A Magyar Unitárius Egyház a Kolozs megyei Mészkőn tartott sajtóeseménnyel nyitotta meg a Balázs Ferenc-emlékévet, amelyet Balázs Ferenc születésének 125. évfordulója alkalmából hirdettek meg.

Az emlékév mottója: Balázs Ferenc 125 éve kortársunk. Ez a kijelentés arra a felismerésre épül, hogy Balázs Ferenc életműve ma is megszólító erővel bír, és értelmezési keretet kínál jelenkori kérdéseinkhez – írták az emlékév kezdete kapcsán kiadott sajtóközleményben.

A nyitóesemény helyszíne az aranyos-menti Mészkő, a Tordai-hasadék közelében fekvő település volt, ahol Balázs Ferenc lelkészi szolgálata kiteljesedett. Kovács István püspök köszöntőjében hangsúlyozta: a küldetés évében különösen fontosnak tartja az egyház, hogy egy olyan életművet állítson a középpontba, amely segít a jelenben megérteni és megélni a közösségi és egyházi küldetést.

Mint fogalmazott, Balázs Ferenc személyisége és kisugárzása kivételes módon egyesíti a hitet, a közösségi látást és a jövőbe mutató gondolkodást. Rámutatott arra is, hogy egy olyan, a 20. század elején felragyogó életútról van szó, amely ma is releváns, és a mai útkeresésekben is eligazítást adhat. Kiemelte: az emlékév célja, hogy Balázs Ferencet ne múzeumi tárgyként szemléljük, hanem „behívjuk” a jelenbe, és felismerjük mindazt, ami gondolkodásából és életpéldájából ma is továbbvihető.

Rácz Norbert Zsolt missziói előadó-tanácsos az emlékév koncepcióját ismertetve kiemelte: Balázs Ferenc életútja nem illeszthető bele a megszokott emlékezési keretekbe. Ezért az emlékév szervezői egy olyan megközelítést választottak, amely az életmű jelenidejűségét kívánja megtapasztalhatóvá tenni. Ennek alapját a tizenegy szerepkör adja, amelyek mentén az életmű gazdagsága feltárható.

A tizenegy szerep: a lelkész; a tudományos gondolkodó és teológus; a népfőiskola-szervező és népművelő; az ifjúságszervező és nevelő; az önszerveződő és -fenntartó gazdaságot gyakorló ember; a transzilvanista; az író és irodalomszervező; az utazó és világlátó; a családfő és magánember; a tudatos életmódot folytató ember; valamint a közösségi emlékezet és mítoszteremtés alakja. Ez a tizenegy nézőpont adja az emlékév szerkezeti keretét, és ezek mentén jelenik meg az életmű az egyházi programokban.

Ápolják a hagyatékot

Bálint Róbert Zoltán mészkői lelkész elmondta: Mészkő különleges helyszíne az emlékév nyitányának, mert itt Balázs Ferenc munkássága ma is tapasztalható valóság. Felidézte, hogy a közösség az elmúlt évtizedekben tudatosan fordult vissza a Balázs Ferenc-i életeszményhez, és ebből merítve építette újra önmagát. Szólt a hagyaték megőrzésének eredményeiről is: kiadványok jelentek meg, újra kiadták meséit, valamint válogatott verseit, és a gyülekezet ma is ebből a szellemi örökségből táplálkozik.

A nyitóeseményen kiállítás és forrásbemutató idézte meg Balázs Ferenc alakját: archív fényképek mutatták be őt, családját és a régi Mészkőt, dokumentumok és kéziratok pedig az életmű személyesebb rétegeibe engedtek betekintést. Az emlékév élményszerű megközelítését erősítette az ételkóstoló is, amely Balázs Ferenc tudatos életmódját szemléltette. Táplálkozása – mai szóval élve – részben nyers-vegán jellegű volt: nem fogyasztott húst, étrendjét nyers zöldségek, gyümölcsök, túrófélék és magvak alkották.

A program kiemelt része volt a tematikus faluséta, amelyet Bálint Róbert Zoltán vezetett. A résztvevők bejárták a Balázs Ferenc-életműhöz kötődő helyszíneket: a paplakot, amelyet 1932-ben építtetett, valamint a templomot, amelynek megújításában és mai arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszott. A templom kazettás mennyezete és a tér letisztult szépsége külön is érzékeltette az általa képviselt szellemiséget.

A séta egyik emlékezetes állomása a „kicsi ház” helye volt, ahonnan széles kilátás nyílik az Aranyos-mentére. Bár az épület már nem áll, ez volt az a tér, ahol Balázs Ferenc alkotott, és ahonnan a környéket szemlélve közösségformáló elképzeléseit is megfogalmazta: itt rajzolódott ki számára egy önfenntartó, szövetkezeti alapon szerveződő, népfőiskolai művelődéssel átszőtt kisrégió víziója. Itt hangzott el Koppándi Júlia missziói előadó-tanácsos felolvasásában egy idézet, amely közelebb hozta azt a látásmódot, ahogyan ő ezt a tájat és benne az emberi lehetőségeket szemlélte.

„Innen, a hegytetőről, a kicsi házból látom Aranyosszéket megnőve, megszépülve, kiépülve, minden jóval megáldva. Álmok szalmája, de csépelem. Ott, a hegyen ülő templomon túl, az a sinfalvi katolikus templom, ott van a vidék szíve. Három falu találkozik s mindegyik falu mögött még egy falu”.

A séta a temetőben zárult, ahol a résztvevők felkeresték Balázs Ferenc sírját. A kopjafával jelölt, virágokkal beültetett sírhely egyszerűsége méltó módon tükrözte azt a visszafogott, tiszta életfelfogást, amely egész életét és gondolkodását jellemezte.