30 000 kilométer, 17 ország, 50 nap és egy Dacia Logan – no meg apa és fia, akik szerda délelőtt indultak Szatmárnémetiből szibériai kalandjukra, s vallják: az út a fontos, nem a cél.

Utazni, világot látni a legtöbb ember szeret és sok mindenkinek van bakancslistája vagy legalább egy dédelgetett álma (országa, földrésze), ahová mindenképp szeretne eljutni életében. Nem kivétel ez alól a 43 éves szatmárnémeti Bertici Attila sem, aki két országba-földrészre vágyott; az Amerikai Egyesült Államokat már látta – szerda délelőtt pedig 20 éves fiával, Norberttel együtt elindult Szatmárnémetiből Szibériába, ahonnan Közép- és Kis-Ázsián keresztül térnek majd haza.

A nagy kalandnak – vagy ha úgy tetszik: expedíciónak – különleges háttértörténete, hogy anno Bertici Attila nagytatája két és fél éven keresztül gyalogolt haza az orosz hadifogságból. Amit elmesélt, az emlékek csak még inkább szították unokája érdeklődését. Az útvonalat gondosan mérlegelték, végül odafelé a Magyarország–Szlovákia–Lengyelország–Litvánia–Lettország–Észtország– Oroszország (pontosabban Vlagyivosztok) állomások mellett döntöttek, hazafelé pedig Mongólia–Kazahsztán–Kirgizisztán–Tádzsikisztán–Üzbegisztán–Grúzia–Azerbajdzsán–Törökország–Bulgária, majd Románia lesz az útvonal.

A szinte teljes egészében hegyvidéken vagy kősivatagon átvezető útvonal miatt a valódi nehézségekre is inkább ezen a szakaszon számítanak. A tervek szerint a Himaláját Kirgizisztánban, 6000 méter magasan fogják átszelni, s itthonról úgy tűnik, a legkekecesebb rész Üzbegisztánban vár majd rájuk, 1400 kilométeren keresztül, a különlegesen rossz utak és a benzintelenség miatt (ott ugyanis csak gázüzemű járművek közlekednek).

A nagy utat természetesen hosszú tervezgetés és egyéves készülődés előzte meg, de tisztában vannak azzal is, hogy 30 000 kilométeres távolságnál nem lehet mindent pontosan előre kiszámolni vagy megtervezni. Otthonuk a következő közel két hónapban az a Dacia Logan lesz, amelyet alaposan átalakítottak: védőszigetelést és speciális külső borítást, plusz üzemanyagtartályt, speciális abroncsokat kapott, megemelték az alvázát, kiszerelték a hátsó üléseket, hiszen az autóban fognak aludni. Mint leszögezték: nem ralira és nem is rekorddöntési kísérletre indulnak, saját tempójukban járják végig ezeket a zárt, nagy múltú és különleges, távoli országokat, tájakat. Éppen ezért a hazaérkezés pontos dátuma sincs leszögezve, de ha minden jól megy december 10. körül lesz.

„Bízunk a Jóistenben és ha Ő is úgy akarja, decemberben találkozunk itthon!” – mondják, hozzátéve: „egyéves készülődés után úgy érezzük, hogy felkészültek vagyunk, úgy érezzük, képesek vagyunk végigcsinálni. Tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek nehézségek az úton, tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de reméljük és bízunk benne, hogy Szatmárnémetit büszkén tudjuk majd képviselni”. Ígéretük szerint az utazás során igyekeznek majd minél többször bejelentkezni videón saját Facebook-oldalukon. 

Induláskor a család, a barátok, a támogatók és a drukkerek mellett a város és a megye vezetősége is búcsúztatta a két félvilágjárót, akik útravalónak hamuba sült pogácsa helyett Vivaldi Négy évszak CD-jét, csokoládét és jóféle szatmári pálinkát kaptak Pataki Csaba tanácselnöktől. Bertici Attila és fia,Norbert természetesen Szatmár megye és Szatmárnémeti zászlóját is magukkal viszik.