A 2022-es népszámlálás előzetes eredményeiről, illetve jelenleg ismert adatok értelmezéséről és kontextusba helyezéséről szervezett kerekasztal-beszélgetést kedden a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Kiderült: „ már a számok sem a régiek”, illetve hogy a romániai magyarságnak a többséghez képet nagyobb mértékű fogyására viszonylag kis hatással volt a kettős állampolgárság intézményén keresztül a magyarországi kormány által nyújtott számos vonzó, az áttelepülésre ösztönző kedvezmény. Elhangzott, az utóbbi tíz esztendőben 24 ezerrel nőtt az anyaországba áttelepültek száma, jelenleg pedig mintegy 280 ezer romániai magyar él életvitelszerűen Magyarországon.

A Fő téri Planetárium kávézóban megtartott beszélgetésre a hűvös, esős idő ellenére is szép számban érkeztek érdeklődők. Közösségi vezetőket, pedagógusokat, kutatókat, szakembereket és számos fiatalt érdekelt a népszámlálás eddigi adatait górcső elé helyező első nyilvános szakmai tanácskozás. A megjelenteken Novák Csaba Zoltán, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet nemrég kinevezett igazgatója köszöntötte, felelevenítve, hogy a rendszerváltást követően a tavalyi volt immár a harmadik népszámlálás, melynek december legvégén közzétett előzetes adatairól többféle értelmezés látott napvilágot. A kerekasztal-beszélgetés célja éppen ezért az volt, hogy szakemberekkel vitassák meg, mit lehet most tudni a cenzus eddigi adatsorairól, illetve hogy milyen folyamatokra lehet számítani a közeljövőben. Az intézet vezetője azt is elárulta, amint nyilvánosságra kerülnek a végleges adatok, megismétlik a szakmai találkozót és akkor már sokkal konkrétabb képet tudnak festeni az állapotokról és demográfiai folyamatokról.

A moderátor Novák Csaba Zoltán mellett a kisebbségkutató intézet leköszönt elnöke, Horváth István (szociológus, BBTE Szociológia Tanszék), Kiss Tamás (szociológus, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója) és Veres Valér (szociológus-demográfus, BBTE Szociológia Tanszék) foglalt helyet. A szakemberek négy témakörben (a népszámlálás módszertana, demográfiai változások, identitásvállalás és közpolitikák) fejtették ki álláspontjukat.

Szabálytalanságból törvényes eljárás

Veres Valér már a kerekasztal-beszélgetés legelején leszögezte: az, hogy különböző állami adatbázisokból is lehetett adatokat átemelni, most került be a népszámlálási törvénybe, az előző, 2011-es cenzus alkalmával még kvázi szabálytalanul, illetve illegálisan tette ezt meg az Országos Statisztikai Intézet. Meglátása szerint a módszertanban az is vitás helyzetet szült, hogy miképpen határozták meg a számlálóbiztosok munkáját és hogyan határolták le a körzeteket. Veres Valér szerint a hatékony adatfelvétel szempontjából ezek a szervezési feltételek nem voltak szerencsések.

Hozzátette: immár azt is tudni lehet, hogy olyanok adatait is feldolgozták, akiknek első körben érvénytelenek lettek volna a kérdőíveik, mivelhogy kiderült, elfogadták azokat a formanyomtatványokat is, amelyek nem voltak teljes körűen kitöltve, jelesül nem volt megválaszolva a nemzetiségre, anyanyelvre és vallási hovatartozásra szóló kérdések. A szakember szerint a terepszintű megkeresés során ezt újra kellett volna kérdezni, ugyanis a népszámlálás kérdőívének valamennyi kérdésére tulajdonképpen kötelező volt válaszolni.

Hol lehetnek még magyarok?

Kiss Tamás szerint a romániai magyarság szempontjából most az a fő kérdés: van 2,5 millió személy, akinek nincs nyilvántartott anyanyelve, nemzetisége és vallása, ők azok, akik ezekről nem nyilatkoztak, illetve azok is közéjük tartoznak, akiknek az adatait utólag más adatbázisokból emelték át (imputáltak). A szociológus szerint valójában az a probléma, hogy módszertani szempontból nem lehet különválasztani ezt a három kategóriát. Az előző népszámláláskor volt olyan válaszalternatíva is, hogy „nem kíván válaszolni”, amelynek megvan a válaszrelevanciája. Ez tekinthető tulajdonképpen „nemzeti közömbösségnek”, és akik ebbe a kategóriába tartoztak, tíz évvel ezelőtt a számuk kevesebb volt 60 ezernél. A jelenlegi 2,5 milliós tömegből azonban elenyésző lehet azoknak a száma, akik nem akartak erre válaszolni.

