Noha Székelyföldön az utóbbi évekig azt hihették, több száz kilós óriástök csak Mátyás király meséjében teremhet, a gyergyói Tökjó Tanya gazdája, Nagy Levente bebizonyította, hatalmas terméseket Erdély egyik leghidegebb pontján is nevelhet az ember. Kertje olyan, akár az óriások földje, terméseinek egyre többen járnak csodájára, hiszen a jégkorongozóból lett kertész – aki egy negyedik emeleti tömbházban nevelkedett, és a kertészkedéshez mit sem értett – nem csupán az erdélyi és minden eddigi egyéni rekordját döntötte meg, hanem még az éghajlattal is szembeszállt: idén 300 kilogrammos tököt nevelt családjával, pedig nyáron pontosan két hétig tartott a tököt érlelő meleg idő, így voltak napok, amikor 2000 liter vizet is rálocsoltak a termésre. Már ez is jelzi, milyen drága szenvedély a töktermesztés; egyetlen tökmag akár 1400-2400 lejbe is kerülhet, a rá szánt idő és törődés pedig végeláthatatlan. A kertésszel szenvedélyéről beszélgettünk, egyebek mellett azt is megtudtuk, a szüret ugyan lezajlott, de az elkövetkezendő két hétben még megtekinthető a Tökjó Tanya óriástökök uralta világa. INTERJÚ.

– 16 éves korodtól a Progym jégkorongcsapatát erősítetted, egészen 2017-ig. Ma a Székely Jégkorong Akadémia gyergyószentmiklósi központjában és a Gyergyói Hoki Klub utánpótlás edzőjeként a 8-10 éves gyerekek mellett tevékenykedsz, amikor pedig nem sportolsz, városiként a tanyádon gazdálkodsz. Hokistából váltál rekorder földművessé az évek folyamán. Mi vezetett a sportolói karriertől a gazda életmódig?

– Mielőtt belemélyednénk a történetembe, a gazda szót idézőjelek között említeném, ugyanis csak kicsiben, hobbi szinten gazdálkodunk. De hogy miként is lehetett egy sportolóból kisgazda? Erre csak azt válaszolhatom, hogy a véletlen, a szerencse folytán: néhány éve örököltünk egy kis földterületet a város szélén, amit szerettünk volna kihasználni.

Az egész pikantériája, hogy a feleségem és jómagam tömbházban, negyedik emeleten nőttünk fel, teljesen zöldfülűek voltunk a növénytermesztésben, mégis nagy lendülettel, már-már meggondolatlanul vágtunk bele a kertészkedésbe. Néhány éve a környéken mindenki fekete ribizlit ültetett, ezen felbuzdulva mi is azt ültettünk. Két év elteltével azonban beismertük, teljesen fölösleges volt a munkánk, mert a talaj minősége annyira gyenge, agyagos, hogy szinte semmit nem lehet megtermelni.

Ekkor kértünk tanácsot a környékbeli gazdáktól, akik azt javasolták, próbáljuk meg trágyával feljavítani a talajt, mielőtt bármit is kezdenénk, de arra is figyelmeztettek, hogy ez a folyamat akár több évet is felölelhet. Hallgatva a tanácsaikra a szomszédos gazdáktól felvásároltuk a trágyát, és lassacskán kihordtuk a területre. Azonban addig is, míg pihent a föld, és a trágya érése folyamatban volt, szerettünk volna próbálkozni valamivel, így született az ötlet, hogy ültessünk néhány tököt a trágyadombra.

Első évben pár kisebb sütőtökünk nőtt csupán, illetve egykét dísztök is. Nagyon örültünk a termésnek, tömbházlakóként roppant büszkék voltunk arra, hogy mi is képesek vagyunk növényt termeszteni. Ez adta a lendületet, hogy utánaolvassak a töktermesztés tudományának, de még a tanulás és tájékozódás folyamatában is az munkált bennem, hogy egy-két évet szánunk erre a hóbortra, és amint javul a talajminőség, igazi kertészkedésbe kezdünk. Nos, azóta öt év telt el, a trágyát folyamatosan hordjuk, a tökök pedig egyre nagyobbra nőnek.

– Ezt hallva kívülállóként az a benyomásunk, hogy a kertészi és a sportolói életmód teljesen eltér egymástól. Te, aki mindkettőben sikerekkel teljesítesz/ teljesítettél, hogyan látod, vannak közös pontjaik? Vagy legalábbis benned melyek voltak azok az elvek, elgondolások, amik ezt a fajta váltást eredményezték?

