Népmesébe illő történetekből nincs hiány, ha az erdélyiek, székelyföldiek furfangját nézzük: a székelyudvarhelyi származású Varga Szidónia például okos leány módjára valósította meg a leglehetetlenebbnek tűnő álmot is: ugyan gyerekkorában mezei munkát végzett, ételt cipelt kaszáló nagyapjának, és a kicsi tűzhely mellett nagyanyjától leste el, hogyan lesz néhány szegényes alapanyagból aromás-ízes székely „varázs”, mára Budapest szívében, az Andrássy úton működteti székely gourmé éttermét, a SZÉK Restaurant and Bart, és bűvöli el otthona ízeivel az oda betérőket. Pedig diákkorában az iskola mellett délutánonként fagyiárusként is dolgozott, hogy zsebpénze legyen. Volt felszolgáló, és nyomdában újságválogató; sminkes-kozmetikusként évekig a helyi mennyasszonyokat csinosította, később rádiós műsorvezető-szerkesztőként és gyógymasszőrként is dolgozott.

Mindig is énekelni, sütni-főzni vágyott, ám álmai helyett sokáig azt a szakmát kereste, amiből megélhet. Míg a sors közbe nem avatkozott: Budapestre terelte, ahol rengeteg előzetes tapasztalatára zenei karriert, illetve látványos éttermet „építhetett”, szinte a semmiből. Hogyan sikerült mindez? Mikor a fővárosban jártunk, megkóstoltuk néhány finomságát és hosszan beszélgettünk a nők önmegvalósításáról, a vágyak fontosságáról, valamint a nélkülözhetetlen kemény munkáról.

Míg Varga Szidónia éttermében tartózkodtunk, egymást követték gyermekkori emlékei. Szívesen mesélt a székelyföldi múltjáról, büszkén emlegette élete eseményeit. Megtudtuk például, hogy az iskolai ünnepségek alkalmával több száz diáktársa és tanárai örömére mindig ő énekelt, illetve különféle népdalvetélkedőkön is részt vett, mégsem indult el a zenei pályán, mert a jó megélhetést kereste.

Ahogyan más szülői mintákat sem választott magának, bár mindegyik hivatásból magával vitte azt, amire szüksége volt: családjában van lelkész így volt időszak, amikor azt tervezte, hogy egyszer majd papnő vagy kántor lesz belőle; vagy pedagógus, hogy anyja álmait kövesse, esetleg pék, hogy apja életét élje tovább. Végül a sors úgy hozta, hogy étteremtulajdonos és előadóművész lett, és büszke arra, hogy éttermében máig friss a kenyér vagy a pékárú.

Ha az erdélyi újságíró Magyarországon tartózkodik, Magyarországról ír. Természetesen azt is úgy, hogy a hazaiak is ismerősnek találják. Ezért indítottuk el a Székelyek Magyarországon című sorozatunkat, amelyben különféle, Erdélyből vagy Székelyföldről származó közösségeket, vállalkozókat, művészeket mutattunk be. Kíváncsiak voltunk, miként bontakozik ki a székely furfang idegenben, és az is érdekelt, hogyan boldogulnak földijeink a határokon túl.

Arról is beszámolt, hogy amikor a családfáját próbálta felkutatni, megtudta, a Budapesti Operaház koloratúr szoprán művésznője is a felmenői között lehet. Lókodi Sándor Erzsi még Puccinivel is dolgozott együtt a Pillangó kisasszonyban – ezért is tartja különlegesnek, hogy a sors végül éppen az Operaház szomszédságába vezette, ahol annak idején az ország elismert operaénekese is sétálgathatott, falatozhatott egy hasonló étteremben. De erről családja máig nem sokat beszél, mert mindenkinek megvolt a megélhetésért folytatott küzdelme – osztotta meg velünk Szidónia, felidézve, hogy közös tulajdonságuk volt az ebéd utáni nótás kedv, vagy az, hogy egy ima, egy dal segítségével pihentek meg, fújták ki magukat a nehéz munka után. Ugyanis a fizikai munka mégiscsak kifizetődőbbnek bizonyult az álmok megvalósítása helyett, „az éneklésből nem lehetett megélni”, így indult el vágyai helyett a racionalitás útján.

Városi kislány falusi értékrenddel: a lókodi mezei munkától a budapesti Andrássy útig

Városi kislányként Lókodban töltötte a nyarakat, ahol nagyszüleitől minden paraszti bölcsességet és fortélyt magába szívott. Máig hiszi, sikereit nagyrészt ennek a két egyszerű falusi embernek köszönheti, akik, noha sosem jártak településük határaitól messze, mégis elkísérték az útján. Ott voltak a tettekben, minden ösztönző szóban, kihívásban, és lélekben ma is vele vannak. Ennek az erős alapnak hála, ma már nem „csak” a SZÉK Restaurant and Bar tulajdonosa, hanem férjével közösen a második étterem megalapításán dolgozik, amit 2023 őszén élő zenés szolgáltatással tár a gourmé-kedvelők elé. Így a magyaros ételek mellett világi ételek is felkerülnek majd az étlapra és olyan áron szeretnék mindezt kínálni, hogy sokan megengedhessék maguknak azt, hogy jól lakjanak – világosított fel.

