A parkolóhelyek hiánya és a közlekedési átalakítások egyszerre állítják kihívás elé a székelyudvarhelyi városvezetést: miközben a központban csökken a kapacitás, készül az új parkolási szabályzat, amely a fizetős övezetek bővítésével, szigorúbb ellenőrzéssel és a rendszer digitalizálásával próbál rendet teremteni. Mindez egy olyan kisvárosban történik, ahol a parkolás már most is kiemelkedően drága nemcsak megyei, de országos szinten is.

Székelyudvarhely parkolási helyzete évek óta feszültségforrás, amelyet a jelenleg zajló mobilitási beruházások és az ezekhez igazított új szabályozási törekvések tovább éleznek. A városvezetés egyszerre próbál megfelelni a korszerű közlekedésszervezési elveknek és kezelni a mindennapi parkolási gondokat – egyelőre korlátozott mozgástérrel.

A városban eleve kevés a parkolóhely: az egy főre jutó parkolók száma mintegy fele a csíkszeredainak, ami már önmagában is indokolja a beavatkozást. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy a nagy mobilitási projekt – amely elsősorban a gyalogos és kerékpáros közlekedés, valamint a tömegközlekedés feltételeinek javítását célozza – a központi zónában parkolóhelyek megszűnésével is jár.

Ebben a kontextusban dolgozik a városvezetés az új parkolási szabályzaton és a hozzá kapcsolódó stratégián. Dávid Endre alpolgármester szerint a két dokumentum szorosan összefügg: míg a stratégia a mobilitási pályázathoz kapcsolódik, addig a szabályzat a fizetős parkolás működését rendezi, és a cél, hogy ezeket összehangolva, egyszerre fogadja el az önkormányzat.

„Van egy parkolási stratégiánk, ami a nagy mobilitási pályázathoz kapcsolódik. Ez különáll a meglévő parkolási szabályzatunktól, amely a fizetős parkolóhelyeket szabályozza” – fogalmazott az alpolgármester, hozzátéve, hogy a jelenlegi szabályozás már megérett a frissítésre, ezért szükség módosítani és újra elfogadtatni.

Szűkülő kapacitás, bővülő szabályozás

A tervek szerint a központi zónában bizonyos parkolóhelyek megszűnnek, ugyanakkor újakat is kijelölnek olyan utcákban, ahol eddig nem volt fizetős parkolás. A rendszer alapelve a forgalom folyamatos fenntartása: a rövid ideig ügyet intézők találjanak helyet, ne pedig egész napra foglalják el a parkolókat.

„Nehézkesnek látom a parkolást a történelmi központban, korlátozott a parkolási lehetőség. Ebből van egy konstans feszültség, nyilván nekünk az a logikus, hogy ha valaki bejön ügyeket intézni a központba, találjon parkolóhelyet, de ne hagyja ott nyolc órát” – részletezte Dávid Endre.

A készülő szabályzat ennek megfelelően több irányból próbál beavatkozni. Egyrészt újabb utcák kerülnek be az A zónába, így olyan helyeken is fizetőssé válik a parkolás, ahol eddig ingyenes volt vagy nem volt szabályozva. Másrészt szűkülhet a kedvezmények köre, miközben egyes technikai könnyítéseket is bevezetnének, például a tízperces türelmi időt két jegyvásárlás között. A parkolóőrök hatásköre is bővül, ezentúl önállóan ellenőrizhetnek és bírságolhatnak. A rendszer digitalizációja szintén hangsúlyos elem: a parkolóautomaták hosszabb távon eltűnhetnek, helyüket az SMS-es és applikációs fizetés, valamint a „kaparós” jegyek vehetik át, amelyek a jövőben üzletekben is elérhetők lennének.

A polgármester korábban úgy fogalmazott, hogy az új szabályzat célja a fizetési rendszer egyszerűsítése és egységesítése, ugyanakkor elismerte, hogy az új fizetős övezetek kijelölése sok autós számára kedvezőtlen változásokat hozhat. A háttérben továbbra is megoldatlan kérdések is vannak, például a mozgáskorlátozottakat érintő kedvezmények jogi keretei, amelyek tisztázása nélkül a szabályzat nem léptethető életbe.

A városvezetés egy szélesebb egyeztetési folyamatot is működtet, amelyben civil szervezetek, kerékpárosok és a fogyatékkal élők képviselői is részt vesznek. A lakónegyedek parkolási helyzete szintén része a hosszabb távú terveknek, de ennek részletes kidolgozása még várat magára.

Drága parkolás egy kisvárosban

A parkolási nehézségek mellett legalább ennyire hangsúlyos kérdés a díjszabás, amely Székelyudvarhely esetében nemcsak megyei, hanem országos összevetésben is magas. Jelenleg az A zónában 4 lejért 40 percig lehet parkolni, ami órára átszámolva 6 lejes díjat jelent, míg a B zónában 4 lejért egy órát lehet igénybe venni. Ez az árszint egy kisváros esetében kifejezetten magas, különösen annak fényében, hogy a parkolóhelyek száma korlátozott.

Hargita megye más városaiban ennél alacsonyabb tarifák érvényesek. Csíkszeredában például a központi, 0-ás zónában fél óráért 2,5 lejt, egy óráért 5 lejt kell fizetni, míg az egyes zónában 3 lej az óradíj, és napijegy is váltható 15 lejért. Gyergyószentmiklóson a főtéri A zónában egy óra parkolás 5 lej, a B zónában viszont csak 3 lej, és itt is léteznek kedvezőbb, hosszabb időtartamra szóló jegyek. Sepsiszentgyörgyön a teljesen digitalizált rendszerben a „nullás és egyes” övezetekben a TPark alkalmazáson keresztül a 30 perces parkolásért 30 eurocent + áfát kell fizetni, az 1 órás parkolási díj 60 eurocent + áfa.

Országos szinten még szembetűnőbb a különbség. Bukarestben az úgynevezett „kék zónás” parkolás óradíja 5 lej körül van, amely SMS-es vagy applikációs fizetés esetén is legfeljebb 6 lejre emelkedik, vagyis a magyar fővárosi parkolás olcsóbb, mint az udvarhelyi. Konstancán a központi zónában 4 lej az óradíj, Ploiești-en szintén 4 lej körül alakul a parkolás költsége, míg Brassóban bizonyos esetekben még ennél is alacsonyabb díjakkal lehet parkolni, napi jegyet pedig 24 lejért kínálnak.

A különbségek arra utalnak, hogy Székelyudvarhelyen a parkolási díjak nemcsak a helyi viszonyokhoz, hanem az országos trendekhez képest is magasak. Egy korábbi tanulmány szerint ennek közvetlen költségvetési hatása is van: a városban a viszonylag alacsony számú – mintegy ötszáz – parkolóhely kiemelkedően magas bevételt generál, egy parkolóhelyre vetítve a legnagyobbat a kisvárosok között.

Ez a modell ugyanakkor kettős következményekkel jár. Egyrészt jelentős bevételt biztosít az önkormányzat számára, másrészt viszont a lakosság számára aránytalanul magas költségeket jelenthet, különösen egy olyan városban, ahol a parkolóhelyek száma eleve szűkös. A jelenlegi szabályozási irány – a fizetős zónák bővítése, a digitális fizetés előtérbe helyezése és a szigorúbb ellenőrzés – azt mutatja, hogy a városvezetés elsősorban a kereslet szabályozásával próbálja kezelni a problémát. Nyitott kérdés azonban, hogy ez hosszabb távon mennyire tud egyensúlyt teremteni a hozzáférhetőség és a megfizethetőség között.