Kiss Tamás hangsúlyozta: az imputálás során a regiszter adatokból beemelt személyeknek startból nem szerepel a nemzetisége, anyanyelve és vallása. A statisztikai hivatal szerint pedig mintegy egymillió személyt emeltek be a külső adatbázisokból. A másik másfél millió embernek pedig valószínűleg azért nem szerepelnek ezek az adatok, mert „nagy valószínűség szerint úgy zárták le a kérdőívet, hogy ez nem volt kitöltve. Elméletileg kötelező lett volna a válasz, de ezek megadása nélkül is megengedte a rendszer az online kérdőív lezárását.”

A romániai magyarság arány 6 százlék körül billeg

Kiss Tamás ugyanakkor felidézte Veres Valér megközelítését: e szerint ha ebben 2,5 milliós csoportban alulreprezentáltak a magyarok, az azt jelenti, hogy a romániai magyarság aránya országos szinten nem éri el a 6 százalékot. Ha viszont felülreprezentáltak, akkor a tévesen kitöltött kérdőívek okozhatják az eltérést, vagyis hogy nem adták meg nemzetiségi adataikat, de mégis léteznek, tehát a valóságban többen vannak a magyarok 6 százaléknál. Ameddig azonban nincsenek területileg lebontott adatok, ezek mind hipotézisek – hangsúlyozta.

Horváth István kiemelte: az állandó népesség, illetve a reális és a legális népesség fogalmát is sokszor keverjük, illetve keveri a statisztikai intézet. Legális népesség az, amelyik tagjainak valamilyen hivatalos (adóügy, születés bejelentése, létező egészségbiztosítás stb.) kapcsolata van az állammal, és ezt úgy vették, mint az állandó lakosság részét. Elvben ez a népesség képezte a romániai népszámlálás maximális célját, és ez majdhogynem teljesült is, amikor kijött a 19 milliós lakosságszám, mondta a szociológus. Kiemelte: a reális népesség (a Romániában életvitelszerűen tartózkodó lakosság) részeként ebe bekerült a legális lakosság is. Azt azonban nem lehetett szamon kérni, leellenőrizni, hogy ki az, aki valóban itthon él és ki nem, tehát tulajdonképpen „már a számok sem a régiek”, állapította meg a Kisebbségkutató Intézet korábbi igazgatója.

Veres Valér hozzátette, Európa számos országában küzdöttek hasonló gondokkal: van, ahol eleve nem gyűjtenek nemzetiségi adatokat, máshol eldöntötték, hogy regiszter alapon meghatározzák a népesség számát. Meglátása szerint „vannak problémák, amikről beszélni kell”, ugyanakkor „amilyen lett az EU a maga nemében, nehéz népszámlálást tartani”.

Akkor mennyien is vagyunk az országban?

A magyar népesség csökkenésének vonatkozásában Kiss Tamás felidézte a intragenerációs identitásváltás problematikáját, ebbe tartoznak azok, akik korábban, például a 2011-es népszámlálás idején még magyarnak vallották magukat, de valamilyen oknál fogva ezt most már nem tették meg.

A konkrét adatokról szólva Kiss Tamás közölte: Romániának 624 ezres természetes népmozgalmi vesztesége van. A romániai magyarok esetében ugyanez a szám csak becsülhető, a kutatók 85 ezerre teszik ezt a veszteséget, ami annak köszönhető, hogy a romániai magyar közösség korfája kedvezőtlenebb a románokéhoz képest, tehát arányaiban tekintve sokkal többen hunynak el, mint amennyien születnek. Ehhez kell még hozzászámolni az asszimilációs veszteséget is, tette hozzá a szociológus.

Kiemelte: újdonság a korábbi népszámlálásokkal szemben, hogy a természetes veszteséget nem kompenzálta a klasszikus migráció, miközben Romániában megjelent egy nagyfokú bevándorlás is: a visszavándorlás, vagyis beregisztrálják azokat a gyermekeket is, akik máshol születtek és élnek, de ennek ellenére bekerülnek a legális népességbe. A másik csoportot képezik a határon túli románok, akik rendelkeznek román állampolgársággal – mintegy 350 ezerre ment fel a számuk, míg 2011-ben mindössze 50 ezer volt. A harmadik csoportot alkotják a máshol születettek, akik Romániában életvitelszerűen tartózkodnak, tehát a hagyományos bevándorlók száma is nőtt.

Több millióan élnek külföldön. De pontosan mennyien is?

Horváth István a kivándorlás problémáját számszerűsítve közölte, ha csakis a legnagyobb migrációs célországokat vesszük figyelembe, az ott élő romániaiak száma meghaladja a kétmilliót. A tartósan külföldön tartózkodó román állampolgárok pontos számát meghatározni alig lehetséges, ám az EU-tagországokban végzett népszámlálások adatai sorra válnak nyilvánossá és ezekből lehet következtetni a Romániát elhagyó és máshol letelepedők arányára.

