Roger Waters neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng. A Pink Floyd klasszikus felállásának basszusgitárosa, majd 1968-tól 1985-ig egyik énekese és dalszerzője a legendás zenekarból való kiválását követően is sikeres szólókarriert tudhat maga mögött és világszerte milliós nagyságrendű rajongótáborral rendelkezik.

Nem rég érkezett a hír, hogy az idén 79 éves művész 2023-ban szögre akasztja a hangszert, de előtte világkörüli búcsúturnéra indul, amely a hangzatos This Is Not a Drill (magyarul: Ez nem egy gyakorlat – angol nyelvű katonai szakkifejezés) címet viseli. Valószínű, hogy a művész úr a cím szellemében gondolt egyet és rögtön élesben kezdett kommunikálni, mivel alig hirdették meg a turné európai állomásait, máris érkezett a hír, hogy Waters lemondta lengyelországi koncertjeit. Erről a hírről hamarosan kiderült, hogy nem épp így történt, hanem egy krakkói önkormányzati képviselő kezdeményezte a városi testületnél a zenész nemkívánatos személlyé való nyilvánítását, így mindkét lengyelországi koncert – állítólag - elmarad. Erre az szolgáltatta az okot, hogy még az ukrajnai háború elején Waters mindenfélét nyilatkozott, ami abban csúcsosodott ki, hogy írt egy nyílt levelet Olga Zelenszkának, Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök feleségének, amelyben az ukrán nacionalistákat teszi felelőssé a háború kitörése miatt, majd írt egyet Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is, akit arra kért, hogy lehetőleg ne rohanja le egész Európát. Akit ennek a nyilatkozat- és nyíltlevelezős adok-kapok előzményei érdekelnek, ide kattintva olvashat egy összefoglalót. 

A zenész-dalszerző most James Ball oknyomozó újságírónak adott átfogó interjút, amelynek átirata a Rolling Stone magazin hasábjain látott napvilágot és amelyben meglehetősen sajátos szemszögből fejti ki véleményét az orosz–ukrán konfliktusról, Izraelről és egyéb világpolitikai kérdésekről. Arról, hogy ez a beszélgetés hozzájárul-e ahhoz, hogy az átlagember tisztábban lásson Roger Waters világról alkotott véleményével kapcsolatban, azt döntse el ki-ki saját maga.

Az interjú kiindulópontja a Pink Floyd alapítótagjának néhány korábbi, valamint közelmúltbeli megnyilvánulása volt, amelyek apropóján most sem igazán fogta vissza magát. Waters már rögtön a beszélgetés elején hangot ad azon véleményének, miszerint az emberek többsége képtelen a saját véleményalkotásra, ehelyett inkább olyan narratívákat tesz magáévá, amelyeket a „teljes (kormányzati) kontroll” alatt álló média kínál nekik (itt azt is hozzáteszi, valószínű, hogy beszélgetőpartnerének munkáltatója, a Rolling Stone is része ennek a gépezetnek). Ugyanez a média felelős azért, amiért az idők során az (amerikai) emberekben az a tévhit alakult ki, hogy Oroszország és Kína maga a Gonosz, Amerika pedig ezek szöges ellentéte, azaz a Jó megtestesülése. Waters szerint ennek épp az ellenkezője igaz: „Mi több embert ölünk meg. Több helyen avatkozunk be más országok belügyeibe. Mi, az amerikai birodalom követjük el ezt a sok sz..ságot.”

James Ball azon felvetésére, miszerint ez a fajta eszmefuttatás nem biztos, hogy osztatlan népszerűségnek örvend Ukrajnában, különös tekintettel az újabb tömegsírok feltárására, a civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokra stb., Waters azzal replikázott, hogy épp ez az, amit a nyugati propaganda láttatni akar és ez nem más, mint „hazugság, hazugság, hazugság, hazugság”. Az újságíró erre azzal érvel, hogy ő maga sem kizárólag a fősodrú médiából szerzi információit, hanem Ukrajnában élő ismerőseitől, valamint olyan újságíróktól tájékozódik, akik a helyszínen látottak alapján számoltak be az ott tapasztalt borzalmakról és arról, hogy a háborús bűnök kapcsán már több vizsgálat is folyamatban van.

A zenész itt egy röpke pillanat erejéig elbizonytalanodik, mondván: „Lehet…”, de ezt követően felhívja beszélgetőpartnere figyelmét, hogy ő maga már egy ideje rajta van egy „halállistán”, amelyet az ukrán kormány készített, és amelyből kiindulva már embereket gyilkoltak meg. Arra is kitér, hogy a véleménye miatt valóságos hajtóvadászat indult ellene az online térben, ezeknek a támadásoknak a hátterében pedig ukrán weboldalak állnak.

Ezen a ponton Ball leírja, hogy Waters halállistára vonatkozó állítása ebben a formában nem igaz, de valóban létezik egy szélsőjobboldali ukrán szervezet által összeállított, több százezer nevet tartalmazó lista, amely Ukrajna ún. ellenségeiről készült és amelyet nemzetközi viszonylatban is elítéltek, az ukrán vezetés viszont nem tett semmilyen lépést az oldal lekapcsolása érdekében. A működtetői szerint viszont ez nem egy „halállista”, hanem egy információs segédeszköz a rendfenntartó szervek és a háborús bűnök feltárásával foglalkozó különleges szolgálatok számára.