– Annak ellenére, hogy laikusként nem látni, nagyon sok közös pontja van a sportolói életmódnak és a kertészkedésnek. Hiszen, ha az ember sikereket akar elérni, akkor nagy elszántság, kitartás és sok befektetett munka szükséges hozzá. Akár a sportban, a kertészkedésben is vannak sikerélmények, de a kudarcokkal is szembe kell nézni, és el kell fogadni, hogy nem mindig sikerülnek úgy a dolgaink, ahogyan azt elterveztük.

Én már gyermekkoromban is szerettem feszegetni a határokat, mindig kerestem a kihívásokat, az adrenalint, ezért is választottam már a jégkorongozást. Habár a profi sporttal felhagytam, a jégkorong mellett továbbra is megmaradtam, néhány éve gyerekekkel foglalkozom, edzősködöm. Tapasztalataim szerint a sport és a kertészkedés jól kiegészíti egymást, esetemben legalábbis, hiszen amikor kimegyek a tanyára, és 1-2 órán át az óriástökökkel foglalkozom, máris új energiákkal feltöltődve és nagyobb lendülettel megyek a jégre, a gyerekek közé. Illetve a töktermesztés alapja a gondoskodás, a gyermekekkel való munka kihagyhatatlan része pedig szintén ez – még akkor is, ha sportról van szó!

– Így már érthető, hogy a sportolói életmódod hogyan követte vagy egészítette ki a kertészkedés.  De a Gyergyói-medence klímája nem lett volna alkalmasabb más, könnyebben termeszthető zöldség- és gyümölcsfélékre? A hőmérséklet jócskán okozhat nehézséget a töktermesztésben…

– Már második éve kertészkedtünk, amikor a véletlen folytán a tanyán sikerült felnevelnünk egy közel 50 kilogrammos tököt, anélkül, hogy nagyobb figyelmet vagy gondoskodást kapott volna, egyszerű bolti magból termesztettük. Nagy volt az öröm a családban, láttuk, hogy a gyerekeinket is érdekli, és ez még nagyobb boldogsággal töltött el minket, szülőket.

Ez volt az a pillanat, amikor még inkább érdeklődni kezdtem a töktermesztés iránt, azon belül is az óriástök nevelése foglalkoztatott. Egyszerűen lenyűgözött, hogy egy aprócska tökmagból viszonylag rövid idő alatt mekkora termés kerekedhet. Szerintem a tök az egyedüli növény a Földön, ami képes erre, nem ismerek még egy olyan növényt a világon, amelyik az elültetést követő 100 napban akár 2-3-4-500 kilós termést is hozhat, és ilyen látványosan tud nőni.

Azonban, ahogy egyre többet olvastam, és jobban beleástam magam a témába, egyre világosabbá vált számomra, hogy nem azon a helyen élünk, ahol az óriástök-termesztést nagyban lehetne művelni. Azaz valódi óriásokat a Gyergyói-medencében szinte lehetetlen nevelni.

Nálunk nagyon rövid a nyár, az éjszakák is hidegek, így kevés idő jut a tököknek, hogy megfelelően nőjenek és gigantikus méreteket öltsenek. Talán ez a tény még több ambíciót hozott az életembe – mindig a kihívásokat kerestem, és mi lehet nagyobb kihívás annál, hogy Székelyföldön egy apró magból több száz kilós óriásokat termesszek? Bár a klíma alkalmasabb az alma vagy egyéb gyümölcs termesztésére, ezzel már sokan foglalkoznak, és én olyat kerestem, ami egyedi, ami nem lelhető fel minden gazda kertjében.

– Valóban nem szokványos idehaza ilyen méretes terméseket látni a kertekben. Honnan jutottál információhoz? A könyvek és online szakcikkek mellett bizonyára szükséged volt a tapasztaltabbak tanácsára. Követted mások példáját?

– A legtöbb információt szakcikkekből szereztem, illetve az is sokat segített, hogy különböző Facebook-csoportok és online fórumok tagja lettem, ahol az óriástök-termesztők szívesen megosztották velem a tudásukat. És bár jócskán kaptam segítséget, mégis úgy érzem, a személyes tapasztalat a legértékesebb és a legbiztosabb mind közül.

