Miben más a legújabb generáció, mint a korábbiak? Hogyan változnak meg a legkisebbek nyelvhasználati, olvasási vagy tanulási szokásai, és hogyan álljanak mindehhez a szülők és a pedagógusok? A legújabb nemzedék nevelési és oktatási kihívásairól esett szó a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári előadásán, ahol dr. Constantinovits Milán mesélt az Alfa generáció jellemzőiről, és tippeket adott arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az ő figyelmüket is lekötni.

Az MCC szervezésében A digitális forradalom gyermekei – Jövőnk, az alfa generáció címmel tartott előadást Kolozsváron Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese, magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus, aki 2015-től a Fiatal Tehetség Program kiépítésével foglalkozott.

Kritikusak az oktatási rendszerrel szemben

Mint az oktató elmondta, a digitális forradalom gyermekei, vagyis az alfák a generációk tengelyén a lefiatalabbak, 2010 után születettek, akik csak most kezdtek el középiskolába járni. Kiemelte, 2021-ben nem reprezentatív kutatást végeztek az MCC-sek között, amelyben az alfa generáció tagjai elmondhatták véleményüket az iskoláról és oktatási rendszerről. Az eredmények szerint az alfa generáció tagjai úgy gondolják: az iskola életidegen rendszer, ami nem az életre készít fel, csak a jegyek számítanak, tömegoktatás zajlik, és az egyén elveszik, a tanár önkényuralma, felsőbbrendűsége érződik, elavult módszerekkel tanítanak és túlzottan a lexikális tudásra fektetik a hangsúlyt. Nehezményezik azt is, hogy nincs igazi közösség az iskolán belül, ezt az iskola nem támogatja, pedig ennek a generációnak erre lenne szüksége, és a koronavírus-járvány is erre világított rá, mondta.

„Az alfa generációhoz kapcsolódnak bizonyos jelenségek. Túldigitalizált térben élünk, ahol a digitális kompetenciák felértékelődtek, és egy digitális társadalom felé haladunk. A tudáshoz való hozzáférésünk drasztikusan megváltozott, felerősödik a digitális szocializáció, és a karriertudatosság is egyre erősebb. Sok digitális eszköz áll rendelkezésünkre, ott a világ majdnem összes információja a zsebünkben, de hogy azok közül hogyan szelektálunk, az a nagy kérdés” – mondta. Hozzátette, tudományosan validált tény az is, hogy lerövidültek a koncentrációs periódusok az új generáció esetében, már nem úgy olvasnak, mint régen, hanem scannelve, kulcsszavakra fókuszálva, nyelvhasználatuk is átalakul, és emiatt az oktatási módszerek radikális megváltoztatására van szükség.

A Covid-korszak generációs lenyomatáról is beszélt. Mint kifejtette, ez a szociális izoláció, a közösségek megszűnésének időszaka volt, amikor a kommunikációs tér átalakult, az egyéni tudásszerzés előtérbe került, és a mentális megbetegedések száma is nőtt, amit az elszigeteltség okozott, sőt, a szociális kapcsolatok terén is visszalépések történtek. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a korlátozások feloldása után euforikus állapotban tértek vissza újra az iskolába a gyerekek, amiből az látszik, hogy nagyon szükségük van rá.

Hogyan lehet az alfák figyelmét mégis felkelteni és megtartani?

Az oktató tíz ötletet adott ahhoz, hogy hogyan lehet az alfákat „megszelidíteni”. Mint elmondta, meg kell teremteni az online és valós világ egyensúlyát szülőként és oktatóként, és a közösséget, természetet is előtérbe kell helyezni. Az alfák galaxiásnak feltértérképezése is szükséges, a kutatások olvasása, a generáció megismerése, az digitális alkalmazások ismerete is szükséges, hogy tudjuk szűrni a tiszta információkat, erősítsék a digitális tudatosságot.

A hagyományos feladatokat projektekbe kell ágyazni, mert ez egyrészt csapatmunkára ösztönöz, és fontos a tudományok svédasztalának a felkínálása a diákok számára, hogy ne csak a hagyományos tantárgyakat tanítsák. A pszichés túlterhelésre is figyelni kell az alfa generáció esetében, ugyanakkor az oktatók és szülők saját mentális egészségének megőrzésére is felhívta a figyelmet.

„Egy másik tipp, hogy ne féljünk játszani. Én azt tapasztaltam, hogy a játékosításnak még a felnőttek esetében is van létjogosultsága, és amikor iskolába járunk, ezt az alapvető gyermeki játékkészségünket és kedvünket elhagyjuk, és ez nagy hiba. Ugyanakkor a vitakultúra javítása is fontos, hogy a diákok jogot kapjanak arra, hogy érveljenek, cáfoljanak, gondolkozzanak” – magyarázta. Hozzátette, ehhez a vitakultúra gyakorlására van szükséges.

Ugyanakkor kiemelte, hogy mozgósítani kellene a klasszikus tudásra épülő kreatív energiákat, hiszen klasszikus tudás nélkül nem tudunk kreativitást fejleszteni. Utolsóként pedig az életbátorság fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen egy nevelő munka során nagyon sokszor rögtönözni kell, emiatt szerinte ilyenkor néha el kell engedni az elképzeléseket, bátornak kell lenni, meg kell tanulni improvizálni.