Az erdélyi magyar nyelvű oktatási és szociális intézmények a történelmi magyar egyházak kebelében vannak a legnagyobb biztonságban - véli Markó Attila, a restitúciós bizottság volt tagja. Szerinte a székelyudvarhelyi tragédia nem az egyházi ingatlanok, főként iskolák, általános állapotát láttatja. Azt is elmondta: a restitúciót jónak, jogilag és erkölcsileg pedig változatlanul kötelezőnek tartja. 

A székelyudvarhelyi tragédia kapcsán a román médiában kiemelten emlegetik a katolikus egyház, mint tulajdonos felelősségét az épület rossz állapota miatt, a visszaszolgáltatás előtti állami felelősségről ugyanakkor már nem esik szó, így könnyen az amúgy is akadályozott restitúciós folyamat kerülhet célkeresztbe. Az erdélyi, oktatási célokra használt egyházi ingatlanok állapotáról, illetve a visszaszolgáltatás hasznosságáról kérdeztük Markó Attilát, a restitúciós bizottság volt RMDSZ-es tagját, Az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás gyakorlata Romániában 1997–2016 című  könyv szerzőjét. 

„2012 óta, azaz tizenegy éve nem vagyok már az egyházi restitúciós bizottság tagja, ezért ilyen távlatból nagyon nehéz megítélni, hogy egy ilyen tragédia egyáltalán hogyan hozható összefüggésbe az egyházi javak visszaszolgáltatásával. De ilyen távlatból is bizton elmondható, hogy a restitúció a kommunista rendszer gazemberségeivel szemben egy teljesen természetes, jogszerű, elvszerű és minden szempontból szükséges jóvátétel. Aki ezt megkérdőjelezi, az gyakorlatilag azt mondja ki: az állam kezében jobb sorsa van ezeknek az ingatlanoknak” - mondta az egykori politikus. 

Markó Attila kihangsúlyozta: az is a restitúció természetes velejárója, hogy ezek az ingatlanok az egyházak egykori kiterjedt iskolahálózatának, szociális hálózatának tárgyi elemei, az erdélyi magyar oktatás és közösségi lét alappillérei voltak, visszaszolgáltatásukkal pedig természetesen ezeknek a hálózatoknak a visszaállítása is célja az egyházaknak. „Ismerve az állam hozzáállását az oktatáshoz, a szűkös költségvetési kereteket, és különösen azt, ahogy az állam viszonyul a magyar nyelvű oktatáshoz, én mindig azt állítottam, és azt állítom ma is: az erdélyi magyar nyelvű oktatási és szociális intézmények a történelmi magyar egyházak kebelében vannak a legnagyobb biztonságban” - fogalmazott a restitúciós bizottság volt tagja. 

Markó Attila azt is elmondta: a restitúció kezdetétől fogva tisztában voltak azzal, hogy az egyházak az ingatlanaikat abban az állapotban kapják vissza, amelyben abban a pillanatban voltak. „Sőt, a törvény kifejezetten szabályozta azt is, hogy az állagmegőrzési munkálatokon felüli állami beruházások esetében - például új szárny vagy új emelet építése - az egyház csak akkor kaphatja vissza az ingatlant természetben, ha ez a bővítés nem haladja meg az eredeti épület ötven százalékát, és ebben az esetben a bővítmény értékét az egyháznak vissza kell térítenie”  - mondta az egykori parlamenti képviselő. 

Markó Attila szerint az állam nem akart felelősséget vállalni az épületek állapotáért. „Olyan esetről is tudok, hogy a visszaszolgáltatott épületből még a villanyvezetéket is kitépték. Ilyen körülmények között, és ismerve még azt is, hogy a visszaszolgáltatott épületek felújítására az állam már nem volt hajlandó anyagi támogatást nyújtani, teljesen világos, hogy az egyházak nagyon nehéz helyzetbe kerültek” - fogalmazott a volt politikus. Úgy élte, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a székelyudvarhelyi tragédia az egyházi ingatlanok, főként iskolák, általános állapotát láttatja vagy hozta felszínre. 

„Az egyházak megtalálták a módját annak – esetenként a magyar egyházakkal éppen nem ellenséges önkormányzatokkal együtt –, hogy különböző forrásokat felkutassanak és felhasználjanak épületeik felújításához. Én nem azt láttam, hogy az egyházak elhanyagolnák visszakapott épületeiket, ellenkezőleg: szinte versengés alakult ki abban, hogy kinek az iskolája szebb, erősebb, sikeresebb” - fogalmazott Markó Attila. Mint mondta, Erdélyben tucatszámra újultak meg ilyen iskolaépületek csak az utóbbi néhány évben. 

Kérdésünkre, miszerint összességében segített-e az egyházi visszaszolgáltatás az erdélyi magyar oktatást, a szakbizottság volt tagja kijelentette: a restitúciót nem csupán jónak, de jogilag és erkölcsileg változatlanul kötelezőnek tartja. „Ezek az épületek nem az egyházak öncélú tevékenységét, hanem igen jelentős mértékben a teljes erdélyi magyar közösség megmaradását is szolgálják” - mondta Markó Attila. Hozzátette: a helyzetből fakadóan meg tudja érteni azokat, akik haraggal viszonyulnak az egyházhoz ebben a nehéz pillanatban, de elfogadni nem.