Főként a beszéd és a szocializáció terén egyre több kiscsoportos óvodásnál tapasztalható elmaradás a fejlődésben – állapították meg a csíkszentmártoni Prosperitas Vitae Egyesület és a Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központ munkatársai, akik több mint 700 óvodást mértek fel Hargita megyében. Szinte minden második gyermeknek – 48,1 százalékuknak – tettek javaslatot további lépésekre. A Fuss Neki Csík és a Megyei Sürgősségi Kórház segítségével végzett felméréskor jelentősen több gyereknél tapasztaltak fejlődésbeli elmaradást, mint hat évvel ezelőtt, amikor már végeztek egy hasonló felmérést. Bár szűrésük nem reprezentatív felmérés, úgy vélik, mindenképp „felkiáltójel” az ugrás a 2020-as megállapításaikhoz képest.

A csíkszentmártoni Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központ munkatársait, Molnár Annamária klinikai pszichológust, szenzomotoros terapeutát és dr. Szász Andrea-Blanka gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvost eredetileg arról akartuk kérdezni, tapasztalják-e, hogy egyre több az atipikus fejlődésű gyermek – akik a későbbiekben esetleg sajátos nevelési igényűek lesznek –, valamint az autizmussal élő kisgyermek is – amint azt szakemberek jelezték nekünk egy korábbi cikkünk írásakor.

„15 éve dolgozom a Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központban, és én is azt tapasztalom, hogy valahogy nőnek ezek a számok, főleg az utóbbi öt-nyolc évben. Ezt alá is támasztja a nemrég befejezett szűrésünk, amit óvodákban végeztünk. 715 gyermeket mértünk fel, és a gyermekek közel felének javasoltunk további lépéseket” – mutatott rá a szakember a Maszol megkeresésére.

Késik a beszéd, nehezebb a barátkozás

Főként a beszéd, valamint a kommunikáció és a szocializáció terén tapasztaltak eltéréseket a gyerekek fejlődésében a tipikushoz, a koruknak megfelelőhöz képest. „Nagyon jellemző a beszédkésés, elég sok kiscsoportos óvodás még nem tudja verbálisan kifejezni magát, és a beszéd minősége a későbbiekben sem úgy halad, mint például 15 évvel ezelőtt az ugyanilyen korú gyerekeknél” – számolt be egyik fő észrevételükről Molnár Annamária.

A másik, amit gyakran tapasztaltak, hogy nehezebben szocializálódnak, nehezebben barátkoznak a kicsik, azaz a kapcsolódás, a társas készségek terén szintén eltérések látszanak az elvárthoz képest.

Dr. Szász Andrea-Blanka szerint a fő ludas ebben elég valószínű, hogy a digitalizáció. „A sok képernyőhasználat mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek fizikálisan kevésbé találkoznak a kortásaikkal, és kevésbé van esélyük arra, hogy megtanuljanak barátkozni, barátságokat kialakítani és fenntartani. Számos friss tanulmány kiemeli, hogy a túlzott képernyőhasználatnak negatív hatása van ilyen téren is” – magyarázta el a pszichiáter.

Több mint száz gyermeknél jelentős az elmaradás

A szűrésről beszámolva elmondták, a projekt keretében 51 óvodai csoportot látogattak meg Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron és környékén, felcsíki településeken, valamint a Kászonokban. Összesen 715 – főként kiscsoportos – gyermeket sikerült felmérniük, falvakon 597-et (83,5%), városi óvodákban 118-at (16,5%), és szinte fele-fele arányban voltak a fiúk és lányok. A részt vevő gyerekek átlagéletkora 4,1 év.

„Felmértük a gyerekek nagymozgását, finommotoros, kognitív, szocializációs és nyelvi készségeit, illetve feljegyeztük egyéb megfigyeléseinket. A felmérés eredményeit a pedagógusoknak és a szülőknek is átadtuk azzal a céllal, hogy közösen tudjunk a gyerekekért tenni” – mondták el a szűrést végző szakemberek. A gyerekek közel felének (48,1%) tettek javaslatot további lépésekre.

