A sepsiszentgyörgyi Vörös Csillag – Kommunizmus Múzeumában már az első képsorok mellbe vágják a látogatót. A második világháborút idéző villódzó mozgóképek után vonatok mellett vánszorgó deportáltak jelennek meg a falon. Alakjaik időnként felénk fordulnak, és könyörgő szavakkal szólítanak meg. Innen a politikai üldöztetés, a börtönök és a munkatáborok világába vezet tovább az út.

A Ceaușescu-korszakot megidéző emeleten a mai felnőttek közül sokan már saját emlékeikkel kapcsolódhatnak a látottakhoz. Szobák, bútorok, használati tárgyak, autók és fényképek idézik fel a szülői otthon vagy a saját fiatalkor valamelyik részletét. Az ismerős berendezések azonban felvetik azt a kérdést is, hogy mire emlékezünk szívesen, és mit hajlamos megszépíteni az idő.

Az ismerős szobák mögött ott van az elnyomó rendszer

A szerda esti megnyitón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök éppen erről a kettősségről beszélt. Természetesnek nevezte, hogy a régi tárgyak mosolyt csalnak azok arcára, akik közöttük nőttek fel. Az embernek nem kell kitörölnie a fiatalkorát azért, mert rossz rendszerben élte meg. „Ha valaki boldog volt, nem a diktatúra miatt volt boldog, hanem annak ellenére” – fogalmazott.

Szerinte akkor válik veszélyessé az emlékezés, amikor a személyes nosztalgia a rendszer iránti nosztalgiává alakul. Amikor az olcsó kenyér vagy a biztos munkahely emléke mellől eltűnik annak az ára, hogy az állam azt is meg akarta szabni, mit gondolhatnak, mondhatnak vagy miben hihetnek az emberek.

Kelemen Hunor szerint a múzeumi tárgyak családi beszélgetéseket indíthatnak el. A régi fekete-fehér televízióra vonatkozó kérdést követheti az, hogy valóban nem lehetett-e szabadon utazni, majd elhangozhat a nehezebb kérdés is: „féltél?”, „féltetek?”

A kenyér és a szabadság is hiányzott

Antal Árpád polgármester gyerekkorának sorban állásait idézte fel a megnyitón. Kenyérért, tejért, húsért várakoztak, és ahogy nőtt, egyre többet értett meg a hiányból: abból is, hogy az élelmiszeren túl az igazság, a szabad véleménynyilvánítás és a saját életről való döntés lehetősége sem volt meg.

Tizennégy éves volt a rendszerváltáskor. A diktatúra bukása azonban szerinte nem tüntette el a diktatórikus reflexeket. „Ceaușescu szelleme ma is itt kísért közöttünk” – fogalmazott. Ennek megnyilvánulását látja mindenütt, ahol a hatalom azt hiszi, bármit megtehet; ahol a félelem, a fenyegetés és a megbélyegzés válik elfogadottá, vagy valakit származása, anyanyelve, véleménye miatt próbálnak elhallgattatni. Mint mondta, a múzeumot a szabadság megőrzéséért folytatott küzdelem eszközének is szánják.

Különösen azokat a fiatalokat szeretné megszólítani, akiknek már nincsenek saját emlékeik a kommunizmusról. Azt szeretné, hogy megértsék, mit jelent szabadság nélkül élni, és felismerjék az elnyomást. „Azt szeretném, hogy ne csak megismerjék a történelmet, hanem kérdezzenek, kételkedjenek, vitázzanak, merjenek ellentmondani, és soha ne fogadják el, hogy valaki helyettük akarjon gondolkodni!” – mondta Antal Árpád.

Különböző sorsok, közös tapasztalat

A megnyitón Emil Constantinescu volt román államfő családja és saját életének történetén keresztül idézte fel a diktatúra, majd az 1989-es forradalom időszakát. Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista azt javasolta, hogy a múzeum a bemutatás mellett kutatómunkát is folytasson.

Lehetséges témaként a romániai magyar és román közösségek kommunizmus alatti történetét, valamint az emberi méltóság szerepét emelte ki.

Mădălin Hodor történész, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács alelnöke szerint az országban további hasonló intézményekre is szükség lenne. Arra figyelmeztetett, hogy a diktatúra rémtettei könnyen feledésbe merülnek, miközben egyesek nosztalgiával tekintenek a korszakra.

Itt a látogató is bíróság elé állhat

Az egykori Cigarettagyár dohányraktárában kialakított, közel háromezer négyzetméteres múzeumban sok mindent meg lehet érinteni, kézbe lehet venni, ki lehet próbálni, egyes berendezésekbe bele is lehet ülni. Mozgóképek, hangok és interaktív helyzetek érzékeltetik, hogyan avatkozott be a hatalom az emberek életébe.

Az első emeleten például bíróság elé állhatunk. Az interaktív eszközön hiába igyekszünk jól védekezni: az ítélet bűnösnek mond ki, majd az alagsorban kialakított börtönbe vezetnek. Olyan eljárás részesévé válunk, amelyben az igyekezetünknek nincs hatása a végeredményre.

A három kiállítási egység – a Vörös Hajnal, a Vörös Zászló és a Vörös Csillag – a második világháború következményeitől a kommunista hatalom kiépülésén át a rendszer bukásáig követi a történelmet. Az országos történések mellett külön figyelmet kapnak az erdélyi és háromszéki sorsok.

Padlásokról és családi otthonokból is érkeztek a múlt tárgyai

A gyűjteményhez a lakosság is hozzájárult. Az önkormányzat 2024 májusában meghirdetett felhívására rádiókat, varrógépeket, bőröndöket, korabeli kiadványokat, jelvényeket és háztartási eszközöket ajánlottak fel. Padlásokról, ócskapiacokról és felszámolt létesítményekből is mentettek tárgyakat.

A múzeumnak otthont adó dohánygyári épületegyüttest 2021 májusában vásárolta meg Sepsiszentgyörgy önkormányzata. A raktár átalakítását az Országos Helyreállítási Tervből, európai uniós forrásból finanszírozták. A helyi vállalkozásokból álló konzorciumra bízott tervezés és kivitelezés szerződéses értéke meghaladta az 59 millió lejt.

Péntektől a közönség is bejárhatja

Az október 21-i hivatalos avatást követően október 23–25. között ingyenes nyílt napokat tartanak. Tárlatvezetéssel és önállóan is látogatható a múzeum, de mindkét esetben előre helyet kell foglalni a voroscsillag.ro oldalon.

Magyar nyelvű vezetés pénteken 15 és 17 órakor, szombaton 11 és 17 órakor, vasárnap 11 és 15 órakor indul. Román nyelven pénteken 11, szombaton 15, vasárnap 17 órától tartanak tárlatvezetést, alkalmanként legfeljebb 25 fővel.

Önálló látogatásra mindhárom napon 12, 13, 14, 16 és 18 órára lehet jelentkezni, időpontonként legfeljebb negyvenen. Október 27-től a múzeum keddtől vasárnapig 11–19 óra között fogadja a látogatókat, hétfőnként zárva tart.