Mentor díjjal tüntették ki a kiváló tanárokat és edzőket

Tizenharmadik alkalommal adta át a MOL Románia és A Közösségért Alapítvány a Mentor díjat azoknak a kiváló tanároknak és edzőknek, akik odaadásukkal és tehetségükkel generációkat vezettek a siker útjára.

Az eseményre szerda délután került sor Temesváron, az Új Ezredév Református Központban. Az idei díszvendég Ioan Holender, a Bécsi Állami Opera igazgatója volt.

A szerző fotója

Közel 18 éve az alapítvány tehetségtámogató programot hirdetett meg, tehetséges sportolók és művészetekben tehetséges gyermekek számára nyújtottak eszközbeszerzési és utazási támogatást. A tehetséges gyermekeknek a teljesítménye mögött szinte mindig ott voltak és vannak a tanárok, akikre ritkán esik rá a reflektorfény, és akik általában a háttérben maradnak. Ők általában nem kapnak díjat, személyükre szinte senki nem figyel oda, pedig nélkülük ezek a gyermekek sem jutnának oda, ahova eljutottak vagy eljuthatnak. Munkájuk elismeréseként jött létre a Mentor díj, melyet 13 év alatt 130 kiváló oktató, edző vehetett át.

A jó mentor több a tanárnál: példakép 

Gazda Árpád, A Közösségért Alapítvány elnöke elmondta, a jó mentor szakmailag fel tudja készíteni a tanítványait abban amit tanít, legyen az matematika, cselgáncs vagy úszás, de mindemellett nem szakbarbár, hanem olyan ember, aki a diákjai számára példa tud lenni, aki meglátja diákjainak a személyes problémáit is, akár pszichológusa is tud lenni tanítványainak. A jó mentor több az egyszerű tanárnál, az egyszerű embernél. Igazi példakép.

Idén, a több mint 230 jelölt közül Mentor díjban részesült Ilie Rus belényesi fizikatanár, Mihai Trandafirescu ploiesti-i cselgáncsedző, Csavar Mária gyergyószentmiklósi román nyelv és irodalom tanárnő, Liliana Pîntea hangai könyvtáros, Bodea György szilágycsehi kémiatanár, Dobra Judit sepsiszentgyörgyi magyar nyelv és irodalom tanárnő, Ilie Crinu Florinel bukaresti kajakedző, Maria Cristina Dan, temesvári hegedűoktató és Lipták Martin aradi úszásoktató.

Az est folyamán tíz izgalmas, érdekes, példaértékű élettörténetet hallhattak a jelenlévők. A díjazottak nem csak munkájukat végezték kiválóan az elmúlt évtizedek során. Ők neveltek, oktattak, a jó irányba terelgették a fiatalokat, lelkesítettek, buzdítottak, együtt örültek az elért eredményeknek. Mindezt, a katedrán kívül, sokszor a család mellett, naponta, nem számított az ünnep vagy hétvége. Sok esetben a tanítványaikat helyezték önmaguk elé.

Csavar Mária díjazott – román nyelv és irodalom szakos tanárnő, Gyergyószentmiklós

A rendszerváltás előtt csak a román nemzetiségűek taníthatták a román nyelvet. Román tanárként az elért sikerek és tapasztalatok ellenére arra kötelezték, hogy magyar nyelvet tanítson. A rendszerváltás után visszatérhetett ahhoz, amit szeretett, és amit szívesen végzett. Felkérték a román nyelv tanítására. Tanítványai a tantárgyversenyeken sikerrel vették fel a versenyt a román anyanyelvű diákokkal. Bár felkérték, hogy vállalja el az igazgatói tisztséget, nem fogadta el, mert szeretett tanítani, a gyerekek körében lenni, ezért a mai napig a tanítványok példaképe.

A Gyergyói Fogarasy Mihály Általános Iskola tanulói és a pedagógus kollégák elismeréssel beszéltek róla. Mint mondták, markáns karakter, soha nem kiabált, halkan, diszkréten beszélt, ezért mindig mély csend volt az osztályban. A gyermekeket megpróbálta kimozdítani az iskolából, arra buzdította őket, hogy beszéljenek románul, ezért cserediák programokat szervezett. Családjában mindenki tudott románul. Arra nevelték, hogy minden nyelv nagyon szép, és minél több nyelvet tud, annál több ember.

