Mit tükröznek a friss PISA-eredmények a romániai magyar nyelvű oktatás valós versenyképességéről és belső méltányosságáról? Képes-e a magyar nyelvű oktatás megőrizni a színvonalát egy alapjaiban gyengélkedő romániai oktatási struktúrában, vagy a lejtő elkerülhetetlen? – ezeket a kérdéseket járták körül szakértők és oktatáspolitikusok hétfő este Kolozsváron a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által szervezett kerekasztal-beszélgetésen. Sajgó Melinda pedagógia szakos tanár, neveléstudományi szakértő, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium oktatója; Kallós Zoltán kisebbségi oktatásért felelős államtitkár; Ferencz Salamon Alpár, az RMPSZ szakmai alelnöke és Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológusa beszélgettek a felmérés eredményeinek elemzéséből levont következtetések és Novák Csaba Zoltán, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatójának kérdései mentén.

Bár a magyar tannyelvű iskolák diákjai továbbra is a romániai országos átlag felett teljesítenek, az adatok vészjósló tendenciákat mutatnak. A korábbi minőségi előny folyamatosan olvad, és a magyar diákok körében is látványos, aggasztó pontszám-visszaesés tapasztalható – ezzel a felütéssel hirdetett kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet.

A következtetés a kisebbségkutató intézetnek a kisebbségi magyar diákok PISA-eredményeinek gyorselemzéséből származnak, amelyet korábban már ismertettek, és a Maszolon is beszámoltunk róla.

Kapcsolódó

PISA-felmérés: drasztikusabban romlott az erdélyi magyar diákok teljesítménye, mint a többségieké

A PISA-eredmények a gyerekek teljesítményromlása mellett azt mutatják, hogy „státusvesztése van az erdélyi magyarságnak”, az észlelt tendenciák rosszak az erdélyi magyarság szempontjából. 

felmérés PISA PISA-felmérés Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Kiss Tamás Toró Tibor

A hétfő esti beszélgetésen Kiss Tamás szociológus az oktatási rendszer méltánytalanságát emelte ki főként az elemzésük eredményeinek gyors ismertetésekor. A minőségi előny olvadása is, úgy véli, ezzel magyarázható. „Több év eredményét összehasonlítva látszik, hogy az alsó középosztály csúszik lefele, ezért romlottak nagyobb mértékben a magyar gyerekek jegyei, mint a többségé” – mutatott rá.

„Országos és kisebbségi szinten is az látszik 2006 óta, hogy egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, és egyre inkább ezek az egyenlőtlenségek határozzák meg a diákok oktatási teljesítményét” – mutatott rá ismét Kiss Tamás.

A diákok tanulási attitűdjei

Sajgó Melinda marosvásárhelyi pedagógia szakos tanár szerint a teljesítménymutatók mellett érdemes a felmérés más dimenzióiról is beszélni: a diákok tanulási attitűdjeiről, és arról, hogyan függenek össze a teljesítményükkel. A kíváncsiságot, a kitartást, a célkitűzést, az önszabályozott segítségkérést, a fejlődési szemléletet, a kognitív alkalmazkodóképességet és azt is vizsgálta, hogy mennyire hisznek a tudomány létjogosultságában a felmért 15 évesek.

A romániai magyarul tanuló diákok attitűdprofilját elemezve megállapította: hogy vannak kiugró erősségeik, például a kíváncsiság, vagy az, hogy célkitűzéseket fogalmaznak meg, hisznek a fejlődés lehetőségében, és „vannak erősen sérülékeny pontjaink, kettő látszik egyértelműen: az egyik a kitartás, a másik pedig a kognitív alkalmazkodó képesség, a rugalmas gondolkodás váratlan szituációban” – foglalta össze.  

Hogyan is értékeljük helyesen az eredményeket?

Hogyan érdemes az eredményeket értékelni, értelmezni, azokat megvitatni, miközben vélemények és következtetések záporoznak a közbeszédben szakértőktől és nem szakértőktől? – tette fel a kérdést Novák Csaba Zoltán a meghívottaknak.

Kallós Zoltán államtitkár szerint fontos, hogy ne csak akkor legyenek erős hangok, amikor véleményt kell mondani. „A jelenlegi és a volt oktatási miniszterek megszólaltak a témában mint szakértők, miközben lehet, hogy, amikor egy fontos döntést kellett volna meghozniuk, valószínűleg nem voltak elég bátrak hozzá. Azért gondolom, hogy nem voltak elég bátrak, mert sokszor én sem vagyok elég bátor, mindannyiunkban vannak kételyek” – érvelt.

Úgy látja, a hogyan tovább kérdésében nagy felelőssége van a neveléstudományi intézetnek, hisz nekik is értékelést kell készíteniük a felmérés eredményeiről a kisebbségi oktatásra vonatkozóan is, valamint konkrét lépéseket, megoldásokat kell megfogalmazniuk.

Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógiai Szövetség alelnöke szerint higgadt és adatorientált következtetések levonására van szükség, amelyek láttatják, melyek az erősségei és az elakadásai az iskolahálozatunknak, hol kell beavatkozni, akár önkritikát is gyakorolva a hiányosságokat pótolni.

