Semmi értelme szigorúan böjtölnünk, ha utána együltünkben megzabálunk egy fél disznót, mert ennek az epegörcs, utána pedig a sürgősségi ellátás lehet a következménye. Ugyanígy hasztalan az ünnepek utáni konditerembe való rohanás, ha év közben nem figyelünk oda a testünkre, nem mozgunk rendszeresen – véli Nagy Andrea táplálkozási szakértő, tréner, akit egy átfogóbb tanácsadásra kértünk fel a tekintetben, hogy miként lehet vagy érdemes elkerülni az ártalmas túlzásokat, amelyekre ilyenkor hajlamosak vagyunk.

Az ünnepet megelőző böjt után karácsonykor az ünnepi sokat evés következik, magyarán a zabálás – háromfogásos vacsora előétellel, töltött káposztával, kaláccsal –, amit már csak a hatékony emésztőtabletták tudnak orvosolni, persze ha nem túl nagy és többnapos a baj. Hol követjük el a hibát és hogyan kerülhetjük el ezeket az évente előkerülő túlzásokat?

Két dolgot szeretnék pontosítani. Először is azt, hogy fontos meghatározni: mit takar ma a böjt fogalma. Másrészt pedig egy elgondolkodtató kérdéssel válaszolnék a felvetésre: vajon ez az általad említett viselkedés, az átértelmezett böjt utáni túlzásokba esés ma már csak az ünnepek időszakára jellemző? Mert lassan a teljes évünk ügyes marketinggel életben tartott állandó ünnep, a szürke hétköznapok pedig egyre fogyatkoznak. Épp nemrég készítettem egy házi statisztikát, mely során az utóbbi két szakmai évem táplálkozási tanácsadási és követési adatait és eredményeit dolgoztam fel: egyértelműen kirajzolódik a trend, az évente akár többször is előforduló jojózás, fogyózás-túlevés hasonló okoknál fogva.

Nézzük meg először: mi is lényegében a böjt, milyen sokféle értelmezése van. A böjtölés egyike a legrégebbi kultikus hagyományainknak. Eredetileg az ételtől, italtól, vagy valamilyen egyéb, főként élvezetet nyújtó tevékenységtől, például a nemi élettől való teljes vagy részleges tartózkodást jelenti és időben jól behatárolt, lehet egynapos, de akár egy hónapot is meghaladó.

A részleges böjt fogalmába sokminden belefér, így a normál étkezések közötti szünetek is értelmezhetőek rövid böjtöknek, nem véletlenül nevezik az angolok breakfast-nek a reggelit, magyarra fordítva a böjt megtörésének.

A régi böjtök, amelyek fontosságát szinte mindegyik világvallás alapítója hangsúlyozta, azok a típusú tudatos, önmegtartóztató teljes megvonások voltak, melyek nemcsak a test megújjulását, de a lélek és szellem felemelkedését is elősegítették. Keresztény kultúránkban például, Jézus negyven napig böjtölt a sivatagban, hogy szelleme megtisztuljon és csak ezután kezdte el hívei tanítását. A hagyományos böjtök tudói, beavatottjai ismerik azt a szigorú rendet, melyet böjt közben, előtt és után tartaniuk kell. Fogyasztói többségünk ma már azonban nem alkalmas ezeknek a radikális böjtöknek a követésére.

Napjainkban egyre inkább a lecsupaszított, csupán testi jóllétet megcélzó koplalás kerül a középpontba, a böjtöt sok esetben a fogyás céljaként értelmezik és így sajnos legtöbbször egészségkárosítóan alkalmazzák.

Felgyorsult társadalmunkban gyakoriak a felpörgetett és extrém verziók. Nincs időnk már egy rendes böjtre sem, ezért a pánikszerű, szélsőséges kilengések elterjedtek: hogyan böjtöljek és fogyjak gyorsan ünnepek előtt. Már jó előre rettegek, hogy szilveszter után még néhány többlet kilót felszedek! Gyakran hallom rémülten erről beszélni a böjtölőket. Már sok fajtáját láttam ezeknek a végletekig elmenő böjtöléseknek, például olyat is, hogy a többnapos teljes éhezést mindenféle átmenet nélkül követte az együltében fél malac elfogyasztása, ezt pedig a sürgősségi kórházi ellátás és az epeműtét. Extrémnek tűnhet, de pont így történt!

