Egy nagy csapat és közösségi együttműködés eredménye az, hogy több mint két évtized után megmenekült Verespatak, hegyeivel, történelmi városrészével és az ókori római vár romjaival együtt, ugyanakkor a terület felkerült az UNESCO világörökségi listájára is. Jelenleg igyekeznek újra belakni a falut, az utóbbi években többen költöztek oda, újítottak fel házakat, nyitottak üzlethelyiséget, bisztrót, a helyi cserkészek szervezete is elindult és egyre több a fiataloknak és gyerekeknek szóló program. Probléma még mindig van, hiszen a területek 80 százalékát még mindig a kanadai bányavállalat birtokolja, ezért nehéz telket vásárolni, ám úgy tűnik, a turizmus is kezd kissé beindulni, és a térség lassan, de biztosan elindulhat a felvirágzás útján. Azt, hogy kiknek köszönhető ez a siker, mit jelent ez a diadal és hogyan lehet a Verespatak-ügy követendő példa a társadalom számára a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett beszélgetésen vitatták meg.

A beszélgetésen Dr. Liviu-Marius Harosa ügyvéd, aki közel 20 éve képviseli önkéntesen a verespatakiak egyesületeit és más civil szervezeteket az eljárásokban, Korodi Attila Csíkszereda polgármestere, volt Környezetvédelmi miniszter, aki felfüggesztette a verespataki bányaprojekt engedélyeztetési folyamatát és Tică Darie, aki aktívan részt vett a tüntetésekben és tíz éve él a településen, a Made in Roșia Montană szociális vállalkozás létrehozója vettek részt, őket Bianca Felseghi újságíró kérdezte.

Március elején adott igazat Romániának a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának (ICSID) nemzetközi választottbírósága a verespataki bányaprojekt meghiúsulása miatt a Gabriel Resources által indított kártérítési perben. A washigtoni székhelyű választottbíróság döntése értelmében Romániának nem kell kártérítést fizetnie a pert kezdeményező Gabriel Resources Ltd. és Gabriel Resources (Jersey) vállalatnak, sőt kötelesek megtéríteni a perköltségeket az államnak. Ezzel lezárult az évtizedek óta húzódó küzdelem és a per is, hiszen a kanadai cégek 2015 júliusában kezdeményezték a kártérítési eljárást az ICSID nemzetközi választottbíróságánál, a bíróság 2023 szeptemberében az eljárást lezártnak nyilvánította.

Mint ismert, a román állam és a kanadai Gabriel Resources által létrehozott Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) vegyesvállalat még 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, hogy megnyithassa Európa legnagyobb ciántechnológiás, külszíni aranybányáját, ahol 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akartak kitermelni. Az RMGC azt ígérte, hogy a bánya több mint négymilliárd euró tiszta állami bevételt és 3600 munkahelyet generál. Időközben a helyi lakosok és az őket támogató környezetvédő szervezetek a bíróságon többször is elérték a bánya megnyitásához elengedhetetlen hatósági engedélyek érvénytelenítését. A környezetvédők és civil szféra tiltakozása, valamint a tömegtüntetések hatására pedig egyetlen hatalmon lévő kormány sem vállalta a bányanyitás engedélyezésének politikai kockázatát. A parlament 2014 júniusában utasította el a verespataki aranybánya-beruházást elősegítő törvénytervezetet, így 2015 júliusában a Gabriel Resources a Világbank mellett működő nemzetközi bírósághoz fordult a Verespatakon tervezett aranykitermelés akadályoztatása miatt. A Gabriel Resources teljes körű kompenzációt követelt a beruházásaiért a román államtól. A pert 2024 márciusában veszítették el.

Gimnazisták szerveztek tüntetéseket, az egész ország megmozdult

Az MCC beszélgetésén Korodi Attila felidézte, hogy első környezetvédelmi miniszteri megbízatásának idején nagy volt a nyomásgyakorlás, hogy a környezetvédelmi jogszabályok betartása nélkül is hagyják a kanadai céget folytatni a tevékenységét. A vállalat őt is beperelte, amikor a településrendezési engedéllyel kapcsolatos problémák miatt felfüggesztette a verespataki bányaprojekt engedélyeztetési folyamatát, arra hivatkozva, hogy nem tartotta tiszteletben a törvényt. A Roșia Montană Gold Corporation közel egymillió euró kártérítést követelve perelte be 2008-ban, ám a pert elveszítették, idézte fel Korodi.