„Van egy nagyon erős hozzáadott értéke a magyar kisebbségi oktatásnak, és ennek a főszereplője a tanuló mellett a magyar pedagógus. Nagyon sokat kellene gondolkodni azon is, hogy mi a pedagógusnak az a különleges képessége, ami által a pozitívumot, amit a PISA-felmérések kimutattak, hozni tudta” – mutatott rá.

Szerinte egyrészt a többséginél rendszeresebb, változatosabb tanárképzés áll részben ennek hátterében, az elmúlt harminc évben általa tapasztaltak szerint, ami alatt tanárképzőként is követhette a fejlődést.

„Magyarországi szakmai kapcsolatokon keresztül, jobban rá tudtak csatlakozni azokra az innovatív tendenciákra, amelyek meghozták az eredményt is bizonyos mértékig, hisz például a vizsgarendszerben a magyar diák az anyanyelvéből jobban teljesít, mint a román diák az anyanyelvéből. Éppen ezért én következetesebb oktatáspolitikát várnék el a döntéshozóktól. Függetlenül attól, hogy ki a miniszter, meg kell találnunk azt a receptet, ahol a PISA-mérések által megkövetelt oktatáspolitika következetesen tud haladni” – vélekedett az RMPSZ alelnöke.

Kapcsolódó

Pedagógusszövetség: a PISA-eredmények igazolják, hogy van potenciál a magyar iskolahálózatban

„A közoktatás következetlenségei, súlyos alulfinanszírozottsága alkotják azt a nagy képet, amit a PISA-eredmények most csak felvillantanak bizonyos mértékig.”

teljesítmény anyanyelvi oktatás RMPSZ pedagógusok

A méltányosság megteremtése a fő feladat

Kiss Tamás szerint arra is nagyon jók a PISA-felmérések, hogy oktatással kapcsolatos témákat felszínre hozzák. A 2022-es felméréskor például – amikor először volt magyar alminta – szükséges volt az eredmények láttán eloszlatni az erdélyi magyar értelmiségben élő mítoszt, hogy a romániai magyar oktatási rendszer gyengébb minőségű, most viszont az egyenlőtlenségek kérdése égető szerinte. „Nagyon fontos lenne az, hogy az egyenlőtlenségek, a méltánytalanságok kérdését sikerüljön tematizálni, és egyenlőségelvű megközelítés irányába lehessen elmozdulni. Egyébként 2022-ben is felvetettük ezt több-kevesebb sikerrel” – mondta el.

Ferencz Salamon Alpár szerint ahhoz, hogy 2029-ben is ne ugyanezeknél a kérdéseknél kössünk ki, három sürgős tennivaló van, ezek kulcsszavakban: méltányosságra törekvés következetes módon, másrészt a tudás gyakorlatiasságának megteremtése – azaz, hogy az új tananyagok bevezetéséhez előbb az oktatókat készítsék fel, a harmadik a tanári munka minőségét érinti, hogy az oktatáskutatás beépüljön az oktatáspolitikába.

Kiss Tamás kiemelte, elemzéskor határozottan látszik, hogy a magyar iskolának megvannak ugyan a sajátosságai, de alapvetően az országos tendenciák jellemzőek rá, így abban is az országos trendet követi, hogy a tanulmányi eredmény vagy a társadalmi osztály szerint egyre inkább különböző iskolákba járnak a gyerekek.

„Ezekkel a dolgokkal kellene számot vetnünk, akkor amikor az erdélyi magyar nyelvű oktatás jövőjéről gondolkodunk, hogy szeretnénk-e ezeket a folyamatokat beengedni a mi intézményrendszerünkbe, vagy pedig megpróbálunk ezeknek tudatosan és politikailag gátat szabni” – vetette fel a szociológus.

Példaként elmondta, Bukarestben tíz év alatt egy százalékról felment tíz százalékra azok aránya, akik magánoktatásban kezdik a nulladik osztály.

„Csíkszeredából vagy Sepsiszentgyörgyből talán nem látszik ez akkora problémának, csakhogy a bukaresti felső és felső középosztályt érinti, és ezekből az emberekből kerülnek ki döntéshozók, akik egyre inkább úgy tekintenek a közoktatásra, hogy az a veszteseknek való, és mint ilyen gondolkodnak az alufinanszírozásán, ugyanakkor azon, hogyan lehetne magániskolákba közpénzt elkölteni” – hívta fel a figyelmet a szociológus. „Erdélyi magyar szempontból oda kell figyelni, és meg kell fogalmazni azt, hogy a közoktatás számukra érték” – hangsúlyozta.

A decentralizáció lenne a lehetőség

„Óriási az oktatási rendszer tehetetlenségi ereje. Egy nagyon régi, konzervatív erőkre épülő tevékenység folyik, bár megjelenik a dokumentumokban a személetváltás szükségesége, ez nem jut el a pedagógusig személetváltás szintjére sem, és nem jut el a gyakorlati tevékenység szintjére. Éppen ezért egy teljes átalakítás, a rendszer teljes átgondolása lenne szükséges” – állapította meg Sajgó Melinda, aki szerint a decentralizáció lenne a járható út a változáshoz.