Gyakori az is, hogy ezek a szélsőséges, – a ló egyik oldaláról másikra áteső – éhezések és falatozások (megfogalmazásodban: zabálások), a vércukorszint fel-le hintáztatása szénhidrát-anyagcsere zavarokhoz vezetnek, vagy a ma már népbetegséggé vált cukorbetegséghez, inzulinrezisztenciához. De az egyre elterjedtebb pajzsmirigy és hormonműködési zavaroknak sem tesznek jót.

A böjtöknek egy másik, ma divatos formája az egyes összetevőket megvonó vagy bizonyos összetevőket, ételeket kidomborító. Egész iparágak épültek már ezekre a hóbortokra online boltoktól, böjttáboroktól, a különböző irányzatot képviselők termékein át a szakirodalomig, DVD-ig, kitűzőkig, stb. Ezek közül a divatos böjtök közül is sok bizonyul inkább károsnak, mint hasznosnak, főként akkor, hogyha már a fentebb felsorolt kórállapotok talaján alkalmazzák. Például a magas fruktóz, gyümölcscukortartalmú termékek, mint a gyümölcslevek mértéktelen fogyasztása megzavarhatja a szénhidrátanyagcserét, de a nagyobb dózisú zöld-leveknek is lehet sokféle mellékhatása, mivel ezek a dózisok már akár terápiás mennyiségeknek minősülnek. Két példát említek. Teljesen más egy salátában megenni a petrezselyemzöldet, mint a több napon, akár heteken, hónapokon keresztül tartó, több kiló levélből facsart italt inni literszámra. De ugyanezt emondhatom a spenóttal kapcsolatosan is. Mi történhet, ha ilyen mennyiségekben fogyasztjuk a zöldleveket? Például, a spenót nyers levének magas dózisú fogyasztása az arra hajlamos emberekben kövesedést okozhat, magas oxálsavtartalmánál fogva, a petrezselyemzöld pedig nagy dózisban vetéltet, de a terápiás dózisok egyéb mellékhatásai is sorolhatóak.

A jól időzített, időszakos böjtöléseknek mindezek ellenére, tapasztalati és evidenciákon is alapuló jótékony hatásai vannak, hogyha ésszel, okosan alkalmazzuk. A heti egyszeri kalóriamegvonásos koplalást csak javasolni tudom minden egészséges embernek. Hangsúlyozom, egészséges embernek. A szerzetes-típusú kenyérrel és vízzel történő koplalást ajánlom jószívvel. Ez a böjtnapokon maximum három, kis vékony szelet, egyszerű – nem multigabonás és magvas – kenyér és víz fogyasztását jelenti. Hogyha túl nehéznek tűnik kezdésnek ez a típusú koplalás, akkor a húsevők bevezethetik egy első szakaszban a legalább heti egyszeri, ha elszántabbak, akkor akár a heti kétszer húsmentes és teljes állati fehérjementes napokat. Edzetlen embereknek a hosszabb böjtöket csak irányítottan érdemes elkezdeniük. Hosszasabb koplalások során, a gyors zsírbontás melléktermékei, a szervezet vitamin- és nyomelem készleteinek lemerülése, az ugynevezett böjtstressz (a mellékvese andrenalintermelésének emelkedése) mind-mind reális veszélyek, ezért hozzáértő kontroll nélkül nem ajánlott belevágni drasztikusabb koplalásokba.

A hosszasabb irányított böjtök során, egy huszonegyedik századi táplálkozási szakértőnek az ügyfelei biztonságának kell lennie az első számú prioritásnak, és ezért sokféle egyéni tényezőt figyelembe kell vennie, amelyek meghatározzák az ehhez hasonló böjtök irányát, időtartamát, szigorúságát. Keressenek fel böjt tekintetében jártas és főként etikus szakértőket, akik segítségével megtanulhatjátok a testi-lelki-szellemi egészségre hatékony böjt lépéseit.