„Az elmúlt években sok szakmát kitanultam, és sok munkát elvállaltam, hogy pénzem legyen és saját egzisztenciát teremtsek magamnak. Pedig a szívem szerint színésznő, énekesnő lettem volna, de helyette inkább turizmust tanultam, vállalkozói diplomát, valamint gyógymasszőr, sminkes, kozmetikus képesítést is szereztem és szerveztem hazai bemutatókat, ahol az adott település fiatal lányait is én készítettem fel: koreógráfiát tanítottam saját szerkesztett zenei alapra, ahol a helyi tervezők népi ruháit mutathattuk be” – idézte fel a kezdeteket Szidónia étterme egy otthonos zugában, miközben ételkülönlegességekkel kínált.

Hozzátette, saját szalont működtetett, majd a helyi rádiónál és tévénél is elhelyezkedett, ahol hasznát vette sminkes-kozmetikus tudásának: ő készítette elő az alanyait a forgatásokra, mindamellett, hogy esténként ő volt az udvarhelyi televízió híradósa. Rádiós- zeneiszerkesztőként és műsorvezetőként is helytállt, később ennek a tudásnak színpadi előadóművészként is hasznát vette: máig ő tervezi a fellépő ruhákat, sminkeli a kollégáit, és igyekszik könnyen érthetően átadni a tehetségét. Voltaképpen minden, amit valaha tanult, annak érdekében, hogy saját lábán állhasson, és ne kelljen másra támaszkodnia, később mind összeért. Hisz benne, hogy semmi olyan nem volt az életében, ami hiába történt volna.

Mint mondta, külföldre készült gyógymasszőri munka várta a németországi korházban, magyarországi átszállással, ám nem érkezett a járata, így néhány napig Budapesten rekedt, emiatt a munkát elbukta. „De, ha az élet nem ad meg valamit, felkínál egy új lehetőséget”, közbeavatkozott a sors, és elindította őt az álmai útján: abban a néhány napban megtalálta a szerelem és lassacskán a jövője is kikristályosodott. Annyi év vegyes és kemény munka után végül megérkezett, és azt tehette, amire szívből vágyott: énekelt, társával és későbbi férjével közösen. Ugyanis huszonévesen az UFO Update zenekar énekesnője lett.

Azóta sokszor léptek fel különféle fesztiválokon, több ezres közönség előtt, egy színpadon gyermekkori kedvenceivel. És szinte mindig eszébe jutott, hogy honnan indult, a Parajdi Káposztafesztivál vagy az udvarhelyi Míves Emberek Sokadalma, amelyek keretében rusztikus divatbemutatót szervezett.

Megtudtuk, ebbe a csillogó feltörekvésbe hasított a koronavírus-járvány, ami elsöpörte a rengeteg előre egyeztetett fellépést, így alig kezdett el az álmainak élni, máris abba kellett hagynia. Azonban a körülöttük tornyosuló csend és kilátástalanság ahelyett, hogy elbizonytalanította volna, őt újra gondolkodásra sarkallta. Nem olyan fából faragták, hogy elkeseredjék – mesélte, majd hozzátette, ha nem énekelhetett, hát a konyhában tevékenykedett, mert otthonról egy másik kibontakozatlanul maradt tehetségét is magával hozta, a sütés-főzést. Így a járvány idején gondolt egy merészet, és abban az időszakban, amikor mindenki visszavonulót fújt, teljes gőzzel tört előre, éttermet nyitott.

Székely ételek újragondolva, magyarosan, divatosan

„Imádok főzni, nemcsak jóllakni szeretek, hanem kóstolgatni, ízlelgetni is. A hozzávalók összeválogatása külön élményt ad, már annak a gondolata is lelkesít, hogy milyen nagyszerű ebéd vagy vacsora készülhet az alapanyagokból az én közbenjárásomnak hála” – lelkendezett Varga Szidónia étteremtulajdonos beismerve, hogy éttermében kezdetben a séf mellett jómaga is kötényben sertepertélt a konyhában. Együtt alkottak meg minden finomságot, addig kísérleteztek, míg az ételnek „otthon íze” lett.

Emellett a belső hangulatra is figyelt: jó zenével, szép terítékkel „öltöztette fel” a teret, az asztalok elengedhetetlen dísze a virág és a gyertya, odabent a falon rovásírásos asztali áldás és székely éjszakákat idéző, égig érő fa található.

