A fogászati rendelőben alkalmazott mélyaltatás során életét veszítette egy kétéves kisgyermek. A tragédia után számtalan ellenőrzés indult, ezek tiszte megállapítani, mi történt valójában, ezekről rendre be is számolunk a Maszolon. Azonban a megrázó eset után rengeteg kérdés felmerült a kisgyerekkori fogászati ellátás kapcsán. Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Ferenczi Á. Orsolya fogorvossal, mentálhigiénés szakemberrel.

A kisgyermekkori fogápolás témája sokkal érzékenyebb, mint elsőre gondolnánk. A legtöbb szülő a saját fogászati élményeiből indul ki, és gyakran még felnőttként is küzd azokkal a félelmekkel, amelyeket az évtizedekkel ezelőtt alkalmazott kezelések, a zajok, a szagok vagy éppen a fájdalom alakított ki. Ezeket az élményeket – sokszor akaratlanul – továbbörökítik gyermekeikre is.

Dr. Ferenczi Á. Orsolya fogorvos szerint azonban mindennek nem kell szükségszerűen így lennie: a gyerekek hozzáállását az első pillanattól formálni lehet, és ez a fogorvos és a szülő felelőssége.

Az orvos hangsúlyozta, a kisgyereket egy fogászati kezelésért nem kell elaltatni. Fogorvosi megközelítésből a szuvas tejfogért az altatás nem indokolt. Erre nagyon ritkán, extrém esetekben kerül sor, például ha a gyerek fogyatékos, és nincs lehetőség arra, hogy együttműködjön. Az állami fogászatok évek óta megszűntek, így minden kezelés a magánklinikákon zajlik, ám például Kovászna megyében kórházi körülmények között, műtőben, szájsebész végez altatásban zajló beavatkozásokat.

A nagyvárosi klinikákon már van lehetőség az úgynevezett bódításra, de ez nem mélyaltatást, és ezt is csak abban az esetben javasolják, ha a kezelést nem lehet elodázni, amíg a gyereket türelemmel rá lehet venni az együttműködésre.

Már egyévesen barátkozni kellene a fogászattal – A beavatkozások ritkák

A szakma jelenlegi ajánlásai szerint az első fogorvosi vizsgálatot az első tejfog megjelenésétől számított fél éven belül, de legkésőbb egyéves korban javasolt elvégezni. Ezt sok szülő feleslegesnek találja, hiszen ekkor még nincsenek szuvasodások, ám a doktornő szerint a „felesleges vizit” valójában fontos lépés a későbbi problémák megelőzésében.

Ferenczi Á. Orsolya elmondta, ritkán van szükség korai beavatkozásra. Például neki is volt két-három esete, amikor a kisbaba foggal a szájában született. Ezek pici tejfogak nincsenek rendesen a csontba beágyazódva, félő, hogy szopás közben kiesnek, és a csecsemő felszippantja, ezért megelőző jelleggel eltávolítják. Ehhez nem kell altatás, zsibbasztás, hiszen a fogacskákat éppen csak a nyálhártya tartja, könnyű és ritka beavatkozásnak számítanak.

A fogorvosi látogatás azonban általában inkább arról szól, hogy a gyereket már egészen pici koruktól meg kellene barátkoztatni a fogorvossal, a fogászati rendelő környezetével. „A gyermek látja a fényeket, érzi a széket, megszokja az eszközök hangját, és azt, hogy valaki belenéz a szájába. Ez hatalmas előny, amikor később valós beavatkozásra kerül sor, hiszen a környezet már nem ismeretlen és fenyegető. A lényeg, hogy ne akkor kerüljenek először kapcsolatba a fogorvossal, amikor már probléma van” – részletezte Ferenczi Á. Orsolya.

Ha gyerek első élménye a fogászaton egy sürgős, fájdalomcsillapítással járó beavatkozás, akkor jó eséllyel hosszú évekre, vagy akár egész életére szorongani fog az ellátástól, hívja fel a figyelmet a fogorvos.