Világos, hogy a mozgáskultúránk tulajdonképpen nagy óvatosságra intene az étkezést illetően is. Melyek ilyen tekintetben a modern ember problémái, amelyek általában az év végi lerobbanásban szoktak kulminálni?

A mai átlagember ülő és mozgásszegény életmódja halmozza az amúgy is egészségtelen étkezés következményeit. De nyugodtan tekinthetjük a mozgáshiányt az év végi vagy év közbeni lerobbanás elsődleges tényezőjének is. Hiszen a mozgást semmilyen egyéb életmóddal összefüggő szokás, tevékenység nem tudja kiváltani, sem a minőségi táplálkozás, sem a pszichés kiegyensúlyozás, a szellemi megvilágosodás, sem pedig a modern, marketinggel csúcsra járatott, kiegészítők. Itt zárójelben megjegyzem: ezek között vannak azért hasznosak, olyanok is, amelyek már-már ételnek minősülnek. De a termékek széles kínálatában a szakszerű szűréshez egyre magasabb szintű tudás szükséges. Ha tetszik, ha nem, testünk mozgásra teremtetett, és nem csupán arra a napi 15-20 perc autótól lakásig vagy munkahelyig történő sétára, hanem a napi rendszerességű és a testet jól átmozgató, izzadásig fokozott mozgásra.

Mindamellett hogy táplálkozási szaktanácsadó vagy, számos mozgásformát is oktatsz többnyire olyan nőknek, akik nem éppen ugrálni szeretnének torna címszó alatt, hanem kicsit komplexebb mozgást választanak. Mondj, kérlek, néhány tippet arra, hogyan kell a sportot az életünkben napirenden tartanunk ebben az igen sűrű időszakban, amikor egyik ünnep a másikat követi és általában semmire sem jut elég időnk!

Először is pontosítok a nemekre vonatkozóan. Bár többségben vannak a női ügyfeleim, ez így igaz, azért egyre gyakrabban csatlakoznak férfiak is programjainkhoz és ez örvendetes, hiszen közismert, hogy a férfiak átlagéletkora rövidebb és a hagyományosabb régiókban ők kevesebbet is foglalkoznak egészségükkel.  

Másodsorban, erről a témáról a következő történet jutott eszembe most. A minap egy tizenegyedikes osztályban jártam, egészségórát tartottam a fiatalok osztályfőnökének meghívására. A rövid, 7-8 perces tartáskorrekciós interaktív demonstráció után az egyik résztvevő fiatal lány megjegyezte: nekik már ettől a kevés mozgástól is izomlázuk lesz holnap. Rácsodálkoztam a kijelentésére, de utólag eszembe jutott,  hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban vesznek részt professzionális mozgásterápiás programjainkban olyan fiatalok is, akik, – és álljon itt egy nagy figyelemfelhívó felkiáltójel – a már elállítódott tartásuk, megrövidült és megnyúlt izmaik, vagy a testben lévő lágyrészek, kötőszövetek ugynevezett miosfasciális értintettsége miatt rossz mozgásmintával, a gerinc görbületeinek elvesztésével, gátizom-problémákkal,  de akár inkontinenciáig menő gondokkal, és összességében a mozgásterük beszűkülésével és hétköznapi mozgásos feladataik ellátásának nehézségeivel küszködnek már ebben a korban.

Nos, a hasonló esetek száma kortól függetlenül egyre növekszik. Ez érvényes a hétköznapokra és az ünnepi időszakokra is. A több éven vagy évtizeden keresztül kialakult mozgásszervi elállítódásokat nem lehet megoldani egyik napról a másikra.

Hasonló esetekben mindenképp fontos egy jól felállított, személyre szabott mozgásterv, életmódprogram alapján elindulni, és ne csak úgy beesni mondjuk ünnepek előtt vagy után egy extrém intenzítású és magas erőnlétet, egészséges mozgásrendszeri működést igénylő edzésre. Ennek gyakran lesz a következménye az izmok túlnyújtása, a köznapi értelemben használt idegszál-becsípődések és egyéb sérülések.

