A világon vannak államok, ahol a dolgozatjavító pedagógusoknak már jó másfél évtizede megtiltották a piros színű toll használatát. Léteznek olyan országok, ahol csak javasolják valamelyik „lágyabb” szín használatát, például a rózsaszínét vagy a zöldét. Magyarországon is egy ideje a zöld hódít. Nálunk is történtek kezdeményezések a színváltásra, azonban nehézkesnek bizonyul az átállás, amelynek lényegét, a pszichológusokkal ellentétben, sokan vitathatónak tartják.

A piros szín agresszív; a piros tollal javított házi feladat vagy dolgozat a gyermek lelkébe gázol; a bekarikázott hibák láttán a diák könnyen feladhatja; a bepirosított oldal demoralizáló, megalázó – ilyen és ehhez hasonló érvek mentén számos országban, törvénnyel vagy mindössze ajánlással, arra próbálják rávenni a pedagógusokat, hogy ne a pirosat használják javító színként. Nálunk is akad, aki „zöldre váltott”, a tanítók, tanárok többsége azonban nem lát semmi kivetnivalót abban, ha a leginkább szembeötlő piros színnel hívja fel a diák figyelmét a munkájában ejtett hibára. Az érintettek egyrészt a bevett szokásra hivatkoznak, másrészt úgy vélik, amíg senkit, se tanulót, se szülőt nem zavar a piros golyóstoll használata, csupán az új irányzat kedvéért nem fognak lemondani róla. Mert különben sem a szín dönt – állítják.

A hibákat láttatni kell

„A hibáinkból tudunk tanulni” – vallja Szászrégen egyik, magyar tagozattal is rendelkező általános iskolájában, a Petru Maiorban történelmet és társadalomtudományt oktató Nagy F. Attila. Nem rejti véka alá, hogy mindmáig használja a piros írószert. Mi több, a javított dolgozatok végére rendszeresen bejegyzéseket ír az észrevételeiről, javaslatairól. Mert azt senki nem várhatja el tőle, hogy több tíz tanuló munkájára emlékezzen. Oláh Zita éppen előkészítős kicsikkel foglalkozik a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában. A középkorú tanítónő nem látja értelmét a színváltásnak, mint ahogyan annak sem, hogy ne javítson bele az elemisek munkájába. „A gyermek tanulni jár iskolába, olykor meg a hibáiból tanul. Azokra meg rá kell mutatni. Tehetném zöld színnel is, de nem értem, mitől lenne az úgy jobb?” – teszi fel a költői kérdést a Marosvásárhelyen élő pedagógus.

Bár fiatal, és tudja, hogy egyesek szerint a piros szín agresszivitást sugall, Kovács-Szabó Hajnalka is a „régi gárdához tartozónak” érzi magát. A vajdakamarási tanítónő úgy érzi, hiába váltana színt, a gyermek füzetében a hiba attól még hiba maradna. „Sokkal fontosabbnak tartom, hogy miután kijavítottam a házi feladatot, magyarázzam is el a gyermeknek, hogy hol és mit tévedett” – mondja a jelenleg előkészítősöket és második osztályosokat oktató Kolozs megyei tanítónő. 

Nem a szín a lényeg, hanem az, hogy miként használjuk!

„Ha behunyom a szemem, most is látom magam előtt amint kislányként kinyitom a kijavított füzetem... Ha piros volt benne több is, rögtön becsuktam, arcom elpirult...” – idézi fel elemista kori emlékeit a piros színű írószer használatáról Gyarmati Harmat Katalin. Mint mondja, az osztály egyik éltanulójaként olyankor általában a szégyenérzet környékezte a tanító néni és a társak előtt. Azóta felnőtt, és a pedagógusi pályát választotta. „Tanítóként számos gyerek személyiségéhez próbáltam hozzátenni valami maradandót. Megtanítottam nekik, hogy tévedni emberi dolog, nem szégyellni kell, hanem törekedni kijavítani azokat a hibákat. Előkészítő osztályban piros radírozható tollal szemecskéket rajzoltam oda, ahol hiba volt, miután javították, az »eltűnt«. Most első osztályban tanulunk írni, pirossal bekarikázom a helyesen, szépen írt betűket, jelezvén, hogy ilyeneket szeretnék látni” – nyújt betekintést munkájában a marosvásárhelyi 20-as számú általános iskola tanítónője.

