Vajon egy felnőtt tudja, hogy miként készülnek az autóalkatrészek? Hogyan lesz az izzó vasból istrángkampó? Miként kerülnek az állatok a menhelyre, és milyen élet vár rájuk odabent? És azt, hogy a gyümölcsöket hogyan lehet lekvárrá dolgozni, miként zajlik a fakitermelés, és milyen a munka a kőbányában? Hát a vadászok tevékenysége? Még a szülők sem ismernek minden mesterséget, szakmát, mit mondjon akkor egy gyermek, aki előtt éppen kinyílik a világ?! Ez volt Pászka Lehel motivációja, amikor Facebookon arra kérte az ismerőseit, meséljenek a hivatásukról, és ha van lehetőségük rá, fogadják be őt és fiát néhány órára, hogy a gyermek végignézhessen egy-egy munkafolyamatot. Nem kellett sokat várnia, tucatnyian invitálták a munkahelyükre, így egy egészhetes mesterségnézőt szervezhetett gyermekének a februári szünidőben.

Örömmel látjuk, hogy egyre többen használják a Facebookot közösségépítésre, tanulásra. Arról az elmúlt hetekben már hírt adtunk, hogy egy csíkszeredai hölgy zumbaoktatásra vágyott, és kezdeményezése akkora népszerűségnek örvendett a közösségi oldalon, hogy rögtön szerveződött köré egy lelkes, 150 fős csapat, tanárral együtt.

Kapcsolódó

Hiányolta a jókedvet Csíkszeredából, zumbaoktatást kért: százak jelezték, hogy csatlakoznának

Több száz nő a 40 és 65 év közötti korosztályból jelezte, hogy ő is szívesen táncolna. 

közösségi tér Csíkszereda tánc

Azt követően egy édesanya fogalmazta meg bejegyzésében, hogy online ovis románórák keretében ismertetné meg gyermekeit a nyelvvel, és annyi szülő osztotta a nézeteit, hogy most már Erdély-szerte 70 kisgyermek tanul románul a képernyő előtt.

Kapcsolódó

Online oktatják a románt az erdélyi ovisoknak egy négygyerekes anyuka kérésére: hogy a kicsik ne utálják meg a nyelvet

Az online órák pár napon belül kezdődnek, ezekre Erdély-szerte jelentkezhetnek a szülők az erre a célra létrehozott csoportban.

románoktatás nyelvi sokszínűség óvodás gyerekek online oktatás

Miután az első két kezdeményezés révbe ért, Pászka Lehel lovasíjász világrekorder hozakodott elő egy nem mindennapi ötlettel. Bejegyzésében kifejtette, hogy az egyhetes szünidőt szeretné értékesen eltölteni hétéves gyermekével, ezért „munkalátogatóba” vinné a fiát, hogy a kicsi minél több mesterséget, munkafolyamatot megismerjen.

Mint mondja, fontos volt neki, hogy gyermeke élmények révén tanuljon, és örömmel látta, hogy nemcsak tudással gyarapodott, hanem az életszemlélete is megváltozott. Az egy hét alatt láttak fémfeldolgozó üzemet, autószalont, majd autójavító és -festő műhelyeket, roncsprogramba visszavásárolt autókat és roncstelepet. Később légvárakat készítő gyárba látogattak, megnézték, hogyan varrják, hegesztik és csomagolják az anyagokat; majd kovácsműhelyt kerestek fel, ahol végigkövethették, hogy miként lesz az izzó vasból istrángkampó.

Vendégei voltak egy állatmenhelynek, ahol megtanulták, hogy az állatokért az ember a felelős, majd egy állatsimogatóba látogattak, amit gyümölcsfeldolgozó követett, így megtudhatták, hogyan kell befőttet főzni, üdítőt pasztörizálni vagy frissen lefagyasztani a gyümölcsöt. Azt is megnézték, hogyan „születik” a fenyőfa, amit magról ültetnek és miként nevelik iskolában, míg kiültethetik a levágott erdők helyére, sőt azt is megtanulták, hogy miért kell bizonyos kor után kivágni a fákat, erdőrészeket.

Láttak fakitermelést lovakkal és erdei munkagéppel, fafeldolgozó üzemet és asztalosműhelyt. De kőbányában is megfordultak, ahol a réteges sziklából robbantás után homokot, kavicsot őröltek a szakemberek. Azt is megnézték, hogyan tenyésztik a húsmarhákat, miként termelnek áfonyát, málnát, szedret az erdei legelőkön, és a vadásznál és medvelesen tett látogatásuk során megbizonyosodtak róla, hogy a medve mellett a fegyver sem játék – részletezte Pászka Lehel, amikor arra kértük, meséljen a tapasztalatairól.