Eredményeik szerint több mint 100 gyermek – 14%-uk – jelentősen el van maradva egy vagy több fejlődési területen. „Nekik komplex vizsgálatot, de több esetben minél előbb gyermekpszichiáter, fül-orr-gégész, szemész, ortopéd vagy rehabilitációs szakorvos felkeresését javasoltuk” – számoltak be.

További 244 gyermek esetében fogalmaztak meg javaslatot – tüneteik alapján – például logopédiát vagy tartásjavítást, lábtornát vagy esetleg szorongásos tünetekre terápiás beavatkozást, néhány esetében pedig a megkezdett terápia folytatását. „Ezek a gyerekek a felmérésen életkoruknak megfelelően teljesítettek, azonban megfigyeléseink szerint valamilyen minőségbeli eltérés mutatkozott az egyes fejlődési területeken” – magyarázták el.

Molnár Annamária a szorongás kapcsán kérdésünkre elmondta, tünet lehet, „ha nagyon elhúzódik az óvodai beszokás, nehezen válik el a szülőktől a gyermek – a beszoktatási időszakon túl is. A körömrágás, bőrtépegetés is lehet szorongásra utaló jel, esetleg bizonyos tikkek, vagy az, ha nagyon nehezen oldódik a vizsgálat alatt, vagy ha egyáltalán nem vonható be az óvodai tevékenységekbe”.

A felmérés eredményei kapcsán Molnár Annamária kiemelte, a megfigyelt eltéréseket egy spektrumon érdemes elképzelni: „Vannak olyan gyerekek, akiknek a fejlődésbeli eltérése nagyobb akadályt jelent, míg másoknak most csak enyhe tüneteik vannak, viszont ezek az enyhe tünetek is, ha most nem korrigálják, megtörténhet, hogy a későbbiekben, iskoláskorra nagyobb gondot okoznak” – részletezte.

Jelentős az ugrás 2020-hoz képest

A korai fejlesztő központ 2019 és 2020 között már végzett ilyen szűrést, akkor valamivel több gyermeket mértek fel, és azoknak a gyerekeknek a 31,8%-nál találtak valamilyen fejlődésbeli eltérést. Most azonban a gyerekek 48,1%-nál. 

Bár a szűrés nem reprezentatív felmérés – nem is ez volt a célja –, hisz a részt vevő vidéki és városi gyerekek aránya sem felel meg egy ilyen mintának, és a gyerekek között nagy arányban voltak szociálisan hátrányos környezetből érkezők, ugyanakkor nem is feltétlenül összehasonlítható a két felmérés, hiszen a korábbi szűrésen részt vett óvodások száma nagyobb volt, eltérőek a települések is a két szűrésen, ám az eredmények jelentős különbsége miatt a fejlesztő központ szakemberei úgy gondolják, „ez egy felkiáltójel, hogy növekvő a tendencia, hogy itt valami negatív irányba történik, főleg a szocializáció területén”.

Területenkénti elemzés:

• Kognitív terület: 647 gyermek esetében normál teljesítmény (90,4%), 40 gyermek enyhén megkésett (5,5%), 28 jelentősen elmarad az életkorától (3,9%);
• Finommotoros terület: 654 normál teljesítmény (91,4%), 37 megkésett (5,1 %), 24 jelentősen megkésett (3,3 %);
• Nagymozgás: 660 normál teljesítmény (92,3%), 32 megkésett (4,4 %), 23 jelentősen elmarad életkorától (3,2 %);
• Szocializáció: 649 normál teljesítmény (90,7%), 21 megkésett (2,9%), 45 jelentősen megkésett (6,2%)

Tudatosabb szülők, de kevés fejlesztő

A 2019–2020-as felmérést követően kevés óvodással jelentkeztek a központnál komplex vizsgálatra azok közül, akiknek ezt javasolták, most azonban mintha tudatosabbak lennének a szülők, mondta el Molnár Annamária, hozzátéve, már mintegy harminc szülő jelzett vissza, hogy szeretnének további vizsgálatot.

