Minden negyedik-ötödik gyerek atipikus fejlődési zavarral kezdi az iskolát, közülük lesznek, akik sajátos nevelési igényű státust kapnak. Az esetek sokfélék a diszlexiától a súlyos magatartászavarokig – de minden érintett gyermeket kötelező felvenni a közoktatásba, ha a szülő úgy akarja, bármit is javasolnak a szakemberek. A sajátos nevelési igényű gyerekek integrációjáról szóló cikkünk második részében Szőcs Levente, a háromszéki nevelési tanácsadó központ vezetője többek között arról beszél, hogyan nem erőltetik az integrációt Nyugat-Európában szemben a hazai rendszerrel, és miért érthető, hogy a szülők a normál oktatást szeretnék, nem a speciális iskolát. A Hargita megyei szaktanfelügyelő, Molnár Szilvia arról számolt be, hogy egyre több a kérés a sajátos nevelési igény szerinti oktatásra, már közel kétezer gyereket tartanak nyilván, miközben csak 54 fejlesztő pedagógusa van a megyének.

Az utóbbi években a gyerekek mintegy 20-30 százalékára jellemző, hogy valamilyen atipikus fejlődési zavarral érkeznek előkészítő osztályba. Végül  – a statisztika szerint – az osztályok diákjainak 8-10 százaléka az elemis évek során sajátos nevelési igényű (SNI) státuszt kap (copil cu cerințe educaționale speciale, rövidítve és közismert nevén CES – szerk.) – erről beszélt többek között a témában írt előző cikkünkben Korodi Katalin kolozsvári pszichológus és fejlesztőpedagógus, aki a 0-8. osztályos sajátos nevelési igényű gyerekeket segíti, hogy könnyebben boldoguljanak az iskolában.

Tapasztalatai szerint a tanulási, a nyelvi zavarok és az ADHD a leggyakoribb problémák, utóbbi egyre több gyereket érint. Gyakoriak a pszichoaffektív zavarok, és ritkán autisztikus tünetekkel is találkoznak. A gyerekekkel foglalkozva, minden nagy vagy apró fejlődésnek örül.

Alapvetően optimista a sajátos nevelési igényűek integrációjával kapcsolatban, hisz a törvény sok támogatásra ad lehetőséget – adaptált tanmenet, könnyített vizsga, egyéni fejlesztés stb. – ám látja a sok hiányosságot is: hogy a nagy létszámú osztályok kis termekbe szorítása nem segíti azt, hogy tér is legyen a SNI-s gyerekek segítésére. Úgy látja, a megfelelő környezeti segítség hiányzik: hogy „legyenek eszközei a pedagógusnak, hisz jelenleg nincs sem külön tankönyv, sem segédeszköz, csak az, amit a pedagógus vagy a szülő megvásárol”. Ugyanakkor több szakember is kellene, mivel jelenleg kevés van az igényekhez képest.

Kapcsolódó

Sajátos nevelési igényű gyerekek: ki és mi segít, ha a rendszer nem következetes?

A gyerekek mintegy 20-30 százaléka valamilyen atipikus fejlődési zavarral érkezik az előkészítő osztályba. Végül, az elemis évek során a kisdiákok 8-10 százaléka kap sajátos nevelési igényű státuszt.

oktatás tanulási zavar pedagógus pszichológus

Háromszék: befogadó és kevésbé befogadó iskolák

Sötétebben látja az integráció helyzetét Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ vezetője. A megyében intézményük bocsátja ki a szakemberek által végzett felmérések alapján az érintett gyerekeknek az igazolást a sajátos nevelési igényű státusról, ami alapján a szülő igényelheti nekik az adaptált oktatást és a külön odafigyelést. Sokféle, még nagyon szélsőséges helyzettel is találkoznak kollégáival.

Elmondta, Háromszéken van, ahol nagyon jól működik az integráció, és lát ellenpéldákat is. Tapasztalata szerint, ahol működik, ott ez a pedagógus és a szülő hozzáállásának, az iskola szervezeti kultúrájának köszönhető, annak, hogy „a pedagógus elfogadja a gyermeket és meg akarja oldani a helyzetet”, és a szülő is partner ebben, az iskola pedig nem hagyja magára őket.

