Gyerekként nehezen szerette meg a tekét, ma már lelkesen és elszántan dolgozik eredményeiért a marosvásárhelyi Fazakas Róbert. A 2023-ban elért U18-as világbajnoki címe élete legboldogabb pillanatát jelentette. Sikerét követően kellemetlen fordulatokkal is szembesülnie kellett, mert a marosvásárhelyi csapatok számára az edzési lehetőségek megszűntek a városban. Bár a pálya elvesztése miatt sokáig szomorú volt, úgy érezte, egy ilyen történés nem törheti derékba karrierjét. Azóta rendszeresen átjár Kolozsvárra edzeni, és az sem zavarja, hogy a kemény edzések mellett a többórás vonatozásokat is be kell vállalnia. Legnagyobb álmai közé tartozik, hogy egyszer külföldön élhessen és sportolhasson.

– Melyik volt az első tekével kapcsolatos élményed?

– Kilencéves voltam, amikor először hobbiként kipróbáltam. Idővel nagyon megtetszett, élveztem, hogy esnek le a bábuk, és jól szórakoztam. Az edzőm, Seres József végül leigazolt a VSK-hoz, azóta a csapatnál vagyok.

– Kezdetben hetente hányszor jártál el edzeni?

– Hetente kétszer mentem, de akkor még egyáltalán nem szerettem. Gyakran mondtam apumnak és anyumnak is, hogy én lemondok erről, abbahagyom ezt. Ez később megváltozott, most annak ellenére is nagy intenzitással végzem az edzéseket, hogy nincs marosvásárhelyi pályánk és Kolozsvárra kell járni. Amíg volt, hetente háromszor-négyszer is elmentem, olyan nap is akadt, amikor 200 golyót eldobtam. Azok eléggé kemény edzések voltak.

– Volt egy olyan fordulópont, amikortól fogva elkezdted élvezni vagy ez fokozatosan alakult ki?

– Volt ilyen, amikor 2022-ben, Kolozsváron első helyet nyertünk Szőcs Tamás csapattársammal. Akkor már úgy éreztem, tényleg nagyon szeretem a sportot. Örülök, hogy annak idején végül emellett döntöttem, semmilyen sportban nem tudnám már magamat elképzelni. Nagyon szívemhez nőtt már a közösség is, olyan, mintha a második családom lenne.

– Nem sokkal az említett verseny után, 2023-ban sikerült az U18-as korcsoportban ifjúsági világbajnoki címet szerezned. Hogyan élted meg azt a sikert?

– Hihetetlen érzés volt. Mai napig is nehezen tudom elhinni, ami történt. Amikor megnyertük azt a versenyt, egyszerűen szavak nélkül maradtam. Tizenötéves voltam akkor, még nem tudtam felfogni annak a súlyát, mennyire komoly is ez az eredmény. Amikor leültem és elgondolkoztam rajta, rájöttem nem akármi tizenötévesen az U18-as kategóriát megnyerni. Életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor.

– Ezt követően nehezebb időszakok is jöttek, ahogy már te is utaltál rá, tőletek független okok miatt elveszítettétek a marosvásárhelyi pályátokat. Mennyire volt nehéz neked ezt megélni és milyennek láttad akkor a helyzetet?

–Tény és való, hogy nagyon rossz volt. 2024 vége felé már tudtunk ott edzeni, akkor kezdtünk Kolozsvárra járni. Én magam nagyon szomorú voltam, mert a pályát régóta használtuk. Nem úgy álltam hozzá viszont, hogy összedől a világ. Nem akartam ezért abbahagyni a karrieremet. Úgy voltam vele, muszáj folytatnom, még ha egy napot is fel kell áldoznom azért, hogy Kolozsvárra menjek és vissza. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy abbahagyjam ezt a sportot, amíg a testem bírja és nincsenek sérüléseim.

– A kolozsvári edzéseiteket mennyire sikerült összehangolni?

– Mindenki úgy és akkor jár, amikor az ideje engedi. A legtöbbször én voltam, mert a nálam nagyobbak egyetemen vannak vagy dolgoznak, amikor nekem a suliban vakációm van. Jó szokott lenni az edzés, de olyan három óra vonatozás után mégis fárasztó tud lenni.  Ott is próbálom ettől függetlenül a maximumot beleadni.

– Azok után, amiket eddig elértél, milyen hosszútávú céljaid vannak sport terén a következő évekre?

– Szeretnék egyszer külföldre kijutni és ott játszani. Oda viszont jó eredmények is kellenek. Bár ebből a sportból önmagában nem lehet megélni, jól esne, ha egyszer egy igazán nagy külföldi csapatnál játszhatnék.

– Jelenleg mit tanulsz és a teke mellett mivel szeretnél foglalkozni?

– A Szász Adalbert Sportlíceumban tanulok jelenleg atlétikán. Mivel tizenkettedik osztályos vagyok, hamarosan jön az érettségi. Utána egyetemre szeretnék menni, több mint valószínű, hogy Kolozsvárra, két jó egyetemet is kinéztem ott. Azt követően pedig olyan országra vágyom, ahol fel tudom használni az angol nyelvet, például Kanada vagy Anglia.

– Mondtad korábban, hogy a teke neked a második családodat jelenti. Ha össze kell foglalni, mit adott neked eddig a sportág, mit tudnál kiemelni?

– Rengeteg barátot adott és felnyitotta a szememet, hogy egyes nehézségekre van megoldás. Amikor az embernek nem megy jól és mégis kimászik a gödörből, akkor megint ott lehet, mint korábban. Semmi sem lehetetlen.