A "kiázott" ujjak cáfolhatatlan bizonyítékként támasztják alá, hogy elég időt töltött az ember a kádban. Noha az óvodáskorúak még érdeklődnek, hogy miért ráncosodhat az ujjbegy a vízben, a felnőttek ezt már természetesnek veszik, megszokták. Pedig a tudósok is sokat töprengtek már az okán, írja a femina.hu portál.

Sokáig a tudósok is úgy hitték, hogy a faggyúmiriggyel nem rendelkező testfelületek - a talp és a tenyér - vízben történő ráncosodásáért az ozmózis nevű folyamat felel. Ennek értelmében kiegyenlítődik a koncentráció a fürdővíz és a hozzá képest magasabb koncentrációjú, sósabb emberi szervezet között.

Újabb kutatások szerint azonban az ujjbegy, a tenyér és a talp ráncosodásának evolúciós okai vannak. A szakértők szerint tehát nem kémiai, hanem idegi alapon zajlik - ezt a nézőpontot támasztják alá azok a vizsgálatok is, melyek rámutattak, hogy a levágott, majd visszavarrt ujjbegy már nem ráncosodik víz hatására.

A talpak, a tenyér és az ujjbegyek ráncosodása tehát szimpatikus idegrendszeri szabályozás alatt áll, a vízben összehúzódó vérerek okozzák. A jelenség evolúciós előnye pedig, hogy vizes környezetben az ember könnyebben tudja megfogni a tárgyakat. A ráncos ujjbegyek közül ugyanis nehezebben csúsznak ki a víz alatt megfogott síkos dolgok, a ráncos talp könnyebb járást tesz lehetővé vizes közegben.