„Vannak befogadó és kevésbé befogadó iskolák, ez adja a keretet, ezen belül van mozgástere a pedagógusnak. Amennyiben az az intézmény alapelve, hogy be kell fogadni ezeket a gyerekeket, és mindent megtesznek közösen – hiszen ez csakis közös munka lehet –, akkor sikerül. Ahol olyan az iskola szervezeti kultúrája, hogy az integrációt csak a fejlesztőpedagógus és iskolai tanácsadó feladatának tekinti, ott nem működik” – foglalta össze.

Nyugaton nem akarnak „minden áron” integrálni

Sok téren lát azonban problémát mind a törvénykezésben, mind az előírások alkalmazásában és alkalmazhatóságában, főleg összehasonlítva a nyugat-európai rendszerekkel. „Igyekszünk az integráció kérdését körüljárni Európa szintjén egy négyéves Erasmus-pályázat keretében. Hét olyan iskolát foglaltunk bele, ahol sok a sajátos nevelési igényű gyerek, onnan küldjük az oktatókat továbbképzésekre. Ami feltűnő, hogy miközben elhitették Romániával, hogy ezen gyerekek integrációja lehetséges száz százalékban, Írországban, Svédországba, és más nyugat-európai országokban számunkra az derült ki, hogy ott nincs az a minden áron történő integráció. Nem létezik az, hogy a sajátos nevelési igényű gyereknek mindent szabad, akár olyant is, amivel ellehetetleníti egy osztályközösség együtt létezését. Amennyiben bántja az osztálytársait, akkor a belső rendszabály szerint eltanácsolják, a szülőnek pedig előírják, hogy a gyereket vigye el pszichiáterhez, és ellenőrizzék, hogyan adagolja a gyógyszereit” – számolt be, hogy működik Nyugat-Európában.

Nálunk, úgy látja, nincs ilyen következetesség sem az előírásokban, sem a számonkérésben. Mint kiemelte, amennyiben olyan problémája van a gyermeknek, amivel zavarja az oktatást, az osztály, és amire gyógyszereket írtak fel neki, de a szülő nem adja be ezeket, akkor ez következmények nélkül maradhat rájuk nézve. „Nálunk inkább az történik, hogy az iskola igyekszik meggyőzni a szülőt, hogy vigye el a gyermekét egy másik iskolába. Ha a szülő belefárad, megteszi” – mutatott rá, hogyan nem rendeződik, csak arrébb tolódik a probléma. Más esetben a szülő nem enged, a gyermek jogaira hivatkozva, ilyenkor pedig mérgesedik a konfliktus.

Fogyatékkal élők és kiskorú bűnözők összezárva

Hasonló a helyzet a beíratás esetében is, míg nyugati tapasztalatai szerint ott a szakemberek javaslata számít abba, hogy melyik lenne a megfelelő intézmény a gyerek számára, nálunk a szülő dönt és akár kommunikálni nem képes, esetleg önmagára és a közösségre is veszélyes gyermeket is kötelező felvenni a közoktatási intézménybe, ahová a szülő beíratja.

Ennyire súlyos esetben van, hogy kontrollálható a helyzet, ha az osztályban jelen van külön segítő – amit az iskola nem fizet, a szülőnek kell állnia, és általában maga a szülő a kísérő –, de nem mindig sikerül kontroll alatt tartani, sőt van, hogy épp ront a helyzeten a szülő jelenléte, mondta el Szőcs Levente.

Ugyanakkor a szülőket is megérti, hiszen mint elmondta, a speciális iskolákban gyakran „összemosódnak” a valóban fogyatékkal élők a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel. Akár kiskorú bűnőzökkel vagy olyanokkal kerülnek egy osztályba, akik iskolába nem jártak, ott van erre az utolsó esélyük, így érthető, hogy ezt a közeget nem kívánják a gyermeküknek. 

„Svédországban ezt tudják kezelni: külön osztályban vannak a gyengébb képességűek, külön a bevándorlók, akik még tanulják a nyelvet és további osztályok vannak szükségletek szerint kialakítva, így próbálnak segíteni” – mutatott rá, milyen a jó megoldás. 

