Közfelháborodást váltott ki a törvénykezdeményezés, amely kötelezte volna, hogy a fizetést és más jövedelmeket csak bankkártyára kaphasson a lakosság. A módosítás célja az volt, hogy minimálisra csökkentsék a készpénzhasználatot, ezzel is gyorsítva a pénzügyek digitalizálását, és fehérítve a gazdaságot. Miklós Zoltán, az RMDSZ gazdasági szakpolitikusa a Maszol megkeresésére elmondta, az ellenkezés hatására a kezdeményező vonta vissza ezt a cikkelyt. A tervezetben tehát most már nem az áll, hogy kötelezően bankon keresztül kell utalni a béreket, a nyugdíjt, hanem, hogy az alkalmazott kérésére a munkaadó köteles neki biztosítani ezt a lehetőséget.

Jelenleg a munkaadó dönti el, hogy bankkártyára utalja vagy készpénzben adja ki a fizetést, az alkalmazottnak ebbe nincs beleszólása. Ha a pénzügyi bizottságban véglegesített tervezetet megszavazza a plénum, akkor ez úgy módosul, hogy az alkalmazottnak joga lesz kártyára kérni a fizetését, ezt a jogot a munkaadónak kötelezően tiszteletben kell tartania, és meg kell teremtenie a lehetőséget, hogy kártyára utalja a bért, részletezte Miklós Zoltán. Viszont ha bankkártyára utalják a bért, a munkavállaló nem kérheti a készpénzes változatot.

Meghagyják a választás szabadságát

A tervezet szakbizottsági vitáján a kezdeményező George-Cristian Tuță a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselője kérte, hogy töröljék az általa beterjesztett cikkelyt. Ez arról szólt, hogy az alkalmazottak, szociális segélyben, részesülők, nyugdíjasok kizárólag bankon keresztül juthattak volna a pénzükhöz, kivételt képezett volna, akinek a havi jövedelme nem éri el az országos átlagbér 60 százalékát, ami nettó 2400 lejes küszöbértéket jelent, ők tehát készpénzt is kaphattak volna.

A kezdeményező politikus kifejtette, több visszajelzést kapott, hogy javaslata súlyosan korlátozza az emberek jogát, ezért vonja azt vissza. A választás szabadsága fontosabb, mint a gazdasági jólét, idézi a képviselőt a Profit.ro gazdasági portál. Florin Roman liberális képviselő felvetette, hogy ez esetben kötelezni kellene a bankokat, hogy vidéken is telepítsenek bankautomatákat, mert ha falvakon nincs elég bankautomata, kártyaolvasó, akkor nem lehet kötelezni az embereket, hogy bankkártyát használjanak.

Nem elég a bankautomata-lefedettség

Nagyon sok volt az ellenérv, hogy ne „erőszakkal” digitalizáljunk, különböző társadalmi kategóriákban, sőt intézményekben ellenérzést váltott ki, hogy kötelezően bankon keresztül kellene utalni a jövedelmeket, ezért egy teljesen más megközelítés került be a tervezetbe, jogosultságot teremtünk az alkalmazottaknak, hogy ha bankkártyán szeretné kapni a bérét, ezt a jogát tudja érvényesíteni a munkaadójával szemben, húzta alá Miklós Zoltán. Kifejtette, fontos ellenérv volt, hogy az országban nincs elég bankautomata- lefedettség, bár a bankautomata csak azért fontos, hogy készpénzt lehessen kivenni, különben a kártyával általában lehet fizetni az üzletekben.

Viszont vidéken még mindig jelentős a készpénzforgalom, az emberek egymás között is adnak-vesznek, zöldséget, tojást, tejet, emiatt fontosnak tartják, hogy legyen készpénzük. A bankok kizárólag a profit alapján döntik el, hogy hova telepítenek bankautomatát, meghatároznak egy adott kártyaszámot, ami felett megéri működtetni az automatát, ami különben egy drága befektetés és a fenntartása is költséges, részletezte a politikus. Rámutatott, a pénzintézeteknek általában nem éri meg kisebb településeken fenntartani egy bankautomatát, a CEC Banknak vannak még vidéki fiókjai, ahol bankautomata is van, de egyre kevesebb.

A cél az, hogy minél több pénz kártyára kerüljön, és az emberek azzal fizessenek, mert ha kártyával vásárolnak termékeket, szolgáltatásokat, az a pénz bemegy a cég számlájára, nem lehet „elfeketézni”, mutatott rá Miklós Zoltán. Hangsúlyozta, minél több bankkártya lesz, és azokon minél több pénz forgalomban, a bankok annál érdekeltebbek lesznek, hogy ezt a tevékenységüket erősítsék, több bankautomatát telepítsenek, több kereskedőnek adjanak kártyaleolvasót, ezek mind előrelépések a gazdaság fehérítése, és a digitalizáció felé, szögezte le Miklós Zoltán.

A tervezet a jelentéstevő pénzügyi bizottságból az ipari bizottságba kerül, majd onnan a plénumba.