Györfy Éva hosszú évekig volt Marosvásárhely legrégebbi és legelismertebb napköziotthonának a vezetője. A nagynevű Stefánia óvónőjeként, igazgatónőjeként számtalan kisgyerek kezdő lépéseit vigyázta. A csetlő-botló kisgyerekek a szeme előtt cseperedtek jó mozgású, szépen beszélő, iskolaérett diákokká. Látta őket felnőni, majd családalapítás után az ő gyerekeiket is nevelgette-terelgette. Sok szülővel személyes, jó kapcsolatot ápol a mai napig, hiszen akkor nyújtott nekik segítő kezet – fogadta be a három év alatti gyerekeiket az óvodába –, amikor a legnagyobb szükség volt rá.

– Húsz-harminc évvel ezelőtt óriási probléma volt a bölcsődei helyek hiánya. A helyzet azóta enyhült, de nem oldódott meg.

– Áthidalhatatlan problémát jelentett régebb a bölcsődei helyek hiánya, mert a társadalom, így a fiatal családok sem álltak gazdaságilag olyan szinten, hogy meg tudják fizetni a dadust. Így, kis túlzással, én minden ősszel síró, kétségbeesett anyukákkal találkoztam, akik nem tudtak, mit kezdeni a három év alatti gyerekeikkel. Olyan nagy volt a bölcsődehiány és olyan nagy volt a nyomás, hogy az ember intézményvezetőként kétféleképpen reagálhatott: távol tartotta magát ettől a problémától vagy próbált valamilyen megoldást találni. Mindkettő nehéz feladat volt. Én anyaként nem tudtam megtenni, hogy engedem elmenni a fiatal anyákat.

– Ezt a gondot orvosolta az RMDSZ által elindított bölcsődeépítési program. Megoldották azt is, hogy a bölcsődéket ne a helyi önkormányzatok tartsák fenn, hanem az Oktatási Minisztérium fejpénz alapján finanszírozza a bölcsődék fenntartását.

– Mindkét lépés sokat javított ezen a helyzeten. Amíg a bölcsődék az Egészségügyi Minisztériumhoz tartoztak, addig az elsődleges szempont a gondozás volt. Jogilag sem létezett nevelői állás, csak gondozói. Most ez teljesen megváltozott. Az Oktatási Minisztérium ügykezelésében most már odafigyelnek a gyermekek foglalkoztatására, a játékok bevezetésére, és az életkoruknak megfelelő tevékenységek alkalmazására. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a bölcsődei oktató-nevelő személyzet felkészítése is. Már nemcsak óvónéniket képeznek, hanem külön szakirányú oktatásban részesülnek azok a pedagógusok, akik bölcsődékben szeretnének elhelyezkedni. Kár, hogy leállították ezt a programot. Van egy jól kidolgozott terv, elindult a szakmai felkészítés, igény van rá a szülők részéről, aztán mégsem folytatják a bölcsődeépítést. Érthetetlen. 

– Ma is ekkora mentőövet jelent egy bölcsőde?

– Igen, kimondhatatlanul sokat. Akinek vissza kell mennie a munkahelyére, annak meg kell oldania a gyerekfelügyeletet. Vagy dadussal, vagy nagymamával, vagy bölcsődével. A szülők részéről ma már elvárás, hogy legyen korszerű, jól felszerelt bölcsőde a közelében. Az államnak viszont kötelessége biztosítani a nyugodt, kiegyensúlyozott munkavégzést lehetővé tevő körülményeket. Romániában viszont, úgy érzem, a kormány úgy gondolja, hogy ez a probléma alulról építkezve fog megoldódni. Hiába van törvényes keret, mégis mindenért küzdeni kell. Csoportok indításáért, fejlesztő eszközök vásárlásáért, felújításért, bővítésért, szakemberek felvételéért. Jelenleg azért is, hogy épülhessenek bölcsődék az országban. Kell a józan ész a kormányba, hogy meghallja és felerősítse a választópolgárok hangját.

– Miben különbözik az óvodás gyerekkel való foglalkozás a bölcsődés gyerekekétől?

– A bölcsődében sokkal jobban kell az egyéni igényekre fókuszálni. Fontos, hogy minden csoportnak meglegyen a külön játszótere és az altató, pihenő terme, szintén külön. Ilyen korú gyerekeknél még nem lehet behatárolni, hogy mindenki ugyanakkor aludjon. Ha egy kisebb gyereknek nagyobb az alvásigénye, akkor őt le kell fektetni, míg a többiek tudnak külön játszani a másik teremben. 

Ez csak rendeltetésszerűen erre a célra tervezett épületekben valósítható meg. A mostani bölcsődékben ez folyamatos kihívást jelent. A bölcsisek étkeztetése is más ütem szerint történik. Ők gyakrabban esznek, más minőségű, más állagú ételeket kapnak.

A kicsik hároméves koruk körül kerülnek a fejlődésében olyan szintre, hogy igénylik a közösséget. Addig nekik nincs szükségük társaságra ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A bölcsődékben emiatt kisebb létszámú csoportok vannak, ahol több lehetőség van az egyéni foglalkozásra. Az óvodában viszont már közösségi nevelés is történik, ami azt jelenti, hogy a csoportokhoz is igazodniuk kell. A három év fölötti gyermeket már lehet ilyen irányba terelgetni.

(Támogatott tartalom)