Az egyedülálló édesapa hetente kétszer, és minden második hétvégén vigyáz a fiára, ilyenkor sepsiszentgyörgyi tanyáján tüsténkednek, ahol Lehel éldegél, hogy minél közelebb legyen lovaihoz. Lovasíjász világrekorderként most már közel 20 éve hódol szenvedélyének: noha kívülről szabad életnek tűnik az övé, voltaképpen minden perce meghatározott és a lovaknak, az életmód lényegének alárendelt. Sőt, az ideje nagyrészét is mások osztják be, hiszen rengeteg tábort szerveznek neki, év elején már tudja, mikor hová fog utazni állataival. A szabadsága abban érzékelhető, hogy évek óta azt teheti, amit a legjobban szeret: a székelyföldi lovasíjászatot emeli fel, a székely virtust adja tovább. Erről itt írtunk korábban.

Kapcsolódó

„Ez olyan, mint a szerelem: meghódítjuk egymást a lovakkal” – a székelyföldi világrekorder lovasíjásznál jártunk

A patások úgy fejlődnek, mint a gyermekek, éppen ezért nem szabad túlhajszolni őket, törekedni kell arra, hogy a gyakorlatozást és a munkát ne vigye túlzásba a lovas, mert megundorodhat az állat a tevékenységtől.

Pászka Lehel lovasíjászat lovas sportok

Ehhez a hitvallásához fia, Horka is csatlakozik, aki szinte születése óta apja nyomdokain jár: ahogy tőle tanulta, szőrén üli meg a lovat, és lovaglás közben képes olyan mutatványokra, amelyekre az apja is. Pászka Lehel mégsem akarta, hogy „csak” ennyiből álljon számára az élet, így lehetőséget teremtett arra, hogy a gyermek világról alkotott képe szélesedjen, gazdagodjon.  „Ő mindig itt akar lenni a tanyán, de ahhoz, hogy fejlődjön, sokkal több mindent kell látnia” – magyarázta döntését, amire az is késztette, hogy Horka fia sokat kérdez, érdeklődik az élet iránt, és mivel jómaga nem érthet mindenhez, célravezetőbbnek látta, ha szakmájukban jártas emberek világosítják fel, méghozzá jó példával.

„Nincs titok, csak elvégzett munka. A gondolat nem tudomány”

Az egyhetes közös program jócskán hozott tanulságokat – részletezte Lehel kiemelve, hogy rájöttek, nincs titok, csak elvégzett munka. Ám egészen addig, amíg az ember csak feltételezéseket szövöget egyik-másik szakmáról, és nem nézi meg azt közelebbről, sokszor tévesen ítélheti meg. „Ha a tudást képzelet szőtté elmélettel töltjük ki, magunkat csapjuk be, célravezetőbb megkérdezni a szakembert”. Hozzátette, sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek a gyermekükkel szünidőben, neki viszont minden vágya volt a fiával együtt tanulni, így Székelyföld több szegletét is bejárták: Zetelakán, Zágonban, Kézdivásárhelyen, és Sepsiszentgyörgy környékén jártak. „Fontos, hogy a szülő időt áldozzon a gyermekére, ha azt akarjuk, hogy sokat tanuljon, akkor a nevelését nem hagyhatjuk az iskolára, függetlenül attól, hogy milyen módszerek mentén oktatnak a tanintézményben. Az pótolhatatlan, ha a gyermek a szülővel együtt fejlődhet” – osztotta meg meggyőződését.

Pászka Lehel fia reakcióiból is azt látta, hogy egy gyermeknek szüksége van az élményre, a tapasztalatokra. Fia szinte minden műhelyben és cégnél azt mondta, nem is akar továbbmenni, mert napokat eltöltene a mesteremberek és szakemberek között. Rengeteg kérdése volt, amire vendéglátóik készségesen válaszoltak is.

Apaként úgy érzi, fontos, hogy egy gyermek azt is lássa, miként viszonyulnak a felnőttek a munkájukhoz, ugyanakkor tapasztalja meg azt is, hogy a munka kemény, de ha az ember élvezettel végzi, akkor az megér minden áldozatot. „Illetve győződjék meg róla, hogy bármihez is kezd az életben, az ugyanúgy működik, mint a lovasíjászat, amit már jól ismer, mert ha kitartóan és odaadón dolgozol, akkor van eredmény, van haladás”. Jómaga nem ragaszkodik ahhoz, hogy a fia az ő hivatását vigye tovább, mert hiszi, hogy a legfontosabb az, hogy a gyermek boldog legyen, válassza azt, amit a szíve diktál, és választott útján a szülő támogassa.

„Sok olyan embert látok, akik a megélhetésért kínlódnak, de nem teszi boldoggá őket a munkájuk. Úgy az élet nehéz. Szeretném, hogy a fiam jókedvvel, boldogan dolgozzon, mert úgy nem fogja érezni a munka terhét. Legyen számára szórakozás” – fogalmazott Lehel.

Kiemelte, jómaga is sokat okult az egyhetes szünidő alatt, így ezt a jó szokásukat megtartják: máris készülnek egy következő kalandra, mert olyan sok felajánlás érkezett, hogy csupán negyedét tudták a néhány napba beszuszakolni.