Markó Attila egy évvel ezelőtt térhetett haza a nyolc és féléves kényszer-száműzetésből. Harmadszor is elkezdték feleségével a fészekrakást, a közösségi szolgálatot továbbra is fontosnak tartja. Az elmúlt időszakban motivációs beszélgetés-sorozatot indított, saját élettörténetével alátámasztva mondja el az embereknek, hogy az erőt fel is kell mutatni, a kishitűséget le kell győzni, a legmélyebb kilátástalanságból is lehet győzni.

Mint ismeretes az egykori háromszéki RMDSZ-es parlamenti képviselő, az Országos Restitúciós Bizottság volt tagja tavaly nyolc és fél éves száműzetés után térhetett haza. Ellene a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatási ügyében kezdődött az eljárások sorozata, végül mindegyik kárpótlási ügyben a bíróság megállapította, hogy nem történt bűncselekmény, így három perben felmentették, kettőben az ügyészség ejtette a vádat, és további 32 teljesen azonos kártérítési ügyben az ügyészség megszüntette az eljárást.A Maszol megkeresésére elmondta, a hazatérés kezdeti eufóriája után újra megkeresték a helyüket itthon, fészket találtak, és nem rejti véka alá, hogy a jelenleg zajló választási kampányba is bekapcsolódik, nem jelöltként, hanem olyan emberként, akinek fontos a közösség.

A kishitűséget, a közönyt le kell győzni

Budapesten töltött évei alatt is figyelemmel kísérte az erdélyi politika alakulását, az elmúlt egy évben viszont már élőben is megtapasztalta, hogy milyen következményei voltak például annak, hogy négy évvel ezelőtt nem jutott be az RMDSZ képviselője sem a Brassó megyei, sem a városi önkormányzati testületbe. Korábban megyei alelnöki és alpolgármesteri tisztséget is elnyertek a brassói magyarok képviselői, ám az elmúlt négy évben nem volt kinél „kopogtatni”, amikor helyi magyar ügyeket kellett volna előmozdítani. Székelyföldön ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta meg hazatérése után, erős közösségi vezetőkkel találkozott, szemmel látható a fejlődés, így az emberek egy része „elkényelmesedett”.

Kapcsolódó

Sors és küldetés - Interjú Markó Attilával

Gyermekkori álmoktól a családig, irodalomtól a politikáig, Olasztelektől Sepsiszentgyörgyig – mindenről kötetlenül beszélgettünk Markó Attilával.  

interjú Markó Attila

„Mind a két típusú közösségi viszonyulást meg lehet tapasztalni. Mind a kettőre van válasz: le kell, és le lehet győzni a kishitűséget és a közömbösséget is!” – fogalmazta meg Markó Attila. A mozgósítást tartja a legfontosabbnak, hiszen mint mondta, Székelyföldön akkor is érdemes elmenni szavazni, ha anélkül is azok vezetik a települést, akik élvezik mindenki támogatását, hiszen csak nagy jelenléttel lehet erőt felmutatni Brüsszelben és Bukarestben. A szórványban más a helyzet, ott nemcsak az etnikai, hanem a politikai asszimiláció veszélye is fennáll, előfordul, hogy magyar emberek a román pártok színeiben indulnak a választásokon, mert tévesen nem a közösségben, hanem egy külső erőben bíznak.

Nyolc és fél év küzdelem – tíz perces szavazás

A motivációs beszélgetés-sorozat során mindig elmondja, hogy az ő példájuk bizonyítja, megéri küzdeni az igazságért, a közösségért, a magyarság megmaradásáért. „Mi nyolc és fél éven át küzdöttünk, tudtuk, hogy igazunk van, hittük, hogy az ártatlanságom ki fog derülni, és sikerült győzni. Ha nekünk volt nyolc és fél évünk küzdeni az igazságért, és győztünk, akkor mindenkinek kell legyen tíz perce elmenni a szavazókörzetbe!” – mutatott rá Markó Attila.

Meglátása szerint, az erdélyi magyar emberek mindezt pontosan tudják, de időnként emlékeztetni kell őket, hogy megéljék a magyarságukat. Brassó megyében, Brassóban is van esély arra, hogy az RMDSZ, a magyarság képviselői bejussanak a helyi testületekbe, hiszen a számok, az energia is ezt támasztja alá, minden azon múlik, hogy hányan szavaznak június 9-én. Azt is érzi, hogy a beszélgetések során megfogalmazott pozitív gondolatai, üzenetei elindítottak egy láncreakciót, a jelenlevők azokat átadják a családtagjaiknak, rokonaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek.

A visszaszolgáltatás megoldatlan ügyeit rendezni kell

Mivel Markó Attilát a visszaszolgáltatásokban játszott szerepéért hurcolták meg, arra is rákérdeztünk, hogyan látja ezt a folyamatot. Kifejtette, az utóbbi időben nem történtek ugyan erőszakos visszaállamosítási kísérletek, a tulajdon megvédése egyszerűbbnek tűnik, de az is lehet ez csak látszat. „Tudjuk: bármikor újra megkísérelhetik, hogy jogos tulajdonunkat támadják, ezért éberségre és kitartásra van szükség.” – mondta. Másrészt még nagyon sok a megoldatlan ügy: a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létrehozása körül zajlik a politikai iszapbirkózás, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaszolgáltatása nem valósult meg, és a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatásának reményét is életben kell tartani. „Ezeket a rendezetlen ügyeket nem adjuk fel, napirenden tartjuk, a könyvemben is megírtam, milyen módozatai lehetnek az akadályok leküzdésének, hogy tudjunk előre lépni” – részletezte Markó Attila. Hozzátette, ehhez azonban szükség van a parlamenti jelenlétre, partnereket kell találni. Amikor Romániában a visszaszolgáltatás elindult, nagy volt a külső nyomás, az ország az európai uniós, a NATO-csatlakozás küszöbén állt. Most nincs ilyen külső hatás, de minden lehetőséget meg kell ragadni, az ügyet napirenden tartani, és partnereket mellé állítani.

„Az igazság győzelmének energiáját a közösség erejébe vetett hit energiájává szeretném átalakítani, és üzenem mindenkinek: mindig van értelme a küzdelemnek, a jónak, a tisztességnek, a tiszta szónak! Azt üzenem minden erdélyi magyar embernek, hogy ne úgy álljon hozzá, hogy pusztán egy csepp a tengerben, hanem mindig a tenger erejét érezze, és azt, hogy milyen fontos, milyen értékes annak minden cseppje!” – zárta Markó Attila.