„Nagyon optimista pillanataiban egy decentralizált működésből álmodozom, amelyben egy adott iskola fel tudja mérni az erősségeit és hiányosságait, és saját erőforrásaiból próbál megoldásokat keresni. Ahol van csapata az intézménynek, amelyik ezen dolgozik, és nem tehetetlenül, egy kimerevített óriási, centralizáló rendszerben működik. Úgy gondolom, hogy a teljes rendszer működését, tehetetlenségét tükrözik a rossz eredményeink” – mutatott rá a pedagógia szakos tanár.

A decentralizációt jó megoldásnak, járható útnak látja a többi szakértő is. Ferencz Salamon Alpár elmondta, a Világbank finanszírozásával volt erre kísérleti program 2004-től kezdődően, amiben ő maga részt is vehetett iskolaigazgatóként, ám a többéves program következtetések levonása nélkül lezárult.

„Vissza kell térni ezekhez a projekthez, hogy a tanintézményeknek legyenek lehetőségeik, ne lehetetlenségekkel szembesüljön egy iskolaigazgató, hogy nincs se posztja, se pénze, se tanereje, se mozgáslehetősége, hogy versenyvizsgáztasson, megválassza a pedagógusait, szabadon döntsön a tananyagról, és reális költségvetése legyen projektekre. A decentralizáció járható út, csak meg kell teremteni mindent feltételt” – sorolta.

Kiss Tamás szerint is fontos lenne „a demokratikus, alulról jövő cselekvőképesség”, de csakis úgy, hogy ne járjon azzal, hogy „a korábban kisemmizett periféria, azok a települések, amelyek szociális problémák gyűjtőhelyei, magukra maradnak a problémáikkal erőforrások nélkül”.

Kallós Zoltán úgy vélte, a decentralizációs kísérleti programból leginkább azt kellett volna megtartani és kiterjeszteni, hogy az iskolák válasszák meg a tanerőt helyi szinten. „Ami most történik, ilyen demográfiai mutatók mellett – hisz egyre kevesebb a gyermek, román és magyar egyaránt – akkora versenyhelyzetet teremtett az oktatási rendszerben, hogy az iskoláknak a minőségre kell törekedniük, a legjobb szolgáltatást kell nyújtaniuk. Szerintem öt éven belül letisztulna a rendszer, és csak a legjobb iskolák maradnának meg, hisz ahol az igazgatók a jó pedagógusokat vonnák be, akik miatt szívesen jönnek a gyerekek, azok az iskolák felemelkednének. Ez a rendszer csak magától fog meggyógyulni” – vélekedett az államtitkár.

Hozzátette, azt tapasztalja, van félelem is az újtól, hisz jelenleg is van lehetőség nagyobb iskolai autonómiára kísérleti programokon keresztül, de kevés a jelentkező.

Hogyan tovább?

A „van-e gazdája a romániai magyar oktatásnak”, és hogyan kellene továbblépni kérdésre Sajgó Melinda szerint az oktatásirányítás lenne a válasz, azaz, hogy a rendszer egészét átlátó szakember kiforrott irányvonalat adjon, hogy valóban hatékony és megfelelő korszerű pedagógiai szemlélet szerint működjön az oktatás. Például, ha elvárás az adaptív tudás, akkor a tankönyv és egyéb eszköz segítse a pedagógust ebben.  

Kiss Tamás szerint előrelépés, hogy magyarok döntenek egy több szintes rendszerben a magyar oktatásról. Ugyanakkor véleménye szerint intézményesen külön kellene választani, hogy elszámoltathatóan és demokratikus módon szervezzék a kisebbségi oktatást.

Ferencz Salamon Alpár úgy vélte, nincs jó gazdája a romániai oktatásnak, hisz átgondolatlan törvénykezdeményezések vannak, teljes káosz uralkodik benne.

Kallós Zoltán államtitkár kiemelte, olyan törvényes keretet sikerült mostanáig létrehozniuk, ami a kisebbségi jogokat széles skálán teszi lehetővé. Fontosnak látja a minisztériumi jelenlétet, hogy „legyenek meg az emberek, akik bátran cselekszenek, és a törvény adta lehetőségeket érvényesítik”.

Elmondta, a tantervek átalakítása következik az elemi osztályok szintjén is. A PISA-eredményeket ilyen értelemben is kell vizsgálni, hogy rávilágítsanak, mit kell a tanterveken elemiben is frissíteni, jegyezte meg az államtitkár.

Kapcsolódó

PISA-sokk: Romlott a hazai diákok teljesítménye – A probléma az egész régiót fojtogatja

Súlyos visszaesést mutatnak a PISA 2025-ös felmérés adatai: a romániai diákok több mint fele funkcionális analfabétának tekinthető matematikából, de az olvasás-szövegértés és a természettudományok terén is aggasztó a helyzet.

oktatás PISA-felmérés PISA eredmények Kallós Zoltán