Sokan arra hivatkoznak, hogy mozognak eleget otthon, a kertben, vagy hétköznapi ténykedéseik során. Sajnos, a mai tevékenységek nagy többségét szemünk előtt, magunk előtt végezzük, zsugorodott izmokkal, lágyrészekkel. Nem elég a napi rutinmozgás. Fontos a jól átmozgató és egyéni korrekciós terv. Testalkatunk, mozgásmintánk ujjlenyomatunkhoz hasonlóan egyedi.

Több mint féléve indítottunk egy szenioroknak szóló mozgás- és életmódprogramot és ennek keretében ismételten felszínre kerülnek azok a hiányosságok, amelyek az „otthon mozgok eleget” mondást gyökereiben kérdőjelezik meg.

Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy a korrekciós és fenntartó mozgásprogramok nem csak azok számára elérhetők, akik már egy bizonyos edzettségi állapotból, jó mozgásos feltételekkel indulnak, hanem minden ember számára. Gyakran találkozom olyan gondolatokkal, amelyek pszichésen meggátolják a jóllét elérését, a változást, változtatást.  „Én szégyellek vezetett edzésekre járni, mert túl kövér vagyok vagy pattanásos, szeplős és nem illek bele az edzőtermi típusba” – súgják nekem gyakran. De éppen azoknak van a legnagyobb szükségük a professzionális mozgásformákra, akiknek hasonló nehézségei vannak! De, érdekes módon, a sportolók, a sportos és izmos emberek sem feltétlenül kíméltek a rossz mozgásmintáktól.

FeelGoodSmart mozgásprogramjaink közül lehet választani a szétnyílt egyenes hasizmot és járulékos izomzatot regeneráló program, az Optimális Mozgásmodellt Visszaállító program közül. De szenior programcsomagunk is egy komplex és igen hasznos projekt. Az AVIVA alhasi torna egy különálló rendszer testmozgása, közel négy éves oktatójaként ezen a területen is sok szép eredményről beszámolhatok.

Hozzátenném azonban: a mozgás még akkor is jobb, mint a passzívitás, hogyha nem helyesen kivitelezett. Állapottól függően, a napi gyorsabb séta, jóleső átmozgatás, megfelelő nyújtások alapvetőek.

Ünnepi időszakokra is javasolom akár a csoportos mozgásórákat, az edzőtermi edzéseket, úszást, de a hosszú séták, a kocogás, korcsolyázás, síelés és sok egyéb szabadtéri mozgás is elérhető már széles körökben.

Fel kell hívnom még a figyelmet a következőkre is: manapság gyakoriak az ízületi fájdalmak, gerincbántalmak és ezeknek sokszor akár hormonális okai is lehetnek. A meteoszenszibiliseknél vagy a krónikus gyulladásos állapotokkal küszködőknél előfordul, hogy összekapcsolják a fellángoló, időszakos rossz állapotot a mozgásprogrammal, edzéssel és ennek tulajdonítják a fájdalmakat. Ez egy téves irány: minél jobban inaktiválja magát valaki és óvja-védi testét minden kis rezzenéstől, annál jobban eltunyulnak és fájnak az izületek, lágyrészek. Környezetünk egyre terheltebb, hormonrendszerünk egyre kitettebb, életmódunknak köszönhetően is. Ne csodálkozzunk tehát, hogyha a kéthetes mozgásprogram nem hoz látványos változásokat. Időre és türelemre van szükség, hiszen nem egy-két nap alatt alakultak ki ezek az állapotok. Ezért azt mondom, hogy ne féljünk a saját testünktől, inkább próbáljuk megismerni, megkeresni az okokat, melyek gyakran életvitelünkből adódnak, és persze: mozogjunk, mozogjunk, mozogjunk.

Véget sem ér a karácsony és máris ott a szilveszter, a túlméretezett ivászatok ideje. A kajálás mellett ez a másik olyan „tevékenység”, amit túlzásba lehet vinni. Lehet-e ezt a kilengéset valamivel ellensúlyozni? Hogy kell intelligensen inni, hogy ne üssük ki magunk két napra? Vagy itt épp ez a lényeg? 