Arra a kérdésre, hogy Waters miért ítéli el a palesztin területek Izrael általi megszállását, de nem támogatja Ukrajna harcát az orosz megszálló erők ellen, az a válasz érkezik, hogy Oroszország végső soron rákényszerült erre az offenzívára, miután a nyugati országok kormányai két évtizeden keresztül nem fogadták el azokat az orosz javaslatokat, amelyek a konfliktus diplomáciai eszközökkel való rendezésére irányultak. Ball kiemelése Waters véleménye kapcsán: másszóval a NATO tehető felelőssé az Ukrajnában dúló háborúért.

A beszélgetésnek ezen a pontján amúgy egyfajta megtorpanás érzékelhető, amelyet a kérdező fél az írott változatban azzal indokol, hogy itt már nem igazán tudta követni beszélgetőpartnere gondolatmenetét az orosz invázió kapcsán. Mindenesetre a dialógus folytatódott és Szíria kerül terítékre. A szíriai polgárháború vonatkozásában Waters többször bírálta nyilvánosan az Egyesült Államok kormányát, amiért katonailag is beavatkozott a Bassár el-Aszad nevével fémjelzett diktatúra ellen küzdő szekuláris ellenzéki erők oldalán. Ugyanakkor sosem kifogásolta az orosz erők beavatkozását a konfliktusba, amely 2017-ig számszerűsítve 71 000 légi csapást jelentett, szemben a 11 235, az amerikai légierő által végrehajtott bevetéssel. (Az adatok Ball-tól származnak).

Az ezzel kapcsolatos vita keretében Waters kifejtette, hogy az orosz katonai erők beavatkozása legitim volt, mert azok a szíriai kormány felkérésére érkeztek az országba. Az emberi jogok ENSZ által rögzített alapelveinek semmibevétele és a számtalan megkínzott – mint pl. az újságíró egyik ismerőse – ellenzéki kapcsán a zenész elmondta, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy ilyesmi megtörtént, de abban is biztos, hogy az ellenzéki erők ellen vegyi fegyverek bevetése sose történt meg, egyszerűen azért, mert Aszádnak nem volt erre semmi oka.

„Nyugodtan nézek szembe önmagammal és nyugodtan alszom éjszaka, annak tudatában, hogy a nyugati média által bemutatott sztori nem a valóság, hanem propaganda. Én tudom, hogy mi a valóság és biztos vagyok abban, hogy igazam van. Ami a megkínzott barátodat illeti, biztos vagyok benne, hogy igazad van. Nem vagyok biztos, de fel vagyok arra készülve, hogy higgyek neked” – foglalta össze véleményét Waters.

Az interjúban szó volt még:

• a zenész politikai nézeteiről: „Politikailag én egy nagyon kis platformon állok. Ez nem más, mint az egyetemes emberi jogok 1948-as párizsi nyilatkozata. Ennek mind a 29, vagy 30, vagy akárhány cikkelye.”
• Izraelről: „Én egyáltalán nem vagyok antiszemita. Ez viszont nyilván nem zavarja azt a rengeteg s…fejet, akik antiszemitizmussal vádolnak.” Waters szerint az nem antiszemitizmus, amikor azt mondja, hogy Izraelnek, mint apartheid-államnak semmivel sincs több létjogosultsága, mint Dél-Afrikának, vagy más hasonló államalakulatnak. Szerinte az izraeli zsidók olyan telepesek, akik felsőbbrendűség-tudaton alapuló kolonialista politikát folytatnak egy appartheid-rendszer keretében. Ball azon felvetésére, miszerint a „telepes” jelző nem-e sértő esetleg az ott élő zsidó emberekre, akik a szóban forgó térségben évezredekre visszavezethető múlttal rendelkeznek, Waters magabiztosan válaszol: „Nem. Nem az. Azok az emberek nem onnan származnak. Ők nem az ottani őslakosok leszármazottai.”

Jelen írás a Rolling Stone magazinban október 4-én megjelent angol nyelvű interjú kivonatolt fordítása. A szöveg egy több mint egyórás terjedelmű, olykor csapongó hanganyag átirata, amit a kérdező James Ball ültetett át írott formába. A cél nem az volt, hogy bármilyen véleményt nyilvánítsak azzal kapcsolatban, hogy mennyire van igaza Watersnek az elhangzottak alapján, milyen mértékben hisz bizonyos konspirációs elméletekben, esetleg milyen valóságképet alakított ki ő saját magának. Azért tartottam fontosnak lefordítani ezt a cikket, mert Roger Waters vitán felül egy olyan ikon, akinek szavai, megnyilvánulásai világszerte figyelemfelkeltőek. Akit az eredeti beszélgetés érdekel, az itt elolvashatja, a cikkben pedig benne van az írás alapjául szolgáló hanganyag is.

Amúgy Roger Waters hozzánk legközelebb Budapesten lép fel jövő év április 23-án az MVM Dome-ban a This Is Not a Drill búcsúturné keretében.