A szivárványos guppik (Poecilia reticulata) elveszítik a csoporton belüli viselkedésbeli különbségeiket, ha hosszú ideig fluoxetinnel szennyezett vízben élnek, figyelték meg a perth-i Nyugat-Ausztráliai Egyetem viselkedésökológia-kutatói az új jelenséget. A fluoxetin a Prozac nevű antidepresszáns hatóanyaga, amely – főként Észak-Amerikában – egyre nagyobb mennyiségben kerül a szennyvíztisztító telepekről az élővizek ökoszisztémáiba, írja a Qubit portál.

Az egyetem kutatói összesen 3600 guppit helyeztek három akváriumba – egy tiszta vizűbe, egy olyanba, amelyben a hatóanyagot a folyóvizekben előforduló szintre állították, és egy másikba, amiben a vizet még jobban beszennyezték fluoxetinnel. A halak viselkedését két éven át, hat generáción keresztül monitorozták. A kísérlet végén a halakat egyesével egy olyan akváriumba tették át, amelynek fehér hátterét a sarkokban sötét foltok kísérték, ezek a kövek alatti árnyékot jelképezték, ahol a kis termetű halak gyakran megbújnak a ragadozók elől.

A tiszta vízben nevelkedett halak sokszínű viselkedést mutattak: voltak gyorsabbak és lomhábbak is közöttük. Az átlagos mértékű gyógyszeres víznek kitett guppik aktivitása egyértelműen csökkent, ők ugyanis már jóval kevesebbet úszkáltak, míg a legnagyobb arányban szennyezett vízben élt halak csoportjában a felére csökkentek az egyedek közti viselkedésbeli különbségek: Giovanni Polverino kutató szerint zombikká váltak a gyógyszerektől. 

A kutatás azt is bebizonyította, hogy a gyógyszereknek való hosszú távú kitettség során az állatok nem válnak ellenállóvá a hatóanyaggal szemben, hanem generációkon keresztül fennmaradnak a hatások. A csökkent aktivitás valószínűleg azt jelenti, hogy természetes élőhelyeiken kisebb eséllyel tudják elkerülni a ragadozók támadását, illetve az élelemszerzésben és a párkeresésben is hátrányból indulnak a többiekkel szemben.

Kathryn Arnold, a Yorki Egyetem ökológusa egy korábbi kutatása során fluoxetinbe áztatott kukacokat etetett seregélyekkel, és azok viselkedését vizsgálta – ahogy megfigyelte, a madaraknak az antidepresszánst szedő emberekhez hasonlóan csökkent a párzási kedvük.