Szülői közösség és pedagógusok közötti együttműködésről, a tanulók családi hátterének szerepéről vitáztak azon a kerekasztal beszélgetésen, amit az RMDSZ kongresszusát megelőző rendezvénysorozat részeként szerveztek. A beszélgetést Novák Csaba Zoltán szenátor moderálta.

A vitában részt vettek: Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Csíky Csengele, a Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár, Kovács Irén szenátor, volt oktatásügyi államtitkár, Szabó Ödön parlamenti képviselő, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője.

Ma már az iskola úgy tud a közösség fontos intézménye lenni, ha olyan eseményeket is szervez, amelyekbe minél több szülő, a gyerek egész családja be tud kapcsolódni. Ezek az események az utóbbi években felértékelődtek, hangzott el. Kovács Irénke szenátor, pedagógus szerint „folyamatosan ápolni kell az iskola és a szülői közösség közötti viszonyt.”

Szabó Ödön az RMDSZ családpolitikájának oktatási vonatkozásairól beszélt. A bölcsődék normatív finanszírozását emelte ki, ami kizárólag az RMDSZ kezdeményezése volt. A korábbi rendszer csak a gazdag, nagy településeken tette lehetővé a bölcsődék működését, ami miatt a bölcsődék 96 százaléka megyeközpontokban működött. Ezzel a kezdeményezéssel az RMDSZ elérte, hogy a kisebb, kevésbé tehetős településen is elérhetővé vált ez a nevelési szolgáltatás.

Csíky Csengele, a Magyar Szülők Szövetségének elnöke felszólalásában rámutatott, hogy még mindig viszonylag kevés az a pedagógus, aki hangsúlyt tud fektetni a szülőkkel való kommunikációra. A szülők sokszor nem ismerik a tanintézmények működésének hátterét: ha ők közelebbről ismernék ezt a rendszert, felfedeznék a benne rejlő lehetőségeket.

A kerekasztal résztvevői sorolták azokat a tennivalókat, amelyek a család-iskola viszonylatában szükségesek, és amelyek még adós az oktatási rendszer: délutáni oktatás megszervezése meleg ebéddel, az ingázás körüli bonyodalmak megoldása, az iskolaigazgatók méltányos motiválása.

A beszélgetés fő következtetéseként elhangzott, hogy a tanulók, a családjuk, valamint a pedagógusok közötti kapcsolat szorosabbra fűzéséhez szinte minden hátralevő tennivaló, jó kezdeményezés hozzájárul: a pedagógusképzés megreformálása, az intézményvezetők jobb képzése, a szülők tájékozottságának javítása, a rendszer szélére szorulók felkarolása és felzárkóztatása. Az oktatás központjában kétségtelenül a gyereknek kell állnia, de ehhez nagymértékben szükséges az a szervezeti kultúra, amely az iskola és család szoros viszonyának kedvez.