Hatékonyan és hiánypótlón segíthető a méhek szaporodása már kora tavasztól, ha a civilek és gazdálkodók egyszerű, de különösen látványos eszközcsoportot készítenek házuk táján: az erkélyre, ablakpárkányra vagy a teraszra helyezett méhecskehotelek a magányosan élő méhek és darazsak életét is megmenthetik, közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken. Mindenütt jelen vannak, ahol virágokat találnak, csupán azért nem figyelnek fel rájuk az emberek, mert ezek az állatok – a családokban élő rokonaikkal ellentétben – nem támadékonyak: ha nem érintik és zavarják meg őket, teljesen ártalmatlanok, írja a sokszinuvidek.hu portál.

A házi méhek faodvakat, kaptárakat igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

Az MME közleménye szerint ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthat számukra bárki az erkélyen, ablakpárkányon, de a virágos balkonládák mellé is kihelyezhető a méhecskehotel, más néven darázsgarázs. Méhecskehotelnek tekinthető minden 2–10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (pl. egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradék és tűzifa kugli), amibe ilyen lyukak fúrhatók.

A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb, és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú, mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké.

Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre, keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelheti meg otthon, a munkahelyen vagy az óvodában, iskolában.