Mindebben férje is segítségére volt, ahogy a zenében, úgy az étteremvezetés és -teremtés világában is együtt bontakoztak ki: mivel nagyon szereti Szidónia kísérletezéseit, támogatta az új ízek kipróbálásában, és abban, hogy a hagyományost valami szokatlannal kombinálja – lelkendezett az étteremtulajdonos.

Hozzátette, nem kellett sokáig törniük a fejüket, hogy mi kerüljön az étlapra, az otthonos ízeket kiegészítették a világ minden tájáról megismert aromákkal és zamatokkal. „Tudom, milyen ízletes anyukám levese, apukám főztje, nagynéném káposztás laskája, vagy milyen volt lókodi nagymamám tojásrántottája szalonnával, kolbásszal, szilvakompóttal. Érzem az illatukat, látom magam előtt mindet, ahogyan a gyerekkori önmagamat is. Ezeket az emlékeket fűszerezem meg alkalomadtán valami maival. De már az is különleges, hogy gyermekkorom ízei mások számára újdonságként hatnak” – magyarázta hangsúlyozva, hogy székelyként küldetésének érzi az erdélyi, székelyföldi gasztronómia népszerűsítését, magas szintre emelését.

2020 számára nem visszavonulást, hanem új lehetőséget jelentett

„Hiszem, hogy ha valaki teljes tudásával, tehetségével és minden erejével azon van, hogy álmát megvalósítsa, akkor az az ember tud haladni. Mi a párommal együtt kellettünk a nagy álom megvalósításához, közösen alkottuk meg a kis világunkat. Hoztuk magunkkal, amink van, és hozzátettük még azt is, amire szükség volt az egységhez. Egy székely lány és egy magyar férfi, mindketten terhelhetők, céltudatosok, akik szeretettel, lelkesedéssel fognak bele új dolgokba” – ecsetelte helyzetüket Szidónia, akinek meggyőződése, haladni panaszkodással nem lehet. Ha valami hiányzik, addig kell dolgozni, míg sikerül megszerezni. Kemény munka és hála – őket ezek segítették feltörekvésükben, erre a két erényre pedig nagyszülei és szülei nevelték.

Mint mondja, mankó számára az az életmód, amit nagyapjától és nagyanyjától ellesett. Példával jártak előtte, és hálás azért, hogy szellemiségüket tovább viheti, ugyanakkor arra alapozva egészen új dolgokat fedezhet fel a világban. „Ezáltal többé válok, ezért is teszek meg mindent annak érdekében, hogy alkothassak. A színpadon vagy a konyhában, szinte mindegy, csak érezzem, hogy nem teszem hiába”.

Hozzáfűzte, „ha az álmaidnak élhetsz a hétköznapokban, az nagy felelősség és egy örök tanulási folyamat. Főként akkor, ha másokat is belevonsz, munkahelyet, munkaközösséget teremtesz” – a közösséget a Székben nem csupán a munkavállalók között formálták, hanem a budapestieket is próbálták bevonni. Mivel a koronavírus-járvány megszakította a személyességet, ütköztek ugyan nehézségekbe, mégis sikerült megtalálniuk saját közösségteremtő módszerüket: székely lepényt sütöttek, azt szállították házhoz, mindegyik mellé kézzel írt kis üzeneteket helyezett.

A Szék így vált lassan azzá a hellyé, amit alig vártak felfedezni a vendégek. „UdvarhelySZÉKi lányként mindenkit szívesen vendégÜL látunk és finom gourme ételekkel kínálunk. Aki hozzánk betér: egy erdélyi utazó, székely testvér vagy egy magyar ízeket kedvelő turista, örömmel fogadja azt, amit mi szívvel-lélekkel készítünk” – osztotta meg velünk nevük eredetét, hangsúlyozva, hogy a névválasztás kissé furfangos, székelyes volt.

Elmondása szerint a székiségnek, azaz az udvarhelyszéki származásának nagy jelentősége van: Széki Lányként az elmúlt két évben már saját dalait is bemutatta, amelyeket azóta játszanak az erdélyi és magyarországi rádiók, televíziók is. Az Erdőn jártam című dala után hamarosan még két videoklipje is megjelenik. Dalait a Székben írta, a járvány lezárásokkal teli időszakában, az urbánus népzenéjén keresztül szeretne maradandót alkotni.

A magyar Champs-Élysées, az Andrássy úton a finom erdélyi ízek és székely dallamvilág segítségével varázsolja el a hozzá betérőket, miközben mindig hírt ad magáról az otthoniaknak is és reméli, hogy a családja is büszke elért eredményeire. Ars poeticája, hogy egy egyén sikere az egész nemzet sikere is lehet.  Büszke azokra a székelyekre, akik kivívták maguknak az elismerést és végigjárták saját útjukat.