A Szilágyságban is megünnepelték a majálist. Néhány településen családi napot tartottak, ahol a gyerekeknek és fiataloknak interaktív, kreatív programokat szerveztek, miközben a felnőttek szalonnát és kolbászt sütögettek. Az RMDSZ Szilágyperecseni Szervezete a helyi Kerekerdőre hívta a helybélieket, ahol hagyományos majálisban volt mindannyiuknak részük.

Távol a település, a főút zajától, az erdő közepében, egy nagy tisztáson, a mesterséges tó mellett ünnepeltek a szilágyperecseniek. Az időjárás is kedvezett, így minden korosztály képviseltette magát, a gyerekek sárkányt eregettek, a fiatalok fociztak, a nők sütöttek-főztek, a férfiak besegítettek, kóstolgattak, és a jó hangulatról gondoskodtak.

A hatalmas területen kisebb-nagyobb családi-baráti társaság gyűlt össze, de mint mesélték, a perecseniek a szorgalmukról híresek, ezért néhányan délig még a mezőn dolgoztak, és csak azt követően mentek ki pihenni, együtt lenni, egymásnak örülni, feltöltődni, hiszen a majális erről szól – mondták. Bográcsokban főtt az étel, néhány helyen a sült krumpli, de a húsok is bepácolva sorakoztak az asztalokon. A terület gyereknevetéstől, örömtől volt hangos, hiszen a helyi önkormányzat nagy meglepetésükre két ugrálóvárat biztosított számukra.  

„A szilágysági falvakban a tavasz ünnepének számított a május elseje” – mondta az eseményen jelenlévő Seres Dénes parlamenti képviselő. Ilyenkor a fiatalok, a legények májusfát vittek a lányoknak, a barátnőknek, és vannak még olyan magyar települések, ahol ez a szokás megmaradt és éltetik, mesélte a képviselő, hozzátéve, ilyenkor az emberek kimentek a zöldbe együtt lenni, közösségi életet élni, és mindenki vitt valamit a tarsolyában, azt, amije volt, többnyire szalonnát, tojást, túrót.

„A mai nap is kijöttek az emberek, bográcsot készítettek, de volt szalonnasütés és jó hangulat is. A közösségi élet lassan már elmarad, ezért nagyon fontos az ilyen jellegű találkozás, az együttlét, a meghitt beszélgetések, a szórakozás. Mi is hasonlót éltünk itt át, visszatekintettünk az elmúlt évtizedekre, felelevenítettük a közös emlékeket, barátokkal találkoztunk, tehát kellemes időtöltésnek voltunk mindannyian a részesei” – mondta a képviselő, hangsúlyozva, remélhetőleg továbbra is megmarad ez a szokás a Szilágyságban.

A májusfát néhány esetben csusznya kóró (kukoricacsutka) váltotta fel

„Most egy olyan helyen vagyunk, ahol a májusfa nő, innen vitték és viszik a legények a májusfát a lányoknak. Már hagyománnyá vált, hogy május elsején kijövünk ide, közösen ünneplünk és próbáljuk megtartani, formálni a közösségünket, nevelni a gyerekeinket, örülünk a találkozásnak, a beszélgetésnek, erőt merítünk, megosztjuk gondolatainkat, és közösen épülünk egymás által” – mondta Boncidai Csaba polgármester, aki megosztotta velünk, hogy volt olyan helybéli leány, akit reggel májusfa várt a kapuban.

„Fiatalságom idején mi is vittünk májusfát, még akkor is, ha lusták voltak a fiúk. Az is megtörtént, hogy ellopták az egyik leánytól a májusfát, és egy másik kapujába állították. Ezáltal megtanultuk, hogy nemcsak a szerelmet kell megvédeni, hanem a szimbólumát is. Manapság is vannak még olyan fiatalok, akik nosztalgiáznak, és májusfával lepik meg a lányokat, aminek nemcsak ők, hanem a lányos szülők is örülnek. Lám-lám, annak a lánynak már van szerelme, lám-lám, azt a lányt nem vetették ki, azt a lányt szeretik, azt elismerik – ezzel büszkélkednek” – fogalmazott a polgármester, aki a Maszolnak azt is felidézte, hogy nem minden esetben tudta a lány, hogy kitől kapta a fát, az ágat.

„Ha kikosarazták a legényt, az mindent elkövetett, hogy megbosszulja, ezért ellopta a lánytól a májusfát, és reggelre csusznya kórót tett helyére, ami szégyen volt. Volt olyan lány, aki arra ébredt, hogy csusznya kóró állt a kapuban. Ilyenkor az apa, a keresztapa vagy a nagyszülők iparkodtak ám, hogy azt eltüntessék. Az is megtörtént, ha gyenge volt a kapu, akkor a májusfa kidöntötte a kapufélfát, sőt ha nagyobb szél volt, és méretes az ág vagy a fa, a cserepet is összetörte a házon” – mesélte a polgármester, aki végezetül elmondta, az ilyen találkozások, ünnepségek alkalmat adnak az egykori szokások felelevenítésére, átadására, hiszen ezek olyan értékek, amelyeket meg kell őrizni és tovább kell adni a következő generációknak is.