Gyarmati-díjjal tüntették ki a Zilahi Református Wesselényi Kollégium magyartanárát, dr. Kovács (szül. Bóné) Évát. A Tiszántúli Református Egyházkerület Tanácsa által létrehozott Gyarmati-díjat azon református oktatási intézményben tanító tanárok kaphatják, akik a magyar nyelv és irodalom vagy történelem tanításában, ezzel kapcsolatos előadói, művészeti, tudományos tevékenységükben kimagasló eredményeket érnek el.

A díjátadásra a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában került sor. A díjat ünnepélyes keretek között főtiszteletű dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke adta át.

A szilágysági kis faluból a legjobbak között a kolozsvári egyetemen

Dr. Kovács (született Bóné) Éva a hepehupás vén Szilágy egyik kicsiny falujában született háromgyermekes család második lányaként. Egyszerű, kétkezi munkás szülei példaként szolgáltak neki a kitartásról, a jól végzett munka öröméről. ,,Anyai dédmamám színes, fordulatos meséi indítottak el az irodalom szeretetének útján. Általános iskolai tanulmányaimat Szilágyballán, szülőfalumban végeztem, az irodalom iránti vonzalom már itt belém ivódott: szavalóversenyek, egyházi ünnepek állandó versmondója voltam” – mesélte Kovács Éva, mindenki Évikéje. Középiskolai tanulmányait a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban végezte. Ekkor szökkent szárba az irodalom iránti szeretete, ezáltal a magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyek folyamatos résztvevője volt. Ady Endrével vallja: „aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok, más nem lehetek.” E négy zilahi év olyan szellemi, lelki és erkölcsi batyuval szolgált számára, amelyre bátran alapozhatott egyetemi tanulmányai alatt is. Ezek segítették őt abban, hogy a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem református valláspedagógia-magyar nyelv és irodalom szakán megállhassa a helyét. Szorgalma hozzájárult ahhoz, hogy az egyetemi éveket ösztöndíjas hallgatóként végezhette el. 

,,Nemcsak jó szakembernek, elsősorban embernek kell lenni”

Az egyetem befejezése után először a Zsoboki Általános Iskola, majd a Szilágylompérti Általános Iskola magyar szakos tanára lett. Ezen évek alatt tanulta meg, hogy egy magyartanárnak nemcsak a tananyag megtanítása a feladata, hanem az irodalmi hagyományokat is ápolnia kell. „Itt döbbentem rá arra, hogy nemcsak jó szakembernek, hanem elsősorban embernek kell lenni, aki képes odahajolni a tanulókhoz, empatikusan meghallgatni őket. Az irodalom szeretetének a magjait elvetni csak előre megmunkált földbe lehet. Bár sok szempontból hátrányos diákok nevelésével foglalkoztam, igyekeztem őket is bekapcsolni a nagy irodalmi körforgásba, szavalóversenyekre, tantárgyversenyekre készítettem fel nagy sikerrel a diákokat, ami nagyrészt az ő érdemük is” – mesélte Kovács Éva.

Az egykori iskolájában tanít

2014-ben egyik nagy álma teljesült, amikor egykori iskolája hívta vissza magyartanárként alma materébe, a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumba, és nyugdíjba vonuló egykori magyartanárát válthatta a katedrán. Az iskola igazgatója, Bara Lajos, kedves, őszinte szavakkal beszél kolléganőjéről. Mint mesélte, Évike a szakmai tudásáról, teherbírásáról, alaposságáról a kezdetektől fogva tanúságot tett, nem véletlen, hogy kilenc év alatt kétszer volt végzős diákok osztályfőnöke, jelenleg is a 10. osztály tanulóinak vezetője. „A tanítás mellett idejének nagy részét most is a diákokra fordítja. Tehetséggondozó csoportot vezet, tantárgyversenyekre, helyesírási vetélkedőkre, versmondó versenyekre készít fel sikeresen diákokat. Évek óta aktív résztvevője a Global Education Week nemzetközi rendezvénynek. Szervezője a Költőink ihletésében címet viselő megyei szintű versenynek, évek óta a Kányádi Sándor országos szavalóverseny értékelő bizottságának elnöke. A Költészet Tavasza eseménysorozat idején író-olvasó találkozók szervezője, a kortárs irodalmat így igyekszik még közelebb hozni a diákokhoz. Diákjaiban tudatosítani akarja, hogy az irodalom kultúránk egy igen széles szelete, de nem az egyetlen. Az interdiszciplinaritás jegyében színházlátogatásokat, tematikus kirándulásokat szervez, a csapatépítés mellett a tárgyi kultúra, nemzeti hagyományaink iránti szeretet felkeltése a célja” – mesélte az igazgató.

Eredményeit következetességével érte el

A helyi és megyei tevékenységei mellett a Határtalanul program keretében működő tanulmányi kirándulások nagy támogatója. Nemzetközi, országos és megyei versenyek és vizsgák tételszerkesztője, valamint a IX-XI. osztályoknak szóló magyar nyelv és irodalom tanítását megkönnyítő módszertani útmutató szerkesztőbizottságának tagja. 2021 óta aktívan vesz részt a magyartanárok országos szintű központi bizottságának munkájában is.

A kollégák is kedves szavakkal illetik a tanárnőt. Mint mondják, határozott, következetes, céltudatos, empatikus személyisége mindig nyitott az újra, korszerűen oktat, és a személyiségre figyelve nevel, miközben folyamatosan tudatában van annak, hogy a megújulás képességének hátterében a véget nem érő önképzés és továbbtanulás áll. Ennek jegyében mesteri fokozatot szerzett pásztorálpszichológiából, majd „summa cum laude” minősítéssel az irodalomtudományok doktora lett. Szakmai és pszichopedagógiai téren is évente képezi magát a meghirdetett továbbképzőkön való aktív részvétele által.

2009-től,  kisebb megszakításokkal, visszatérhetett egykori egyetemére, és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Vallástanárképző Karán nyelvhelyességet oktat, törekszik annak hangsúlyozására, hogy a nyelvi illem, a nyelvi tudatosság az egész életen át tartó tanulás része. A fakultás munkájának elismeréseként idén tavasszal Alumni-díjjal tüntették ki. ,,Az elmúlt évek során számtalan publikációja jelent meg hazai és nemzetközi kiadványokban, ugyanakkor 2021-ben doktori tézisei könyv formában is napvilágot láttak. Nemcsak szakmai, hanem közösségi munkáját is példaadóan végzi, önmagával és diákjaival szemben is igényes, következetes. Egyenességéért tisztelet és megbecsülés övezi” – ismertette Bara Lajos igazgató.

„Az elvetett mag szárba szökken a megfelelő időben”

„Ajándék ez a díj számomra. Egy nagyon nehéz időszak után érkezett, s a mélység fölötti magasságot szimbolizálja számomra. Megtisztelő volt a jelölés, a felterjesztés. Nagyon hálás vagyok érte! Megmutatja számomra, hogy szélesebb körben is ismerik és értékelik a munkámat. Ugyanakkor folyamatosan emlékeztet, hogy a diákokkal való munkámban sosem szabad lankadnom, azzal a reménységgel kell tevékenykednem, hogy az elvetett mag szárba szökken a megfelelő időben, s gyümölcsöt terem. Az én munkám a magvetés, az áldás Felülről jön. Motiváló erő, de óriási felelősség is így ez a kitüntetés” – mondta a Maszolnak a díjátadás után dr. Kovács Éva, a diákok és kollégák Évikéje.