Hozzátette, a verespataki siker kitartó emberek munkájának és a civil szféra nyomásgyakorlásának köszönhető, és annak, hogy kiálltak a törvények mellett. „Mindig szükség van arra, hogy az emberek utcára vonuljanak, hogy kifejezzék nemtetszésüket, és bizonyos kérdésekben visszavezessenek a helyes útra. Mert nem baj az, ha egy ilyen kérdésről vitatkozunk” – mondta.

Liviu-Marius Harosa elmondta, tíz évvel ezelőtt történelmi pillanat volt, amikor a tömeges utcai tüntetésekre kimentek az emberek, hogy tiltakozzanak a törvényjavaslat ellen, amely egy magáncégnek adott volna jogot arra, hogy Veresptak lakóit saját otthonaikból kitegye. Úgy vélte, az utcai tüntetések nélkül ma nem ott tartanánk, ahol tartunk, és szerinte ez az eset mindenkinek megmutatta, hogy a többség akarata képes érvényesülni, és igenis ki kell menni az utcára, ha úgy érezzük, az állam egy olyan lépést hoz, amely nem helyes. „Bátor emberek dolgoztak pro bono ezen az ügyön, éjszakákon és nappalokon át, kevés alvással, de tudtuk, hogy meg kell állítani ezt a folyamatot” – emlékezett vissza.

Tică Darie szerint is nagyon fontos szerepet játszottak a tiltakozások ebben a sikertörténetben, mivel megmutatták Verespatak lakóinak, hogy nincsenek egyedül az igazságért folytatott harcban, bátorították őket. „Számomra hihetetlen volt, hogy egy akkor 12. osztályos diáklány szervezett egy 300 fős tüntetést Suceavában. Az volt az a pillanat, és a gimnáziumi osztálytársaim elszántsága, ami engem arra késztetett, hogy Verespatakra költözzek és megpróbáljak tenni valamit a településen. Ugyanakkor a tüntetéseknek nagy hatása volt a márciusi eredményre is” – mondta. Mindhárom megszólaló egyetértett abban, hogy ez egy „naiv forradalom volt”, sok fiatal közreműködésével, és akkor egyikük sem hitte, hogy ilyen eredményt érhetnek el.

Milyenek ma a térség kilátásai?

Tică Darie tíz éve él Verespatakon, gyermekeit is ott neveli, és harmadik alkalommal készül független polgármesterjelöltként indulni a választásokon. A Made in Roșia Montană szociális vállalkozás létrehozója, amelynek keretében merinói gyapjúból készítenek ruhákat, a helyi asszonyok pedig kézzel kötött darabokat készítenek. A termékeket online, valamint Verespatakon és Kolozsváron, saját boltjukban is árulják.

Az aktivista elmondta, sajnos a kanadai cégnek még mindig monopóliuma van a térségben, a terület 80 százalékot birtokolja, így csak nagyon kis mértékben lehet turizmust kiépíteni. „Jelenleg a vállalatnak még mindig monopóliuma van a településen, és szerintem ettől hamarosan meg kellene szabadulnunk. Az állam át kéne vegye ezeket a területeket az adósságok fejében, és piaci áron eladja őket, hogy elkezdődjön a település regenerálódása” – vélte.

Ennek ellenére az utóbbi években egyre több épület megújult, mondja, építészek önkéntesekkel és diákokkal újítottak fel több épületet és az unitárius templom is megújult. Ugyanakkor néhányan más településekről is a faluba költöztek, házakat vásároltak és újítottak fel, boltokat, bisztrót nyitottak, és egyre több programot szerveznek a fiataloknak és gyerekeknek is. „Vannak jó kezdeményezések és van jövője Verespataknak. Most látjuk egy új fejezet kezdetét” – hangsúlyozta.