfelelően, vagy azzal ellentétesen halad. Lucas Patty, a Berni Egyetem és a NCCR PlanetS kutatója elmondta, ez a cirkuláris polarizáció, ami az élő anyag homokiralitására vezethető vissza. Teljesen mást tapasztalnának a kutatók, ha a fény élettelen, nem biológiai eredetű anyagról verődne vissza.

A cirkuláris polarizáció mérése azonban meglehetősen bonyolult feladat; a jel nagyon gyenge, és a visszavert fény csupán kevesebb, mint egy százalékát teszi ki. Korábban a kutatók egy különleges eszközt, úgynevezett spektropolariméter fejlesztettek ki, amely speciális lencséi segítségével képes különválasztani a cirkulárisan polarizált hullámokat a fény többi részétől.

A műszer viszont mostanáig nem volt elég fejlett ahhoz, hogy komolyabb méréseket lehessen végezni vele. A kutatás során kipróbált vadonatúj spektropolariméter a FlyPol nevet kapta, és még egy gyorsan mozgó helikopterről is mindössze néhány szekundum alatt meg tudta különböztetni egymástól a füves réteket, a buja erdőket és a füstös nagyvárosokat.

Az élőlényekről cirkulárisan polarizált hullámok, míg az élettelen dolgokról (például úttestről) más jellegű jelek verődtek vissza. A mostani beállításokkal a kutatók még arra is képesek, hogy a tavakban élő algákat detektálják.

A kutatók következőleg a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetére akarják vinni fejlesztésüket, hogy onnan is a mostanihoz hasonló méréseket végezzenek. Ha a teszt sikerülne, akkor az életformákra utaló jeleket a naprendszer objektumain, vagy még távolabbi bolygókon is könnyedén észlelhetnék.