Felrobbantotta az elmúlt időszakban a közvéleményt, hogy iskolai erőszakról, iskolai kábítószer-használatról szóltak a hírek. A tanárát megkéselő bukaresti diák, a pedagógust késsel fenyegető tanuló, a tanintézetekben lefülelt drogterjesztő bandák kapcsán felmerült, hogy milyen szerepe van az iskolai fegyelmezésnek a jelenség megelőzésében, visszaszorításában. A témában a vélemények széles skálája megjelent, sokan helyezkedtek arra az álláspontra- gyakorló pedagógusok is- hogy a tanár „eszköztelen”, hiszen a mai „mimóza” lelkületű nemzedékeket nemhogy „megsapkázni”, „megfenyíteni”, de még megdorgálni sem lehet. Szakértőkkel azt jártuk körbe, mit tehet a pedagógus, hogyan érheti el, hogy ne fulladjon káoszba az órája, a diákok valóban rá figyeljenek, hogyan tudja megelőzni, vagy kezelni az erőszakot.

A fegyelmezés a közoktatás nagy próbatétele

A közoktatási rendszer egyik legnagyobb „próbatétele" az iskolai fegyelmezés kérdésköre, az iskolai erőszak jelenségének visszaszorítása, megelőzése, hatékony kezelése, fogalmazta meg Facebook bejegyzésben Ferencz-Salamon Alpár a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szakmai alelnöke.

Meglátása szerint, a tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben mindennek megoldását főként fenyítő, büntető módszerek alkalmazásával képzelik el, nem számíthatunk tartós eredményre. Az oktatáspolitikai szakértő a Maszol megkeresésére kifejtette, az iskola egyenlő mértékben kell az oktatás és nevelés színtere legyen. Ha egy iskolának van egy erőteljes, magabiztos, programszerű nevelési értékrendje, a különböző problémák nem, vagy csak kisebb mértékben jelentkeznek. Az oktatás során az órarend, a tananyag, a kerettanterv szerint zajlik a kompetenciafejlesztés, a lexikális tudás átadása, illetve az értékelés, de a nevelés ugyanolyan fontos, ezen belül nemcsak a magatartás kell legyen a központi elem, hanem az egészségügyi, szexuális nevelésre, pályaorientációra is figyelni kell.

Az oktatás mellett a nevelés ugyanolyan fontos

Egy tanintézet szervezeti kultúrája az értékrendek összessége, amit oktatással, neveléssel képvisel, szögezte le Ferencz-Salamon Alpár. Ha a szervezeti kultúrában erőteljesen megnyilvánul a pozitív példa, a párbeszédre alapozott tolerancia, a demokratikus szabályalkotás, kisebb mértékben nyilvánulnak meg a magatartásbeli problémák, az iskolai erőszak. Minél kisebb mértékben foglalkoznak nevelési kérdésekkel, annál több a probléma, összegezte a szakértő.

Felidézte, tanárként, igazgatóként, főtanfelügyelőként, minimális problémája volt a „fegyelemmel”, és nem azért mert, valaha is a hatalmat gyakorolta volta, hanem mert mindig arra törekedett, hogy ha a másik féltől, például a diáktól elvárta, hogy szembejöjjön vele, ő is megtette felé az út másik felét. „Ha én a órámon megengedem magamnak, hogy humorizáljak, akkor fel kell legyek készülve arra, hogy a diáknak is vannak humorosnak szánt megjegyzései. Ne a méltóságteljes attitűdöt válasszam, hanem próbáljam megnyerni a bizalmát "- mondta Ferencz-Salamon Alpár.

A megoldás kulcsa nem az adminisztratív intézkedésekben, a szabálysértések számonkérésében rejlik, hanem az állandó jó példával való elől járásban, a jó példák kiemelésében, és az állandó kommunikációban, összegezte az RMPSZ szakmai alelnöke. A törvénykezésben pedig következetesen alkalmazható módszertanra van szükség, a pedagógusok folyamatos képzésére, valamint arra, hogy a kerettantervben szerepeljenek a konfliktust megelőző és kezelő programok, és legyen szakember, aki ezt végezze. Ferencz-Salamon Alpár fontosnak tartaná, hogy készüljön egy valós szakmai felmérés, hiszen a magyar iskolák között is kimutatható, hogy ahol erős a szervezeti kultúra, kevesebb a probléma. A magatartásbeli gondok nem köthetők a társadalmi státushoz, a nagyon gazdag család gyereke is lehet rendbontó, a hátrányos helyzetből érkező diák is fegyelmezett.