Az óriástök-termesztést egyesek a világ többi részén versenyszerűen űzik. Csoportok és gazdák versenyeznek egymással, hogy ki tudja adott évben a leghatalmasabb tököt termeszteni – itt nem arra törekednek a termelők, hogy egy területen sok tököt termeljenek, előfordul, hogy csak egy-kettő növekedik a kertjükben, és időt, pénzt, energiát nem nézve ápolgatják. Éppen ezért nem is tartozik a legolcsóbb hobbik közé. A jó genetikával rendelkező tökmagért akár 300-600 dollárt, azaz 1400, 2800 lejt is fizetnek, és ez még csak egyetlen szem tökmag, nem is biztos, hogy kikel. Én is vásároltam már világrekorder töknek a magjából, amiért nem keveset fizettem, és mégsem lett semmi sem belőle. Szóval próbáltam tanulni tőlük, és a példájukat is követtem, de csak a saját kereteim között.

– Hogyan fogadta ezt a „hóbortot” a közösséged? Nem lepődtek meg a székelyföldiek, amikor mesebeli óriástökök jelentek meg a telkeden?

– Eleinte kissé furán néztek rám, amikor azzal büszkélkedtem, hogy a kertemben 100 kilós tök növekedik. A csodájára jártak, gratuláltak, bátorítottak, hogy folytassam. Ma már mindenki, aki ismer, intéz felém egy ösztönző szót, úgy hiszem, a közösség magáénak érzi ezt a sikert.

– Nem csodálom! Hiszen idén minden eddiginél nagyobb tököt termesztettél! Eddig hányfajta rekordot döntöttél meg?

– Én mindig magammal versenyzem, évről évre a saját rekordomat igyekszem megdönteni, és ez sikerült is az elmúlt 4-5 évben. Erre részben az a magyarázat, hogy itthon nagyon kevesen hódolnak ennek a szenvedélynek, másrészt a külföldi termelőkkel nagyon nehéz felvenni a versenyt, hiszen az időjárás és az anyagiak is hátráltatnak idehaza.

Négy évvel ezelőtt egy 50 kilós tököt neveltem, ezt követte egy 98 kilogrammos, a tavaly pedig 252 kilós termett a kertemben. Az idei szezon különösen jól sikerült: három óriás kerekedett a Tökjó Tanyán, egy 199 kilós, egy 295 kilós és egy 300 kilós.

Ehető tökök mind, ám a nagy méretük miatt a húsuk nem annyira ízletes, tehát gasztronómiai szempontból nem bizonyulnak értékesnek. A kisebb példányok viszont ízletesek és egészségesek is, hiszen semmilyen vegyszert nem tartalmaznak. Ugyanakkor az állatok számára is finom csemegék, a disznók is nagyon szeretik.

– Hogyan zajlik az óriástök-termesztés? A mag beszerzésétől a több száz kilós termés leszüreteléséig rengeteg lehet a teendőd…

– Az első és legfontosabb lépés a talaj előkészítése télire. Télen aztán beszerezzük a magokat a termelőktől, a licitekről – ha igazán nagy tök magját szeretnénk elültetni, akkor mélyen zsebbe kell nyúlnunk. Idén a világrekorder tök 1300 kilós lett, meg merem kockáztatni, hogy ennek egyetlen magjáért 1000 dollárt is elkérnek majd 2-3 év múlva, ha már bizonyított.

Szerencsére már Magyarországon is vannak nagyon jó termelők, akiknek nem kell vagyonokat fizetni a jó genetikával rendelkező tökök magjaiért. Emellett ott vannak a saját tökmagjaink, amelyekből visszaültetünk és várjuk, hogy mi lesz belőlük. A tavalyi, tanyánkon nőtt 252 kilogrammos tök magjából egyébként egy itteni gazda idén 193 kilós tököt nevelt. Ez a mag már bizonyított, és jelzi, hogy jó úton haladunk.

Visszatérve a teendőinkre: a magbeszerzés után áprilisban következik az ültetés, a palántanevelés, majd – ahogy az idő engedi – a kiültetés. Sajnos erre általában csak június közepén van alkalmunk az éjszakai fagyok miatt, a hőmérséklet ugyanis nem eshet 10 C fok alá, így fagyos szentek előtt nem érdemes kiültetni azokat. El lehet sietni, de nem jut előrébb vele az ember. Ha megtörténik a kiültetés, jöhet a mindennapos gyomlálás, locsolás, a növénnyel való foglalkozás. A területre több tökpalántát is ültetünk, de 3-4 az, amire a legtöbb figyelmünket szenteljük.