A szülői minta: bízni és félni is megtaníthat

Célszerűbb, ha a szülő saját kezelései alkalmával magával viszi a kicsit. A gyerek biztonságos távolságból nézelődhet, a váróteremben játszik, hallja a fúró hangját, érzi a fogászatszagot, látja az orvost beöltözve, maszkban-kesztyűben, megfigyelheti, hogy a szülő nyugodt, semmi rossz nem történik vele. Sok esetben az is ijesztő a kisgyereknek, hogy szembeáll vele a fogorvos maszkban, furcsák a hangok, a szagok.

„Vannak gyerekek, akik kíváncsiak, bátrak, de nagyon sokan félnek, elbújnak a szülő háta mögé” – osztotta meg tapasztalatait a doktornő.

„A fokozatosság a kulcs” – hangsúlyozta Ferenczi Á. Orsolya. „Lehet, hogy első alkalommal csak felül a gyerek a székbe, kitátja a száját, bevilágítok a lámpával, benézek a tükörrel, megkopogtatom a fogait” – részletezte. Egy idő után a gyermek magabiztosabb lesz, és amikor valóban szükség van rá, könnyebben engedi, hogy a fogorvos megvizsgálja és kezelje a fogait. Ráadásul a korai találkozások lehetővé teszik, hogy a fogorvos figyelemmel kísérje a fogak és az állcsont fejlődését, és azt is, hogy időben észrevegyen olyan problémákat, amelyek később komolyabb gondot okozhatnának.

A félelem kialakulásában nagy szerepe van annak, hogyan beszél a szülő a fogorvosról. A doktornő külön kiemeli, hogy bizonyos mondatok komoly károkat tudnak okozni. A „Ha nem mosod meg a fogad, elviszlek a fogorvoshoz!” típusú fenyegetések azonnal rossz érzést kapcsolnak a rendelőhöz.

A szülők azzal segíthetnek, ha már egészen kiskortól azt mutatják a gyereknek, hogy a fogászati ellenőrzés teljesen természetes, nem a mumus. „Nagyon sok rajzfilm, mese épül erre, ezért a gyerekek egy része már úgy érkezik a rendelőbe, hogy megnézte például a fognyüvő manócskás mesét, nagyon segít, ha van elképzelése arról, mi történik a fogászaton” – magyarázta a fogorvos.

Hangsúlyozta, a szülői példa hasonlóképpen fontos, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei évente egyszer elmennek fogászati ellenőrzésre, elkíséri őket, és megtapasztalja, hogy ott nem történik semmi szörnyű, utána sokkal nagyobb bizalommal megy el a rendelőbe. Hasonlóképpen segít a személyes kapcsolat, ha a gyerek ismeri a fogorvost.

A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a legtöbb szülő akkor viszi fogorvoshoz a gyereket, amikor már van egy szuvas foga. Akkor viszont nehezebb, hogy megbarátkozzon az orvos a gyerekkel, kapcsolatot teremtsen vele, oldja a félelmeit, szorongásait, és még a beavatkozást is el tudja végezni. Ferenczi Á. Orsolya azt tapasztalta az évek során, hogy azok a kisgyermekek, akiket ismer, már jártak a rendelőbe, beültek a székbe, következőkor már sokkal bátrabbak.

Ferenczi Á. Orsolya ugyanakkor javuló tendenciáról számol be: 18 éve dolgozik, és most már a szülők egyre inkább odafigyelnek, törődnek gyermek a szájhigiéniájával, nem bagatellizálják el. „Ritka, hogy a gyereket annyira tönkrement fogakkal visznek fogorvoshoz, hogy extrém beavatkozásra lenne szükség” – szögezte le a doktornő.

Tévhit, hogy a tejfoggal nem kell kezdeni semmit, mert úgyis kiesnek

A tejfogakkal kapcsolatban a mai napig makacsul tartja magát az a tévhit, hogy „úgyis kiesnek”, így nem kell velük különösebben foglalkozni. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb.

A tejfogaknak elsődleges szerepük van az étkezésben, a rágásban, de fontosak a helyes beszéd elsajátításában, a hangképzésben, magyarázta a fogorvos. A tejfogak további fontos szerepe a helyfenntartás: tartják a helyet a maradó fogaknak, melyek hatéves korban kezdenek megjelenni. Ha egy tejfog túl korán esik ki, vagy szuvasodás miatt el kell távolítani, akkor a meglévő fogak elmozdulhatnak, beszűkülhet az állcsont, és később jelentős fogszabályozási problémák alakulhatnak ki.

