1616. április 29-én Bethlen Gábor, Erdély fejedelme kiváltságlevélben emelte Marosvásárhelyt a mezővárosi státuszból a szabad királyi városok sorába. A korabeli latin nyelvű dokumentumban „Marus Wasarhely”, illetve „Zékely Wasarhely” néven emlegetett település ezzel olyan városok mellé került, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Brassó, Nagyszeben.

A szabad királyi városi cím odaítélése révén az egykori mezőváros igazi várossá válhatott, ennek minden előnyével. A kiváltság birtokában kibontakozó új keretek és távlatok, valamint a kora újkori átmeneti korszak különleges elegye olyan sajátos jegyekkel ruházta fel Marosvásárhelyt, amelyek sem korábban, sem később nem voltak jellemzőek rá.

409 éve emelkedett Marosvásárhely a szabad királyi városok sorába | Fotó: Soós Zoltán Facebook oldala

A város életében ekkor még együtt volt jelen a középkori eredetű szokásjog és az első írott törvénykönyv; középpontjában még állt az egykori ferences kolostor, de annak templomában már anyanyelven hirdették a reformáció tanait.

Megindult a város védelmét szolgáló vár építése, az ottlakók polgárjogot kaptak, ugyanakkor a városfalon kívüli részeken a nemesi családok középkori kiváltságai tovább éltek. Ezzel egy időben megjelentek az első emlékiratszerzők, megszülettek az első városi krónikák, a mesterek pedig Kolozsvárra küldték fiaikat szakmát tanulni – miközben a főtéren még gyakran kötöztek embereket a pellengérhez vagy gyújtottak máglyát a korabeli törvénykezés szigorát követve - tudjuk meg a Maros Megyei Múzeum régészeti osztályán lévő A kulcsos város. Marosvásárhely a kora újkorban című állandó tárlaton kiállított dokumentumokból.

Kiváltságlevél. Őrzési helye: Román Nemzeti Levéltár Maros megyei Igazgatósága. Jelzet: Marosvásárhely Levéltára, Litterae privilegiales 25

Bethlen Gábor hat pontban foglalta össze a város új kiváltságait:

1. Marosvásárhely mezővárosból „szabad kolcsos és királyi várossá” vált,
2. címer- és pecsétjogot kapott – ebből az időszakból származik a ma is használt címer, amelyen egy páncélozott kar tart kivont kardot, átdöfve vele egy medvefejet és egy szívet,
3. a város várat építhetett és fegyvereket tarthatott,
4. önálló törvénykezési jogot kapott, helyi szokásaival, törvényeivel, zászlójával és pecsétével élhetett,
5. a nemeseknek is alá kellett vetniük magukat a városi törvényeknek,
6. enyhítették az adófizetési kötelezettségeket: évente csak egyszer kellett adót fizetni, eltörölték a gabonák és háziállatok után járó tizedet – a bortized megmaradt.

A kiváltságlevélben foglaltakat a fejedelemség minden előljárójának kihirdették, és azok kötelesek voltak az új jogokat tiszteletben tartani. A történelmi dokumentum, amely latin nyelven, pergamenre írva készült, szerencsés módon fennmaradt az évszázadok során, és ma a Maros Megyei Nemzeti Levéltárban őrzik.

A néhai fejedelemnek Marosvásárhelyen szobrot is állítottak. A város főterén álló egész alakos szobrot Bethlen Gábor születésének 440. évfordulóján avatták fel. Az alkotás az erdélyi származású, Magyarországon élő Harmath István munkája.