Gyarmati Harmat Katalin úgy gondolja, nem feltétlenül a szín a fontos, inkább az, ahogyan a pedagógus használja. „Próbáljunk építő módon jelezni a gyerek felé, motiválni őt, éreztetni vele, hogy bízunk benne és a jobb teljesítményében” – javasolja. Ő maga a szöveges értékelés végére egy kis piros szívecskét szokott rajzolni. Ha a kisdiák még nem is tud olvasni, megérzi, hogy oktatója bízik benne. Attól függetlenül, hogy milyen színű javítóeszközt használ.

Egyetemet alapított, de zöldet még nem „pipált”

A kézdialbisi születésű Hollanda Dénes Brassóban járta ki az iskolát, itt tanult szakmát, majd végzett egyetemet; előbb a Cenk alatti város egyetemén oktatott, majd Marosvásárhelyen folytatta. Az ő nevéhez fűződik a Sapientia alapítása, amelyet 2000 és 2009 között dékánként irányított. Nyolcvanöt esztendős, de eddig még nem szembesült azzal, hogy bárki számára is sértő lett volna a piros szín használata. „Nekem teljesen természetes volt, hogy a dolgozatainkat pirossal javították, majd oktatókként mi is ugyanúgy korrigáltuk. Brassóban a tanáraink annak idején nagyon szigorúak voltak, de nem rosszindulatúak. A világért meg nem bántottak volna! Arra figyeltek a leginkább, hogy ékes anyanyelvünkbe ne keverjünk idegen szavakat” – emlékszik vissza az egyetemi professzor, aki az EMTE marosvásárhelyi karának egyik legmelegebb szívű oktatója hírében állt. Még úgy is, hogy ma sem lát semmiféle kivetnivalót a piros szín használatával kapcsolatosan.

Van, aki zöldre váltott

Nem mindenki ragaszkodik a berögződött szokásokhoz. Antal Levente, Maros megye másfél évvel ezelőtt kinevezett főtanfelügyelő-helyettese már évekkel ezelőtt pirosról zöldre tért át. Nem vitatja, hogy melyik a legelterjedtebb megkülönböztető szín, viszont úgy érzi, hogy a zöld kevésbé sokkoló. Azt állítja, hogy a haladó gondolkodású pályatársai közül aránylag sokan váltottak. A földrajz szakos tanár – aki a gernyeszegi Teleki Domokos Általános Iskola címzetes oktatója – azt is hozzáteszi, hogy nemcsak ő értékeli a diákok munkáját, hanem az osztályból szünetre kilépő tanulóknak is megadja az esélyt, hogy a lefolyt óráról nyilvánítsanak véleményt. „Miközben én szedelőzködöm, aki akar, mielőtt kilépne az osztályteremből, kis ikont rajzolhat a tábla sarkába. Én nem nézek oda, hogy még csak véletlenül se befolyásoljam a diák döntését. De így tartom jónak, hogy kölcsönösen értékeljük egymás munkáját” – mondja Antal Levente.

Az érem másik színe

Ovidiu Pânişoară egyetemi tanár egy rendkívül érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a piros szín használata által a javító tanár a megszokottnál agresszívebb magatartást tanúsít. Hogy elméletéről meggyőzze a pedagógusokat, a bukaresti professzor a következőket javasolja az oktatóknak: javítsák ki a dolgozatokat piros színű írószerrel, majd tegyék félre; egy idő után vegyék elő, és korrigálják újra zölddel. „Vessék össze, és látják, hogy kisebb osztályzást adtak akkor, amikor piros írószert használtak” – állítja a Bukaresti Egyetem 50 éves oktatója.