Szentmisével, ünnepi beszédekkel és koszorúzással tisztelegtek az úzvölgyi katonai temetőben a az I. és II. világháborúban itt elesett hősök emléke előtt kedden kora délután.

Mintegy háromszázan érkeztek a Hargita megye keleti határán fekvő, mára elnéptelenedett Úzvölgye katonai temetőjébe kedden, hogy leróják kegyeletüket az I. és a II. világháborúban a környéken elesett hősök emléke előtt.

A megemlékezés Kanyó Albert kürtszavával kezdődött, majd szentmisét celebrált ifj. Czikó László, Csíkszentmárton plébánosa. Ezt követően a sepsiszentgyörgyi református vártemplom lelkésze, Bucsi Zsolt Tamás tartott elmélkedést. A közös imát követően ünnepi beszédeket hallhattak a megjelentek.

Dolhai István, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője megemlékező beszédében kiemelte: a történelem Úzvölygyében sem csupán emlékeztet, hanem tanít is.

„Tanít alázatra, megértésre és arra, hogy a múlt sebei csak akkor gyógyulhatnak, ha közösen vállaljuk a felelősséget a jövőért. (…) Nemcsak a győzelmeket ünnepeljük, hanem a veszteségeket is gyászoljuk. Az úzvölgyi katonai temető nem csupán egy földdarab, ahol kereszteket állítottak, ez a hely a történelem csendes tanúja. Itt nyugszanak azok, akiket a háború elért, bedarált, elnémított. Akik nem döntéshozók voltak, hanem elszenvedői egy történelmi korszaknak, amelyben sajnos az emberi élet túl gyakran vált számmá, statisztikává. Az itt nyugvó emberek nem maguk választották a háborút. Ők csupán elviselték. Fázva, éhezve, sebesülten, mégis méltósággal szolgálták a hazájukat” – fogalmazott a főkonzul.

Hozzátette: a temető „nem térfél”, hanem végső menedék, az emberi méltóság pedig nem kisajátítható, nem lehet részekre szedni, nem lehet feltételekhez kötni. Kiemelte: a megemlékezés nemcsak ünnep, hanem egyúttal figyelmeztetés is. Arra int, hogy a béke soha nem magától érthetődő, hanem újra és újra meg kell dolgozni érte.

„Bíznunk kell abban, hogy az úzvölgyi temető a jövőben is megmarad annak, ami a rendeltetése, és amit a létrehozást követően, hosszú évtizedeken át számunkra jelentett: az emlékezést, a kegyeletet és az elődeink hősi áldozata iránti tiszteletet. A legfontosabb üzenet számunkra nem lehet más, mint a hazájukért elesett katonák kölcsönös tisztelete, bármelyik oldalon is harcoltak” – mondta Dolhai István.

Megemlékezésében Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsnak elnöke a hősi temetőben nyugvó egykori katonák áldozathozatalát emelte ki, ugyanakor rámutatott, a hősök megérdemlik, hogy „nyugalomban legyenek”.

„Nem lehet egy ilyen katonai temető a provokátorok játékszere. Nem lehet levitézlett politikusok megfakult politikai imázsának az eszköze. Ez valóban alázatot és letérdeplést követel meg. Nem szabad sosem szem elől veszítsük, hogy minden kornak megvannak a saját áldozathozatalai. Minden korban megvannak a kihívások, amik elől nem szabad megfutamodni, nem szabad elbújni. Mert minden generáció meg kell hozza azokat az áldozatokat, amivel egy kicsit jobb jövőt tud teremteni. Azok a katonák, akik itt pihennek, ilyen áldozatot hoztak” – fogalmazott.

Hozzátette: a katonák az életüket áldozták reménykedve abban, hogy majd itt egyszer olyan körülmények fognak uralkodni, hogy a közös jog, a szabályok tiszteletben tartásával fogjuk a saját életünket és a saját érvényesülésünket megrendezni, megszervezni. Hogy nem kell többé ekkora áldozatot hozni. „Ma pedig, amikor azt látjuk, hogy ezek a közösen kialakított szabályok meg akarnak rendülni, akkor ki kell álljunk és meg kell erősítsük ezeket. Mert nekünk ma ezek a szabályok, ezek a jogállami intézmények kell garantálják azt, hogy mi itt építkezni tudjunk. Mert minket a jóisten erre a csodálatos tájra rendelt. És nekünk nem a múlton kell összeveszni, hanem a jövőért kell összefogni és építkezni” – tette hozzá a politikus.

Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke beszédének kezdetén köszöntötte az úzvölgyi hadiesemények 101 éves veteránját, Vitéz Bartha Mihályt. Megemlékezésében a politikus kiemelte: Úzvölgye nemcsak egy temető, hanem a magyar történelem szerves része.

Kapcsolódó

Mire emlékezünk augusztus 26-án az Úz-völgyében? Történészt kérdeztünk

Bartis Erika csíkszeredai történelemtanár segítségével idéztük fel az eseményeket.

úzvölgyi incidensek temetőfoglalás Úz-völgye megemlékezés

„Itt van az Árpád-vonal, az ezeréves határ, és ennek a történelmi múltnak a megtartása, az erre való emlékezés kötelessége mindannyiunknak, hogy tudjuk megtartani ezt a helyet, tudjuk megtartani ezt a nemzetet, ezt a kultúrát. A hősi áldozatoknak legyen továbbra is üzenete, és ne váljanak értelmetlenné. De az úzvölgyi temető tekintetében nemcsak kiemelten a két világháborúra emlékezünk, hanem jó néhány éve sajnos arra is, hogy a történelemnek mindig is jöhetnek olyan ballépései, olyan sikertelen fordulatai, amelyek befolyásolhatják egy nemzet sorsát, illetve különleges kihívások elé helyezhetik. És 2019-ben, amikor itt ránk törték a kaput, amikor itt betonoztak, akkor igazából mindannyian azt érezhettük, hogy a békességnek lenne a helye, a békének és a megértésnek” – mondta Borboly Csaba.

Az esemény zárásaként az emlékezés koszorúit helyezték el a hősi temető központi emlkéművénél, elsőként unokája kíséretében Vitéz Bartha Mihály koszorúzott, majd Dolhai István főkonzul hajtott fejet. A megemlékezést Csíkszentmárton Polgármesteri Hivatala és az RMDSZ Csíki Területi Szervezete szervezte, közreműködött a Poszogó Fúvószenekar és a Baka János Egyházi Kórus.