„Summa summarum: a reális és a legális lakkosság számát illetően a népszámlálási eredmények nem fognak stimmelni, ha figyelembe vesszük az európai adatokat is” – állapította meg Horváth István.

Veres Valér hozzátette: az Eurostat legutóbbi adatai alapján összesen mintegy 3 millió romániai él tartósan külföldön. A romániai magyarságot illetően azonban nehéz lesz a vándorlási veszteséget kiszámítani. „Lehet vitázni arról, hogy a 2,5 milliónak a 4,5 vagy a 6 százaléka lehet magyar, de ez a kisebbik esetben is több mint százezer embert jelent”, nyomatékosította a Babeș-Bolyai Tudományegyetem demográfusa. Veres Valér egyelőre nem látja azt, hogy „miképpen tudna a romániai magyarság 1,1 millió főnél is nagyobb lenni”.

Kiss Tamás rátett még egy lapáttal, közölte: a Világbank és az ENSZ bilaterális migrációs mátrixa is egyaránt szinte 4 millió külföldön élő román állampolgárral számol. Az ENSZ adatsora 1990-től követhető, amely 800 ezerről indul, folyamatosan, de lassan emelkedik, majd a 2002 és a 2011 közötti időszakban jelentősen megugrik, majd ezt követően enyhébb ütemben tovább emelkedik. A szociológus ugyanakkor kiemelte: a népszámláláson teljesen irreális a romániai népesség húszmilliós indulószáma. Veres Valér szerint a 19 millió lehet a reális érték, és valószínű, hogy ebből a 19 millióból – a nagyon szigorú számítások szerint – legalább egymillió fő nem él az országban. Mindent összevetve a demográfus becslése szerint 18,2 millió fő lehet Románia jelenlegi népessége.

Paradigmaváltásra van szükség

Horváth István ugyanakkor elmondta: „az államoknak nem kell csalniuk, mert rendelkeznek a valósággyártás technológiájával”. Ezzel arra utalt, hogy nem kell megmásítaniuk adatokat ahhoz, hogy az állam a számára kedvezőbb eredményt kapjon, éppen elég az is, ha például keveri a reális és a legális lakosság fogalmát. A kutató közölte azt is, a korábbi népszámlálások alkalmával tapasztalt konfliktusok elkerülése érdekében a klasszikus identitásregisztrációval szinte „maximálisan kizárták azokat a tényezőket”, amelyek az eltérő feltételezésekhez vezettek. Emlékeztetett, legutóbb már a kisebbségek képviselőit is megkérdezték, hogy milyen fő- és alkategóriák legyenek a nemzetiségi kérdésre adható válaszok esetében, mint például a magyaron belül a székelyek besorolása. Ugyanakkor olyanfajta identitáspolitikai törekvések is megjelentek, hogy a cigány terminus ne szerepelhessen az adatlapon, közölte Horváth István.

Nyomatékosította, a technológia okozta nehézségek, a legördülő menük használata, a megfelelő opciók kiválasztása problémákat okozott, mert lehet ugyan, hogy sokan használják az internetet, ismerik a Facebookot vagy a YouTube-ot, de egyáltalán nem biztos, hogy ők képesek az adatfeltöltésre is.

A romániai magyarság digitális kompetenciaszintje is alulmarad az országos átlagtól

Kiss Tamás hozzátette: mivel jelentős hangsúly tevődött az online önkitöltéses szakaszra, illetve a személyes lekérdezéses időszak túl rövid volt és kevés volt a kérdezőbiztos, sokan kimaradtak emiatt a cenzusból, vagy hibás adatlapot töltöttek fel. A romák esete a digitális kompetencia hiányával függhet össze: a közösség jelentős részének iskolázottsága jóval alacsonyabb, mint az országos átlag, de a romániai magyarság kompetenciái is hasonlóképpen gyengébbek a romániai átlagtól.

Kiss Tamás szerint paradigmaváltásra  van szükség a magyar identitáspolitika vonatkozásában. Meglátása szerint a romániai magyarságra úgy kellene tekinteni, mint egy „multietnikus nyelvi kulturális közegre”, amelynek alkotó tényezői például a magukat magyarnak valló cigányok is.

Veres Valér kiemelte: az utóbbi években a romániai magyarokat érintő kutatások során már eleve egy multietnikus nyelvi-kulturális közegről vették az adatokat, hiszen „a roma gyermekek is ugyanúgy ott vannak az iskolában, illetve a roma közösségek is a magyar közösségekben”, ez a valóság akkor is, ha ezt most még nem vesszük figyelembe. A kutató szerint „ez egy nagyméretű jelenség lett, amivel számolni kell”.