„Ilyenkor kiderülhet, hogy további szakorvosi vizsgálat szükséges, és lehet, hogy a vége egy fejlődésbeli eltéréshez kapcsolódó diagnózis lesz, de van, amikor az derül ki, hogy a kis óvodás abban a csoporthelyzetben, abban a pillanatnyi állapotban nem tudott teljesíteni, és a komplex vizsgálaton életkorának megfelelően teljesít, ilyenkor nincs további tennivaló” – magyarázta a további lépéseket.

Bár a szűrésük eredményeitől függetlenül is tapasztalják, növekszik a diagnosztizált gyerekek száma, nem növekszik azonban ezzel arányosan az ellátás. „A közoktatásban, azt tapasztaljuk, hogy nagyon minimálisan tudnak ezekre a gyerekekre reagálni. A szakemberek nagyon leterheltek. Leginkább a civil szféra, erre szakosodott egyesületek látják el ezeket a gyerekeket. Államilag, legalábbis itt, a környékünkön minimális szolgáltatás érhető el” – mutatott rá Molnár Annamária.

Dr. Szász Andrea Blanka hozzátette, mindeközben Hargita megyében még jobbnak mondható a helyzet a magyar gyerekek szempontjából, hisz kolozsvári rezidensképzése alatt tapasztalta, ott gond a magyarul beszélő szakemberek hiánya.

Sokkal több segítő szakemberre lenne szükség Hargita megyében is, „hogy ezt a növekvő tendenciát valamilyen szinten le tudjuk fedni”, jegyzik meg. Elmondták, tapasztalják, hogy nagy szükség van a korai időszakban ellátást nyújtó fejlesztőközpontokra.

A csíkszentmártoni központban főként kisgyerekekkel foglalkoznak korai fejlesztőként, hetente mintegy 200 gyermekkel. „Mozgásfejlesztést, gyógypedagógiai ellátást és pszichológiai tanácsadást nyújtunk. Azonban egyedül vagyok pszichológus, így ez utóbbi minimális ellátás tud lenni. Az igényeknek eleget tenni még a korai fejlesztések terén sem tudunk, nemhogy az iskoláskorúaknak, bár van rá példa, hogy kisiskolásokat fogadunk, mert a környéken laknak, és nincs más lehetőségük fejlesztésre” – fejtette ki. Elmondásuk szerint képzésre van lehetőség, hogy több szakember legyen, ám ezek költségesek.

„A szakemberhiányt nagyon meg kellene oldani, mert így jelenleg minden érintett leginkább túlél” – fogalmazták meg.

Úgy vélik, az lenne a minimum, hogy minden óvodának külön, és minden iskolában az elemiseknek, illetve az 5-8. osztálynak külön-külön legyen fejlesztőpedagógusa. Óvodában, ahol van egy-egy sajátos nevelési igényű gyermek, legalább egy kisegítő személynek folyamatosan jelen kellene lennie, mégis legtöbb helyen az óvónők egyedül látják el a csoportokat.

Az iskolákban is több fejlesztőpedagógust látnak szükségesnek, hiszen az integrált oktatás elve szerint a szülőnek joga van beíratni a normál oktatásba a gyermekét, aki elmaradt valamilyen téren, sajátos nevelési igényű, azonban – mint a szakemberek megjegyezték – a támogatás, az adaptált tanmenet nem mindig biztosított. „Így sok esetben, nagyon hosszú ideig szenved minden érintett” – jegyzik meg.

„Nagyon gyakran jön egy sor másodlagos tünet, amikor erőltetik a normál oktatást” – mutatott rá dr. Szász Andrea Blanka. Viselkedészavar, ADHD-s tünetek, szorongás, testi panaszok vagy akár súlyos depresszió is kialakulhat a gyermekben, és iskolakerüléssel is reagálhat, amikor sajátos nevelési igényűként nem tudja tartani a tempót a többiekkel. 

Kapcsolódó

Sajátos nevelési igényű gyerekek: ki és mi segít, ha a rendszer nem következetes?

A gyerekek mintegy 20-30 százaléka valamilyen atipikus fejlődési zavarral érkezik az előkészítő osztályba. Végül, az elemis évek során a kisdiákok 8-10 százaléka kap sajátos nevelési igényű státuszt.

oktatás tanulási zavar pedagógus pszichológus