Ha tudatosan, ha tudattalan, de minden emberben él a vágy, hogy alkosson, létrehozzon valamit. Mindez nem csak a kreatív vagy művészi szakmák sajátossága, hanem jelen van a hétköznapokban, a családban, főként édesanyaként, nőként. De mit is tesz hozzá az életünkhöz, ha alkotunk? Mihez kezdjünk vele? Használjuk-e úgy, hogy saját örömünket szolgálja? Erről beszélgettek Csíkszeredában a Nőileg magazin által szervezett rendezvényen Pál Bíborka és Sebestyén Kinga vezetésével, valamint a meghívottakkal: Márdírosz Ágnes színművésszel, Simó Irma pszichológussal és Szekeres Bernadett képzőművésszel. 

 Az esemény témája a női alkotóerő és folyamat volt, kiemelve, hogy nemcsak a művészek alkotnak, hanem bárki és nemcsak különleges napokon, hanem a mindennapokban is. 

„Egy művész egyszer így határozta meg az alkotást: minden gyermek művészkedik, mi így maradtunk” – kezdte Pál Bíborka a beszélgetést. Családanyaként, nőként viszont minderre kevesebb idő jut, hiszen számtalan feladatot kell ellátni a munka mellett is. „Úgy gondolom, ha a gyerekeinkkel töltött időben valóban velük vagyunk,akkor nem okozunk nekik sérülést az időnkénti hiányunkkal” – mondta Márdírosz Ágnes, aki a színpadon, színházban alkot, de akár egy kenyér megsütését is alkotásnak tartja. 

Mit jelent az alkotás a mindennapokban?

Senki sem egyforma, sem nőként, sem emberként, emiatt mindenki másképp éli meg a nőiességét. Egyesek magasztos dolognak tartják, ami nem válik rutinná, minden pillanat más és más. A témát legalább két szempontból lehet megközelíteni: művészileg és az élet egyéb területein. Az alkotó folyamatban is keresgélni kell, figyelni a változatosságra, legyen szó egy süteményről vagy egy festményről. De mint minden másban, ebben is ki lehet merülni, a hölgyek általánosságban kritikusabbak önmagukkal és jobban átélik az élethelyzeteket, a kudarcokat. Kell valami, ami kikapcsol, ami által pihenhetünk.

Simó Irma pszichológus szerint van, aki nem úgy alkot ahogyan a művészek, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. „Én szeretem ha összefolynak a színek, ha az alakzatok és formák nem szimmetrikusak. Elengedhetetlennek tartom viszont, hogy tudatában legyünk nőként és anyaként, hogy ez a képesség bennünk él és használhatjuk” – magyarázta a pszichológus.

Az alkotás gyakorlása egy munka önmagunkkal, sokszor szükséges hogy félre tegyük nagyfejűségünket, önmagunkat és csak figyeljünk. Vannak helyzetek amikor nem irányíthatunk mindent és ezt el kell fogadni ahhoz, hogy a kreativitás utat törjön magának. „Önismereti folyamat is egyben, kellő energiával pedig önállóvá válik, saját életre kel” – értettek egyet a meghívottak.

„Csinálunk valamit, ami maradandó, egy üzenet az utókornak, egy apró darabka belőlünk” – fogalmazta meg gondolatát Szekeres Bernadett. Felszínre hoz valamilyen plusz dolgot a nőből, amely stabli pontot jelenthet az életben és ami az önértékelést is fejleszti.

Nem mindenki képes kifejezni magát az írott vagy kimondott szóval, s nem jó ha ezeket elfolytjuk. Mindenkinek van eszköz a kezében, amivel teremthet valamit, csak figyelni kell és hallgatni a belső hangokra. A kompromisszum is hozzá tartozik, kellenek a felismerések, amelyek ki tudnak zökkenteni a szürkeségből. Nem a tökéletesség a lényeg, hanem az, hogy jól érezzük magunkat közben. „Egy alkotás lassan születik meg és tulajdonképpen ez optimális, hiszen szükség van az időre, amit magunkkal töltünk el” – hangzott el a beszélgetésen. 

A beszélgetésből levonható konkluzió tehát az, hogy kreativitásunk megélése közben vállaljuk fel önmagunkat. Kritikát mindig kaphatunk, de ezeket idővel semlegesíteni tudjuk.Test-, lélek- és szellem egyesül és ölt fizikai formát az alkotásban, s mindezt befolyásolja az, milyen a kapcsolatunk saját magunkkal, mennyire figyelünk az apró jelekre, de akár az is, hogy mit hoztunk magunkkal gyerekkorunkból. A kreatív termék lehet csupán az egyén tapasztalatvilága szempontjából új, egyedi és megismételhetetlen, ami betekintést enged nyerni egy nő vagy akár férfi belső világába.