Nagyon szeretett tanítani, a román szövegeket közel hozta a gyermekekhez. „Örök életemben román tanár szerettem volna lenni, szerettem, hogy figyeljenek, hogy aktívak legyenek az órán. Nagy hangsúlyt fektettem a szókészlet gyarapítására, mivel ők a román órán kívül román szót nem hallottak” – mondta. A tantárgyversenyeket is megszerettette a diákokkal, egyik volt hetedikes tanítványa országos szintre is eljutott, és különdíjjal tért haza.

,,Jöttünk haza a városból a férjemmel, és én kiszálltam, hogy kinyissam a kaput. Abban a pillanatban megállt mellettem egy Neamț jelzésű kocsi, kiugrott belőle egy fiatalember, és azt mondta: csókolom tanárnő, tetszik még emlékezni rám, arra a rossz gyermekre, amelyik a hátsó padban ült? Rögtön beugrott, hogy ki az: egy végtelenül mozgékony, csintalan, nem tanuló gyermek volt. Elmesélte, hogy Karácsonkőn dolgozik, lovardája van, gyermekeket tanít lovagolni, és „n-am probleme cu limba română”. Az a gyermek, aki csak annyit tanult amennyi az órán ráragadt. Arra törekedtem, hogy az órán minél többet megtanítsak nekik, azért nincs hangom most sem, mert sokat beszélek és beszéltetek. Az volt a módszerem, hogy a gyermekek figyeljenek rám, és ők érezték, hogy foglalkozom velük, így akarva akaratlanul rájuk ragadt, megtanulták. Tanítványaim közt sok orvos, mérnök, egyetemi tanár, tolmács van, olyanok, akik a román nyelv tudásával érvényesültek, és ahányszor találkozunk, mindig megköszönik, hogy tanítottam” – mesélte a tanárnő.

Bodea György – kémia tanár, aligazgató, Szilágycseh

Pozitív, sokoldalú, nyitott, érdeklődő, és nagy szeretettel, megértéssel fordul a gyermekek felé. Amatőr színjátszó társulatot vezet, néptánctábort szervez, sporttevékenységeket is irányít, vezet, legfontosabb feladata a közösség szolgálata, a gyermekek nevelése.

„A tanár úr első látásra pozitív személyiség volt, mindig mosolygott, azáltal, hogy pozitív kisugárzása van, nekünk is könnyebb volt megnyílni előtte. Rettenetesen energikus, nagyon aktív, még a fiatalokhoz képest is, tudja mikor kell viccelődni, lazának lenni, ugyanakkor nagyon hamar átvált komolyba is, inspirál, szenvedélyből csinál mindent, a gyermekekért” – mesélték tanítványai.

A tanár-diák közti jó kapcsolat, az őszinteség. Őszintének kell lenni és szeretni a gyermekeket, mert nagyon vágynak a szeretetre – vallja Bodea György.

A közel 40 éves tevékenységét Mentor díjjal jutalmazták, ami nagyszerű és felemelő számára, két rövid szóval fejezte ki érzését: öröm és könny. Beszédében kifejezte háláját mindazok irányába, akik mellette voltak és támogatták, majd Henry Viskandi gondolataival zárta beszédét: ,,Erőt kértem az Úrtól – s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, – és problémákat adott, amelyeket megtanultam megoldani.Előmenetelt óhajtottam, – gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot, – és Isten veszélyeket adott, amelyeket legyőztem. Áhítottam, hogy szeretni tudjak, – és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, akiken segítsek. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.Semmit sem kaptam, amit kértem… és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált!”

