Jelenleg megfelelő a Szent Anna-tó vízszintje, ugyanakkor a krátertó vízminősége továbbra sem érte el a korábbi állapotát – derül ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak legfrissebb összegzéséből.

A szakemberek szerint a júliusban lehullott jelentős mennyiségű csapadéknak és a mérsékeltebb nyári hőmérsékleteknek köszönhetően augusztus elején megfelelő a tó vízszintje. Ez jelentős különbség a 2012–2013-as időszakhoz képest, amikor a tartós szárazság miatt a vízszint 63 centiméterrel csökkent, a partvonal pedig helyenként mintegy tíz méterrel húzódott vissza.

A kutatók 2012 óta rendszeresen figyelik a tó állapotát, és az elmúlt közel másfél évtized adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Szent Anna-tó ökológiai állapota jelentősen megváltozott. Míg korábban a tó vize rendkívül tiszta volt, addig az elmúlt években látványosan romlott az átlátszósága, és megváltozott az élővilága is.

A vizsgálatok szerint a korábban évtizedeken át uralkodó algafajt néhány év alatt különböző zöldalgák váltották fel. A változás 2016 körül vált szembetűnővé amikor a tó jellegzetes kékesszürke színe zöldes árnyalatot kapott, miközben a víz átlátszósága jelentősen csökkent. Míg 2012-ben még több mint hat méter mélységig lehetett belátni a vízbe, 2019-re ez az érték alig másfél méterre esett vissza.

Romló vízminőség

A szakemberek szerint a vízminőség romlásának egyik fő oka a tó megnövekedett tápanyagterhelése volt. Ebben jelentős szerepet játszott a korábbi tömegturizmus, a fürdőzés és a piknikezés, amelyek következtében nagy mennyiségű foszfor és nitrogén került a vízbe. A kutatások emellett emberi eredetű szennyezésre és megnövekedett baktériumszámra is rámutattak. A romló vízminőség miatt 2018-ban betiltották a fürdőzést és a piknikezést a tónál.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a problémák másik fő forrása egy invazív halfaj, az ezüstkárász megjelenése. Az illegálisan betelepített hal néhány év alatt benépesítette az egész tavat. Vizsgálatok szerint táplálkozása során folyamatosan felkavarja az üledékben felhalmozódott tápanyagokat, amelyek visszakerülnek a vízbe és elősegítik az algák szaporodását. Emellett az algákat fogyasztó apró vízi élőlények állományát is jelentősen csökkenti, tovább rontva a tó természetes öntisztuló képességét.

A szakemberek szerint a 2018-ban bevezetett korlátozásoknak köszönhetően sikerült mérsékelni az emberi tevékenységből származó külső terhelést, ezért a tó állapota azóta nem romlott tovább, egyes mutatók esetében pedig javulás is tapasztalható. A belső tápanyagterhelés azonban továbbra is jelentős maradt az ezüstkárász állomány miatt.

A kutatók úgy vélik, a jelenlegi tudományos eredmények alapján a Szent Anna-tó vízminőségének tartós javulását elsősorban az ezüstkárász állományának teljes felszámolása segíthetné elő.