Az igazán nagy tökök növekedéséhez 140-150 napra lenne szükség, a hidegebb idő beálltával lelassul a növekedésük, a mínusz fokoknál pedig, amikor már a dér is megcsípi őket, teljesen leáll a növekedésük. Én a hidegtől takarókkal és pokrócokkal védem őket, illetve arra is figyelek, hogy a nagy növekedésben a tök ne sérüljön: homokot vagy a földnél puhább anyagot teszek alá. Míg Magyarországon két-három hónapig tartott a tökérlelő meleg, addig itthon, Székelyföldön két hetet ölelt fel a tökök számára optimális időszak, vagyis ennyi ideig nem esett 15 fok alá az éjszakai hőmérséklet, és nappali is 20 fok fölött volt.

Fontos megjegyezni, hogy az óriástökök nagyon sok vizet igényelnek, meleg időben akár a napi 2000 liter vizet is rájuk locsolom. Cserébe az elképesztő növekedést érnek el, akár napi 9-12 kilót is növekedhetnek. Nagy befektetés árán tudnék jobb klímát teremteni számukra: fóliaházban nevelhetném őket, viszont egy töknek 150-200 négyzetméter helyre van szüksége, ha csak három tököt is termesztenék, máris nagy kiterjedésű területre lenne szükségem.

– Vannak jól bevált módszereid arra, hogy minél nagyobbra nőjenek? Van valami varázslat, egy titkos recept, amit szívesen megosztanál?

– A legfontosabb a jó genetikával rendelkező mag beszerzése, de szükség van megfelelő talajra és hőmérsékletre, trágyára, sok vízre és még több gondoskodásra. Nyilván van néhány titkos módszer is, de ezeket nem szívesen árulja el a gazda. Azt azonban jó tudni, hogy semmi varázslat nincs benne, az egésznek a nyitja, hogy meg kell ismernünk a növényt annyira, hogy tudjuk, mikor mire van szüksége. De ez csakis így működhet a kertészkedésben.

– A Tökjó Tanya Facebook-oldalt milyen elgondolásból indítottad? Miként kommunikálsz ott a követőiddel? Hogy látod, van érdeklődés a szenvedélyed iránt?

– Az oldalt elsősorban azért hoztuk létre, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a tökre, mint fontos és egészséges növényre, illetve a töktermesztés különlegességére. Célunk volt megmutatni, hogy Székelyföldön a szélsőséges időjárási körülmények ellenére is sok mindent meg lehet termelni.

Természetesen nem célunk mindenkit meggyőzni, hogy óriástököt termesszen, mert az nem egyszerű feladat, de szeretnénk, ha néhány éven belül kialakulna egy közösség, amelynek tagjaival „tökölhetünk” és egymás között versenyezhetünk. Úgy gondoljuk, ennek is, akárcsak a sportnak, közösségépítő ereje van, és itt, Székelyföldön egyre nagyobb szükség van erre az erőre. Ugyanakkor, ha bárki szeretné kipróbálni magát az óriástök-termesztésben, esetleg tanácsra vagy magokra van szüksége, nyugodtan fordulhat hozzánk, állunk rendelkezésére.

– A közösségi médiában megosztott fotók arról tanúskodnak, hogy a gyerekeidet is bevonod a kertészkedésbe. Hogyan hat ez rájuk? Gyerekszemmel biztosan csodával ér fel ez az egész, mintha az óriások földjén játszadoznának…

– Szerencsésnek érzem magam, mert három gyermek édesapja vagyok. Emellett edzőként közel 100 gyerekkel foglalkozom nap mint nap, így a gyerekek gondolkodása és kíváncsisága nagyban meghatározza a szemléletemet. Ilyenkor, ősszel, a szüret után sok gyerek fordul meg a tanyán, óvodások, kisiskolások érkeznek az „óriások birodalmába”, ahonnan rengeteg élménnyel térnek haza. Hol máshol mászhatnának ekkora tökök tetejére?

A gyerekeim sokat segítenek, szinte naponta kijönnek velünk a tanyára és részt vesznek az aktuális munkálatokban. Nagyon fontosnak tartom ezt, napjainkban a nevelés részét kell képezze az állat- és növényszeretet, hiszen az ezzel járó gondoskodás teszi a gyermekeket felelős felnőtté.