,,Pályafutásom elején mindig arra törekedtem, hogy ne csak órán legyek tanár, hanem azon kívül is, és neveljek. Amióta színjátszózom és röplabdázom a gyermekekkel, megtapasztaltam, hogy igénylik a szeretetet, vágynak rá, és ezt tőlem megkapják, ezért ragaszkodnak hozzám. A diákban minden megvan, csak meg kell keresni a jó oldalát, ki kell hozni a jót. Annak örülnek a legjobban, amikor ők is előre kerülnek, láthatóvá válnak, ilyenkor ők is büszkék magukra. Meg kell dicsérni, hogy szépen vannak felöltözve, örülnek a szép szónak, a dicséretnek. Ha köszön, megköszönöm, ha kémia órán egy gyors jó választ ad, megdicsérem, és ez mindig jól esik minden gyermeknek” – mesélte.

Dobra Judit – magyar nyelv és irodalom tanár, Sepsiszentgyörgy

A tanórákon túl is a diákokkal foglalkozik, rávilágítja figyelmüket a közéleti és kulturális dolgokra. A gyermekek fele nyitott, arra törekszik, hogy az értelmezett szövegeket úgy adja át, hogy azok valamit megszólaltassanak bennük, és kialakítson egy olyan értékrendet, amely az iskolai évek után is segíti őket. Diákjai számtalan díjjal tértek haza különböző versenyekről. „Az irodalom emberségre tanít, és ezt a tanárnő teljes mértékben át tudja adni nekünk” – mondta egyik diákja.

A tanár rendelkezésére sokféle eszköz áll, amivel az órát színesíteni lehet. Emberségre tanítja diákjait, egy olyan rohanó világban, amikor már nincs idő egymásra. Számára megtiszteltetés ezt a díjat elnyerni, mert mint mondta, ez a díj a legrangosabb díj, amit egy pedagógus ebben az országban elnyerhet.

„Kiváltságosnak érzem magam, lassan egy pálya végén, azért, mert olyan munkát végezhettem, amelyben értelmet talált az életem. Nehéz mérni a tanári munkának az értékét, értelmét, jelentőségét. Németh Lászlónál találtam egy furcsa mértékegységet, ha szellemgazdaságilag próbáljuk megmérni a tanár munkájának a súlyát, hasznát, jelképesen szólva mennyiségét. Egy teljes tanári pálya alatt, figyelembe véve minden egyes gyermeket külön-külön, ez közel egymillió befektetett emberórát jelent. Öröm számomra az is, hogy ha ebben a teremben szétnézek, akkor azt látom, hogy sok millió hasznosított, értékessé tett emberóra tömörül ennek a díjátadásnak a pillanatában” – mondta a tanárnő.

Mint fogalmazott, úgy érzi, hogy ebben a díjban is osztozik a gyermekekkel, azokkal a kollégákkal, akikkel nap mint nap segítik egymást, közösen végzik a munkát a Székely Mikó Kollégiumban, és osztozik azokkal a volt tanárokkal, akik nem csak abban segítették, hogy pedagógussá váljon, hanem azt is meghatározták, hogy milyen emberré legyen, milyen értékrendje legyen, hogyan cselekedjen az életben.

Lipták Martin – úszásoktató, Arad

A kiváló tanárok mellett kiváló edzők is díjban részesültek. Ennek egyik példája az aradi úszásoktató, aki mindig arra figyel, hogy mi előnyösebb a tanítványnak ahhoz, hogy minél jobb eredményeket érjen el. Sérült, Down-szindrómás gyermekeket is edz, mint mondta, könnyű velük dolgozni, mert együttműködőek, lelkesen, részben ennek köszönhető, hogy a dubai világjátékokon éremmel tértek haza. Mint vallja, azáltal, hogy fiatalokkal dolgozik, nem öregszik. A pedagógus is lépést kell tartson, hogy ne maradjon „szégyenben” a gyermekek előtt.

Az est folyamán mindegyik díjazott átvette a Mentor trófeát, Ioan Nemțoi üvegművész alkotását, és elhangzott: már jelölni lehet olyan tanárokat, nevelőket, edzőket, mentorokat, akik tehetséges fiatalokat fedeztek fel, a háttérből segítették tanítványaik első lépéseit, akiknek áldozatvállalása, munkája nagyban hozzájárult egy-egy fiatal képességeinek kibontakozásához.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?