Értékes régészeti lelelőhelyet tártak fel Sepsiszentgyörgy észak-keleti részén, a Sepsi Aréna közelében. A háromszéki megyeszékhelyen található Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumának munkatársai végezték a majdani, új műjégpálya építési telepén az ásatásokat, amelynek eredményeként ókori sírokat és tárgyakat fedeztek fel.

Az intézmény régésze, Puskás József az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy az építkezési területen már évek óta zajlik a munkálatokat megelőző régészeti feltárás, amelynek eredményeként most tíz emberi sírt – használati tárgyakkal – és nyolc ló maradványait fedezték fel. Az állatok mellett pedig szarvasagancsból készült lószerszámokat találtak.

Az ásatásokat vezető archeológus elmondása szerint a leletanyag rendkívül gazdag, az emberi sírok közül néhány nagyon jó állapotban maradt fenn, a sírokba helyezett tárgyakkal együtt. Ezek a bronzkor legalább két különböző korszakába sorolhatók: a késő bronzkoréba; valamint a középső bronzkor vége, a késő bronzkor eleje időszakába. A legérdekesebb leletanyag az utóbbi időszakból származik, körülbelül 3500 évesek lehetnek (Kr. e. a 18–14. századból).

Puskás József véleménye szerint ez a temetkezési forma, valamint a sírokban talált Monteoru edények arra utalnak, hogy ezek az emberi csoportok a Kárpátokon kívülről, a mai Moldvából érkeztek a területre.

Hozzátette, ezek a sírok elsősorban azért különlegesek, mert a középső bronzkorban (a Wietenberg-kultúra idején – kb. Kr. e. 2100–1600 között) az Erdély területén élő népcsoportok temetkezési szokása a hamvasztás volt, a hamvakat pedig urnában temették el. Ilyen temetőket találtak korábban a közeli Torján, de Beszterce és Marosludas környékén is. A holttest földbe helyezésének rítusa a Kárpátokon kívül élő népek késő bronzkori (Kr. e. 1600–1200) szokása volt.

A háromszéki régész kiemelte, hogy aranyból készült használati tárgyakat is találtak, főként hajékeket. Ilyen ékszereket egész Közép-Európában, de még a Kaukázusokban is találták korábban. Ezek a teljes bronzkorban használatosak voltak.

Puskás József szerint egyelőre nehéz megmondani, hogy a lovas sírok közvetlen kapcsolatban állnak-e az emberi temetkezési helyekkel. A jelek szerint az állati és emberi sírok között időbeli távolság van, de nem zárható ki, hogy ugyanakkor temették el őket. Hozzátette, hogy az eddigi ásatásokból arra következtetnek, hogy további sírok lehetnek a területen, kelet felé, az Olthoz közelebb.