A nagy ivászatokkor az alkohol dehidratálja a szervezetünk. Vidékünkön, – már amennyire ezt megfigyeltem –, nincs egy kifinomult ivászati kultúra. A bortemő tájakon talán könnyebb mértékletességet tartani. Nem tudok segíteni az intelligens ivás megtanításában, bevallom, hogy régóta tudatosan kerülöm a nagyivókat és a nagy ivászatokat is. Annyit tudok, hogy a kulturáltság és mértékletesség tanulható. Hogyha biztosak vagyunk abban, hogy nem fog sikerülni tartanunk a mértéket, akkor ajánlom, hogy válasszunk egy pörgős szilveszteri partit és táncoljunk, táncoljunk, pörögjünk, forogjunk, akár egész éjszakán át! Másnaposan a hidratálás a legfontosabb, sok vizet kell inni, de nem vízmérgezésig. A fiataloknál már nemcsak az alkoholfogyasztás, de az egyéb tudatmódosító szerek használatával is számolni kell…

Az ünnepek után szinte a böjt párja jön: a vad fogyókúrázás, ami a konditerembe való rohanással párosul. Mit szól ehhez a szervezetünk? Jól esik neki ez a hatékony „rekondicionálás” vagy ezt is jobb elkerülnünk?

Ugyanarról az extrém, gyors megoldást kereső, ide-oda kapokodó viselkedésről van szó, amelyről beszéltem már az előzőekben. Nem tartom jó ötletnek az improvizatív edzőterembe rohangálást, és azt sem, ha valaki teljes erőbedobással, időszakosan túlzásba viszi a mozgást, majd teljesen leáll.

Hogyha mozgásban gazdag az ünnep, nem lesz szükség az ilyen jellegű túlzásokra. Ezért inkább azt javaslom, hogy mozogjunk ünnepek alatt is, így nem lesz szükségünk az ilyen típusú rekondicionálásra.

Az imént az ünnepi extrémekről beszéltünk. De hogyan kell étkeznünk és sportolnunk év közben ahhoz, hogy minden januárban ne a hamvainkból kelljen újjászületnünk, összevakarnunk magunk a kanapéról ahhoz, hogy valahogy elvánszorogjunk munkába? Van-e egy recept, amelyet legalább hellyel-közzel jó betartanunk?

A rossz hírem az, hogy bár megnyugtató lenne egy mindenki számára biztosan jó recept: nincs ilyen. A jó pedig az, hogy számtalan hasznos és egészségre jótékony hatású recept van, csak meg kell találnunk a nekünk valót. Mindenkinek van egy előtörténete, genetikai, biokémiai, epigenetikai háttere, de szokásai, gondolatai, irányai, tudása, viszonyulása is, esetleg már kialakult anyagcserezavarai, kórképei, van egy kiinduló állapota, életkora, stb. Ezek a tényezők mind-mind meghatározzák a legkülönbözőbb egyéni variációkban azt, hogy mi a jó, mi a megfelelő. Vannak általános szakmai ajánlások, lásd az „okos tányérokat”, de ezek is különböznek országonként, akár világrészekként, régiókként. Manapság életmódirányoknál sokat hangsúlyozzuk az úgynevezett Blue Zones jó gyakorlatait, vagyis olyan földrészek, földrajzi élőhelyek népeinek szokásait, ahol átlagon felüli életkort élnek meg az emberek jó egészségben, aktívan.

A fogyasztói társadalmak egyik átka az, hogy a végelláthatatlannak tűnő információhalmazban komoly háttértudások nélkül elveszünk, és ha nem megfelelően választunk, nem lépünk időben, akkor akár az egészségünket is veszélyeztetjük. A kékzónák embereinek jó gyakorlatait pedig nem tudjuk hasonló formában átvenni, mert élethelyzetünk, életfeltételeink már nem adottak ehhez. A túlzott stressz is egy negatív tényező. De a humort és a kritikai mérlegelést gyakrabban kéne használnia a ma emberének. Nagy segítség lehet, ha megtaláljuk az etikus és magasan képzett, tudásukat folyamatosan frissítő, napi szinten tartó szakértőket és szakértői csoportokat. A szakértői támogatáson túl kiváltság ma olyan életkedvvel teli közösségeket építeni, amelyekben az emberek megbízhatnak egymásban és elfogadó környezetben tehetnek egészséges életvitelükért.