A magyar–román államközi kapcsolatokat két esemény határozhatja meg 2024-ben. Az
egyik a magyar európai uniós elnökség, a másik pedig a romániai választássorozat. Mindkettő az év második felére esik.

Romániában a politikai élet fontosabb témái között továbbra is kiemelt helyen szerepel a schengeni csatlakozás kérdése. A légi és vízi közlekedésben márciustól megvalósuló román Schengen-tagságra egyfajta sikertörténetet igyekszik majd építeni a kormánykoalíció, az ellenzék ugyanakkor a hatalom kudarcaként fogja kommunikálni a teljes jogú tagság megszerzésének elmaradását, az osztrák
vétó ezzel kapcsolatos fenntartását. Az év végén az államfőségről két mandátum után leköszönő Klaus Iohannis a nagykövetek előtt tartott januári előadásában azt mondta, reméli, hogy Románia „rövidesen” a szárazföldön is élvezheti a schengeni övezeti tagság előnyeit. Nem említett időpontot a lehetséges csatlakozással kapcsolatban.

Ezzel szemben kormányzati szinten több alkalommal is emlegették annak esélyét, hogy még idén megvalósul a teljes jogú Schengen-tagság vagy egy pontos időpontot jelölnek ki a belépést illetően. A magyar–román viszonyt alapvetően befolyásolhatja július 1-től az, hogy Magyarország az EU soros elnökeként miként kommunikál, s hogyan tudja befolyásolni Románia – és a vele „csomagban” lévő Bulgária – előrelépését a schengeni témában. A román médiában két megközelítés van Magyarország hozzáállásával kapcsolatban. A magyar-, illetve az Orbán Viktor-ellenes sajtó azt sugallja, hogy Magyarország Ausztriával a háttérben egyetértve tulajdonképpen örül Románia schengeni kudarcának.

Orbán Viktor „elintézi” a Schengen-tagságot?

A másik – Magyarország uniós politikáját elismeréssel tekintő – médiaérvelés szerint a Béccsel jó viszonyt ápoló Budapest akár rá is tudja venni az osztrák kormányt a Bukaresthez való akadályoztató hozzáállás megváltoztatására. Elsősorban a Szociáldemokrata Párt (PSD) berkeiben van egy olyan optimista elképzelés, miszerint Orbán Viktor „elintézi” az év második felében Románia teljes jogú Schengen-tagságát. Nem is kérdés, hogy bármilyen újabb pozitív elmozdulás a schengeni kérdésben jó pontokat hozhat a bukaresti kormánynak az akkor éppen zajló választási kampányban. Felértékelődhet az RMDSZ szerepe is, amelyet – Klaus Iohannis államfővel és az általa a háttérből irányított Nemzeti Liberális Párttal ellentétben – a PSD elfogad közvetítőként a magyar-román államközi viszonyban.

Nem mellékes, hogy a magyar uniós elnökség első hónapjára esik Tusványos, így a tusnádi nyári szabadegyetem előtt ismét lehetőség adódhat egy, a tavalyihoz hasonló találkozóra Orbán Viktor és Marcel Ciolacu miniszterelnök között. A román kormányfő és PSD-elnök jelenleg a legesélyesebb lehetséges államfőjelöltnek tűnik, bár az indulással kapcsolatos döntést várhatóan csak az utolsó pillanatban jelenti be, annak függvényében, hogy kik a potenciális ellenjelöltek.

A szociáldemokraták érdeke egy olyan párharc az elnökválasztás második fordulójában, amelyben a PSD és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje e csap össze, mivel ebben az esetben a politikai elit „demokratikus” része felsorakozhat a szociáldemokrata jelölt mellett. Az RMDSZ számára ugyanakkor előnyösebb lenne a PSD és a PNL összecsapása a döntő menetben, hiszen akkor jóval erősebb alkupozícióban lenne a magyar szövetség. Számos felmérés jelzi, hogy Orbán Viktor elismertsége magas a románok körében is, így a Ciolacuval kialakított jó viszony a PSD-jelölt számára előnyt hozhat, annál is inkább, mert Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is a szociáldemokraták vezetőjével van állandó kapcsolatban.

Az elnökválasztási kampányban bármilyen pozitív jelzés a magyar miniszterelnök részéről a PSD-jelölt irányába mozgósíthatja az erdélyi magyarokat, de akár a román szavazók egy részét is. Ez is érdekeltté teheti a fő bukaresti kormánypártot a magyar-román viszony javítására. A PNL részéről ilyen jellegű érdek nincs, a párt inkább a liberális, „haladó” – korábban a Mentsétek meg Romániát támogató –, illetve a magyarellenes, most éppen az AUR-hoz vándorolt potenciális voksolók megnyerésére pályázik, egyik képbe sem fér bele a Magyarországgal való kapcsolatok erősítése. Ettől függetlenül pragmatikus, jó viszony építhető egyes PNL-es kormánytagokkal. Ilyen például Sebastian Burduja energiaügyi miniszter, korábban a párt egyik üstökösének tartott politikusa.

Akadályt jelenthet az AUR

A kétoldalú államközi kapcsolatokban akadályt jelenthet az ellenzéki Románok
Egyesüléséért Szövetség (AUR), amely úgy képvisel egy agresszív magyarellenes politikát, hogy közben az erdélyi – főleg a székelyföldi – magyarok fülében jól csengő uniós
kritikát fogalmaz meg, és minden elégedetlen társadalmi réteget hangosan igyekszik
képviselni. Az AUR a felmérések szerint 8-10 mandátumot is szerezhet az európai parlamenti választásokon, s Giorgia Meloni révén igyekszik csatlakozni az Európai Konzervatívok és Reformisták parlamenti csoportjához. George Simion pártelnök szívélyesnek tűnő római találkozó keretében tárgyalt az olasz miniszterelnökkel.

Az RMDSZ eközben az AUR-veszélyre is építi kampányát. A román sajtó próbálja összemosni az AUR-t és a Fideszt, mint egyazon táborhoz tartozó „szélsőséges, Európa-ellenes és Putyin-barát” pártokat, s ezáltal igyekszik politikailag kényes helyzetbe hozni a magyar kormánnyal és Orbán Viktorral kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekvő erőket, elsősorban a PSD-t. 

(Az elemzés először a Magyar Külügyi Intézet honlapján jelent meg)