A romániai tanártovábbképzési rendszer egyszerre alulfinanszírozott és túlbürokratizált – miközben éppen a pedagógusok lennének a kulcsai az oktatási reformnak. Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) szakmai alelnöke és az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója szerint a jelenlegi rendszer inkább gátolja, mint segíti a tanárok szakmai fejlődését. A fiatalokat elriasztják a bonyolult követelmények, a továbbképzéseket pedig uniós projektek tartják mesterségesen életben – folytonosság és stratégiai támogatás nélkül.

A romániai tanártovábbképzési rendszer ma egyszerre alulfinanszírozott és túlbürokratizált – fogalmazta meg a Maszol megkeresésére Ferencz-Salamon Alpár. Szerinte a rendszer jelenlegi állapota nemcsak a pedagógusok munkáját nehezíti meg, hanem az egész közoktatás minőségét is veszélyezteti.

Cătălin Glava egyetemi docens javasolta, hogy azok a hallgatók, akik középiskolai tanárok szeretnének lenni, a törvény által már előírt mesterdiplomán kívül egy speciális mesterképzést is kötelezően el kellene végezzenek. A kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem tanárképző tanszékének (DPPD) igazgatója, Glava a Román Akadémia által szervezett vitán azt állította, hogy a jelenlegi Deca-Iohannis oktatási törvény módosításával be kellene vezetni azt a követelményt, hogy a jövőbeli tanároknak speciális mesterképzést végezzenek, számol be az Edupedu.

„Nem lehet fiatalokat az oktatásba vonzani, ha a tanári pálya belépője két mesteri diplomához, majd számos vizsgához és címzetes fokozathoz van kötve” – mondja Ferencz-Salamon Alpár. A jelenlegi törvény szerint minden tanárjelöltnek kötelező egy didaktikai mesteri képzés, ám a javaslat, hogy két mesteri oklevelet szerezzenek a tanárjelöltek, „nem motivál, hanem elriaszt”. „Ilyen feltételek mellett a tanári pálya nem válik vonzóvá” – hangsúlyozta a szakértő.

Kreditpontok helyett valódi tudást

Az egyetemi tanulmányok utáni továbbképzési rendszer jelenleg nem szolgálja hatékonyan a pedagógusok szakmai fejlődését, szögezte le az RMPSZ szakmai alelnöke. „A rendszer ma leginkább arról szól, hogy öt év alatt hány kreditpontot gyűjt össze egy tanár. A számok mögött azonban nem mindig van valódi szakmai tartalom” – fogalmaz a szakember. A túlságosan formális, adminisztratív megközelítés szerinte nem segíti sem a tanárok felkészültségének növelését, sem a minőségi oktatás fejlődését.

Ferencz-Salamon Alpár hangsúlyozta, a tanártovábbképzések iránti igény óriási, mégis „nulla” a pedagógusok házainak erre szánt költségvetése.

„A rendszer az uniós forrásokra épít, de ezek soha nem biztosítanak folytonosságot. Egy projekt lejár, és minden megáll.” Az így működő rendszer nem tud reagálni a tanárok valós igényeire, például a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való munka, az iskolai erőszak vagy a kiégés megelőzése terén.

A pedagógusok saját zsebből képezik magukat

A jelenlegi helyzetben sok tanár kénytelen saját zsebből fizetni a továbbképzést. „Kontraproduktív, ha a pedagógusnak magának kell állnia a képzés költségét, miközben a képzések társadalmi hasznot teremtenek” – mondja Ferencz-Salamon Alpár. Szerinte állami és uniós forrásokat kellene összekapcsolni, hogy az országos és helyi igényekre egyaránt reagálni lehessen.

A szakember rámutat: az uniós finanszírozású programok gyakran merevek, bürokratikusak, és nehezen illeszthetők a pedagógusok mindennapi munkájához. A húszórás heti tanítási kötelezettség mellett sokan nem tudnak részt venni a formális, központosított képzéseken. „A tanároknak rövid, gyakorlatorientált, azonnal alkalmazható programokra lenne szükségük” – hangsúlyozza.

Ez nem azt jelenti, nincs szükség tantárgy-elméleti vagy éppen szakspecifikus képzésekre, hanem azt, hogy államilag támogatott alapos képzéseket kell szervezni, melyek révén a pedagógusok a mindennapokban tapasztalt problémáik megoldására kapnak módszertani eszközöket.

A jelenlegi kaotikus rendszerben kell rendet vágni, a tanártovábbképzésekhez könnyebb, dinamikusabb hozzáférést, és minél alaposabb finanszírozást kellene biztosítani, véli az igazgató.

Meglátása szerint, addig nem beszélhetünk reformról, megváltozott gondolkodásmódról, paradigmaváltásról, sem az oktatás minőségének javulásáról.

A tanártovábbképzés a reform kulcsa

Ferencz-Salamon Alpár szerint a reform alapja az lenne, hogy a tanárképzést „közelebb vigyék a pedagógusokhoz”. Ennek kulcsa a pedagógusok házainak megerősítése, amelyek évtizedek óta a gyakorlati, módszertani tudás közvetítői. „Nem megszüntetni, hanem stabilizálni kell ezeket az intézményeket. Ezek adják a tanárképzés valódi alapját” – szögezte le.

A szakember figyelmeztet: ha a minisztérium megszünteti a megyei pedagógusok házait, az súlyos csapást mérne a kisebbségi oktatásra is: „A Hargita, Kovászna és Maros megyei pedagógusok házai viszik a romániai magyar tanárképzés ügyét. Ha ezeket leépítik, és csak a nagyváradi Országos Magyar Továbbképző Központ marad, az óriási veszteség lesz a magyar közösség számára, annál is inkább mert az iskolai lemorzsolódás a kisebbségi oktatásban erőteljesebb.”

A tanügyi törvény ugyan előírja egy országos pedagógus-karrierfejlesztési központ létrehozását, amely koordinálná a megyei intézményeket, de a jelenlegi körülmények között ez megvalósíthatatlan.

„Papíron minden megvan, csak épp pénz nincs hozzá. A pedagógusok házai ma gyakorlatilag nulla költségvetéssel kell megszervezzék a képzéseket, kizárólag uniós forrásokra támaszkodva” – mondja Ferencz-Salamon. Szerinte ahelyett, hogy új központi struktúrákat hoznának létre, inkább a meglévőket kellene megerősíteni, forrással és felelősséggel felruházni.

A tanártovábbképzés jövőjét nem az egyetemi intézeteknek kellene egyoldalúan irányítaniuk, hanem a gyakorlati és elméleti tudás integrációjára kell törekedni. „Nem átvenni kell egymás szerepét, hanem összekapcsolni a módszertani és az oktatáskutatási tudást. A kettő egymást kell, hogy erősítse” – véli Ferencz-Salamon Alpár.

A szakértő szerint amíg a tanártovábbképzést alulbecsülik, addig semmilyen valódi reformról, paradigmaváltásról vagy minőségi javulásról nem beszélhetünk. „A nyugat-európai és északi oktatási modellek világosan mutatják: tanártovábbképzés nélkül nincs fejlődés. Ha a képzést távolabb viszik a pedagógusoktól, annak beláthatatlan következményei lesznek az egész közoktatási rendszerre.”