Nincs következménye a mulasztásnak

A törvényes hiányosságok, következetlenség kapcsán még elmondta, még intézményük is, amennyiben ellenőrzi az iskolákban az adaptált, integráló oktatás megvalósulását, és hiányosságokat talál, valójában tehetetlen, hiszen a törvény szankciót nem ír elő annak a pedagógusnak, aki nem a gyerek igényeihez igazítottan tanít.

A rendszer hiányosságai mellett nagy problémáknak látja az üres és fenntartott állások befagyasztását a megszorítások révén, hiszen így országosan több ezer állást nem lehet meghirdetni a nevelési tanácsadó központoknál. Elmondta, Ligia Deca oktatási minisztersége idején több mint 20 állást kaptak, de akkor nem sikerült mind betölteni, most pedig már nem lehet rájuk versenyvizsgázni.

Hargita: egyre nagyobb igény, kevés szakember

Bár egyre nagyobb igény mutatkozik Hargita megyében a speciális nevelési igényű gyerekek állapotuknak megfelelő oktatására, a többség az oktatási intézmények hagyományos tantervű osztályaiba jár – osztotta meg érdeklődésünkre Molnár Szilvia, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség speciális oktatásért felelős tanfelügyelője.

Mint a szakember kifejtette: a gyerekek oktatása fogyatékosságuk súlyosságától függ leginkább, ám sok esetben nem ez dönt a speciális vagy a normál tantervű oktatás mellett, hanem a szülők akarata. „Sokszor a fogyatékosság – súlyosságától függően – akadályt jelent az oktatásban, és lehet, hogy jobban tudna fejlődni egy speciális iskolában vagy egy speciális osztályban az adott gyermek, de ez a döntés elsősorban a szülőt illeti. Emiatt nem a diagnózis szerint, nem a súlyosság szerint kerülnek beiskolázásra, hanem elsősorban aszerint, amit a szülő dönt. Nyilván vannak a szakemberek csoportjaitól javaslatok, viszont az utolsó szó az a szülőé” – mondta el a tanfelügyelő.

Ugyanakkor a speciális oktatás megszervezésének, biztosításának a legnehezebb része a szakemberek hiánya, illetve a szakemberek alkalmazásának nehézsége, hiszen az oktatási minisztérium részéről nincs megfelelő nyitottság arra, hogy megfelelő normaszámokat adjon, emelte ki Molnár Szilvia. Hozzátette: az igény látványosan növekszik a speciális nevelés biztosítása felé, ám a normaszámok egyáltalán nem követik ezt a folyamatot.

„Hargita megyének összesen 24 logopédusa van, illetve 54 fejlesztő pedagógusa, ez rettenetesen kevés ahhoz képest, hogy jelenleg lassan kétezer speciális nevelési igényű gyereket tartunk nyilván” – mutatott rá a tanfelügyelő. Ugyanakkor kiemelte, hogy a kétezer érintett gyerekből csupán körülbelül háromszázan járnak speciális iskolába, a többség normál tanrendű osztályokban tanul.

„A gond egyébként most már az, hogy akkora lett ez a szám, hogy eddig a civil szervezetek be tudtak segíteni hatékonyan ebbe a munkába, hogyha a szülők is nyitottak voltak és elvitték hozzájuk a gyerekeket, de most már ők sem tudják ezeket a számokat ellátni. Érdemes elmondani azt is, hogy hiába lehetne megnövekedett igény a speciális osztályokba való beiratkozásnál, de sajnos egyszerűen nincs infrastruktúra. Nem kapnak az intézmények helyet, hogy tudjanak új speciális osztályokat indítani, másfelől pedig, ahogy említettem, a minisztérium nem ad normákat a személyzet biztosítására” – foglalta össze Molnár Szilvia.

Kapcsolódó

Ne a képernyő előtt teljen a nyár! – Drámaian megugrott a megkésett fejlődésű, tanulási zavaros gyerekek száma

Iskolapszichológust kérdeztünk arról, mit tehetünk, annak érdekében, hogy a vakáció a gyerekeknek ne órákig tartó képernyőzéssel teljen. Riasztó tényeket mondott a szakember a már látható következményekről. 

vakáció képernyő gyerekek szülők pszichológus iskolapszichológus tanulási zavar