Másrészt a tejfogaknak ugyanolyan a szerkezetük, mint a maradandó fogaknak, idegszál van bennük, ugyanúgy fájnak, ha a szuvasodás eléri a belsejüket, hívta fel a figyelmet Ferenczi Á. Orsolya.

Hangsúlyozta, ezért fontos elejét venni, ne várni meg, hogy akkora lyuk legyen a fogon, hogy már fáj, és sokkal bonyolultabb kezelést igényel. Ha a gyereket már fájó foggal viszik a rendelőbe, nincs idő a barátkozásra, halogatásra, hiszen a legtöbb esetben azonnali beavatkozásra van szükség.

A féléves ellenőrzés a gyerekeknél nagyon fontos, még akkor is, ha látszólag egészségesek a fogai. Előfordulhat, hogy a szülő benéz a gyerek a szájába, úgy látja minden foga fehér, de a rejtett szuvasodást csak a fogorvos veszi észre a tükörrel, az erős fogászati lámpa fényénél. Sok esetben a szuvasodás nem a fog tetejéről indul, hanem a fogközökből, így hónapokig tünetmentes lehet, és szabad szemmel nem látható. De a fogorvos benéz a tükörrel, az erős lámpánál rögtön észreveszi, hogy a zománc alatt szuvasodás indul. A kisebb szuvasodást pedig könnyebben, fájdalommentesebben meg lehet oldani, mint azt, amelyik már elérte a fog belsejét, szögezte le a doktornő.

Mi a megoldás, ha a gyerek nem együttműködő a fogászaton?

Legtöbb esetben idővel és türelemmel el lehet érni, hogy a gyerek a fogászati rendelőben együttműködő legyen, fogalmazta meg Ferenczi Á. Orsolya. Felidézte, volt olyan gyerekpáciense, aki háromszor-négyszer is bejárt a rendelőbe, és nem csináltak semmit, csak ismerkedtek, beszélgettek.

„Időre, türelemre van szükség, de ez csak akkor lehetséges, ha a gyerek olyankor érkezik a rendelőbe, amikor nincs szükség viszonylag gyors beavatkozásra, mert például fáj a foga” – részletezte az orvosnő. Ha a gyereknek fáj a foga, és nem lehet elérni, hogy legalább a száját kitátsa, jön a könyörgés, az alkudozás, az ígérgetés, és ilyenkor a szülő is befeszül. Az erőszakos szájnyitás, a lefogás vagy a „majd csak kibírja valahogy” hozzáállás nem célravezető, sőt veszélyes, mutatott rá Ferenczi Á. Orsolya.

Egyrészt veszélyes fogászati fúróval egy kapálózó gyermek szájában dolgozni, másrészt ez egy életre szóló traumát okozhat. „Ilyent soha nem teszünk, ha a gyerek tiltakozik, egy kicsit kitörölgetem a szuvas fogat, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszert írok fel, és visszahívom egy későbbi időpontra” – részletezte az orvosnő.

Hozzátette, a bódítás csak speciális esetekben jön szóba, a legtöbb rendelő nem is tud ilyen szolgáltatást biztosítani.

Fájdalomcsillapítóval, gyulladáscsökkentővel el lehet érni, hogy a gyerek foga ne fájjon, egy idő után az ideg elhal, magától is megszűnik a fájdalom, de ha kezeletlen marad a fog, gócokat képez a szájüregben, figyelmeztet a fogorvos. „A megelőzés a vesszőparipám, azzal lehet a legjobb eredményeket elérni” – fogalmaz Ferenczi Á. Orsolya.

A kisgyermekkori fogorvosi ellátás alapelve tehát egyszerű: jelen lenni, ismerkedni, rutint építeni, és nem akkor kapkodni, amikor már baj van. Az egészséges fogazat, a fájdalommentes rágás és a későbbi fogszabályozási problémák megelőzése nagyrészt ezen áll.