A Human Evolution című tudományos lapban bemutatott munka szintézise egy évtizeden át végzett kutatásnak. Kitölti a hézagokat és korrigálja a hibákat, amelyek korábbi, Da Vinci családját kutató vizsgálatokban felmerültek.

A Da Vinci-szakértők, Alessandro Vezzosi és Agnese Sabato kutatásukhoz a család ma élő leszármazottaival is beszéltek, akiknek egy része már nyugdíjas, többek között irodai alkalmazottként, acélmunkásként és kétkezi munkásként dolgoztak. Az eredmények biztos alapot jelenthetnek a Da Vinci DNS-ét kutató projekt számára és hozzájárulnak a Leonardo Da Vinci Heritage Association munkájához.

A vizsgálat az apa-fia vonalat dokumentálja Da Vinci nagyapjától, az 1331-ben született Michelétől a 6. generációt képviselő Leonardo Da Vincin át napjainkig: ez 21 generációt és öt családi elágazást ölel fel. Leonardónak legalább 22 féltestvére volt, gyermeke azonban nem született. Az öt családi ágat Leonardo apjától, ser Pierótól (5. generáció) és féltestvérétől, Domenicótól (6. generáció) vezették le. A 15. generációtól kezdve több mint 225 egyén adatait gyűjtötték be a kutatók. A férfi leszármazottak útján öröklődő Y-kromoszóma szinte változatlanul marad fenn 25 generáción át.

A mai férfi leszármazottak kromoszómájának az ősi és modern temetkezési helyeken lévő ősökével való összehasonlítása igazolja a megszakítás nélküli vérvonalat és hitelesíti Leonardo saját Y-kromoszómájának markerét.

Da Vinci DNS-ének feltárását követően a tudomány választ kaphat számos kérdésre, például a polihisztor lángelméjének titkára, szüleinek földrajzi származására, fizikai adottságaira, balkezességére, étrendjére, egészségére, esetleges örökletes betegségeire, valamint különleges látására, szinesztéziájára és más érzékelési adottságaira vonatkozóan. A biológiai adatok összehasonlítása akár a műalkotások eredetiségének igazolását is segítheti.