Minden nemzedék „elvarázsolható”

Minden nemzedék az adott technikai fejlődés körülményeihez képest más mint az előző, a következő szintén más lesz, szögezte le arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a mai diákok valóban jobban megnehezítik-e a tanárok munkáját. Húsz évvel ezelőtt el lehetett varázsolni egy diáktársaságot egy fóliavetítővel, vagy egy VHS lejátszóval és buborékhátú tévével. Ma már a gyerekeket nehezebb elbűvölni, mert a mindennapokban változatos digitális formátumokkal, módszerekkel találkoznak. Nem nyűgözi le őket egy történelmi film levetítése, mert bármikor megnézhetik a Netflixen, lehet már meg is nézték. E tekintetben a különlegesebb a helyzet, de ugyanúgy motiválhatók, mint a korábbi generációk, csak meg kell találni a megoldást, az utat, a kulcsot. „Ha mesélek nekik, érdeklődve hallgatnak, kérdeznek, ha unalmas tollbamondós órát tartok fészkelődnek, mocorognak, nem érdekli őket. Minden sikeres tanár ismeri a módszereket, alkalmazza is, ilyen vonatkozásban nincs különbség a nemzedékek között "- összegezte a oktatáspolitikai szakértő.

A lényeg nem változik: a mindig bevált a szeretetteljes szigor

Évszázadokon keresztül bevált a szeretetteljes szigor, szögezte le megkeresésünkre Szabó-Thalmeiner Noémi, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Pszichológia és Neveléstudományok Kara Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának oktatási igazgatója. Kifejtette, ez az elv végigvonul a neveléstörténeten, megtalálható a jezsuitáknál, és a reformpedagógiákban is. „Fontos, hogy szeressük a gyereket, akit tanítunk, de a szeretetteljes viszonyulás nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk neki, fel kell állítani a megfelelő korlátokat, azokat a gyereknek tiszteletben kell tartania. Erre készítjük fel a pedagógusokat "- összegezte az egyetemi oktató.

Hozzátette, ha a pedagógus azt szeretné, a fiatalok tiszteljék, neki is tisztelnie kell őket. Amiért idősebbek vagyunk nem várhatjuk el a tiszteletet, ha mi nem adjuk azt meg a gyerekeknek, a pedagógus példamutató, a viselkedését átveszik a tanítványai, ez tapasztalható az óvodától az egyetemig, mutatott rá Szabó-Thalmeiner Noémi. Hangsúlyozta, a lényeg nem változik, a diák- tanár kapcsolatban ez a fajta hozzáállás a működőképes. Nyilván a mostani gyerekek olyan szempontból mások, hogy más hatások érik őket, más a társadalom berendezkedése. Pörgősebb az élet, a felnőttek stresszesebbek, rohannak, kapkodnak, a gyerek ebben nő fel, így lehet nem tud annyit egy helyben ülni, vagy annyi ideig figyelni, mint régen, taglalta az egyetemi oktató.

A gyerek beviszi a problémáit az iskolába

Kifejtette, nehezíti a tanár-tanító feladatát, hogy amikor a gyerek megérkezik a tanintézetbe, nem tudhatják azonnal, milyen hatások érték a családban, a baráti körben, ám a problémáikat viszik magukkal, ezek miatt lehetnek frusztráltak, ebből adódóan pedig szorongóak vagy agresszívek. Van egy sor problémájuk, amiket talán nem is tudnak megfogalmazni, de valamilyen formában megmutatkozik rajtuk. Számítanak az otthoni minták, előfordul a gyerekközösségen belül a bántalmazás, a kirekesztés, a zaklatás, a pedagógusnak fel kell készülnie arra, hogy ezeket kezelje, meg kell tanulnia a módszereket. Az egyetemen van konfliktuskezelés, osztálymenedzsment tantárgy is, tapasztalati tanulás során elsajátítják a kommunikációs eszközöket, az aktív hallgatást, az asszertív magatartást, a problémamegoldás folyamatát. Konkrét helyzeteket beszélnek meg, a diákok visszajelzései során mindez hasznos számukra, abban bíznak, hogy amikor tanítanak gyakorlatba is tudják ültetni.

Egyszerűek az alapszabályok: hitelesség, következetesség, odafigyelés

Nem könnyű egyensúlyozni a diák- tanár kapcsolatban, de néhány egyszerű alapszabályt betartva, jól működik, mondta el megkeresésünkre Szőcs-Torma Katalin. A sepsiszentgyörgyi angol szakos tanár rendszeresen vállal osztályfőnöki megbízatást, korábbi osztályaiba járó diákjaival is tartja a kapcsolatot, „gyerekeiként” emlegeti őket, de mint mondja, az órákon általában nincs gondja a fegyelemmel.

Alapszabályként említi, hogy a tanár legyen hiteles és következetes. Továbbá fontosnak tartja, hogy az előkészítős kisdiákkal is egyenrangú félként kommunikáljon, nem azért várja el a tiszteletet, mert tanárként a gyerek felett áll a „ranglétrán”. Fontos, hogy indulásból leszögezzük a játékszabályokat, tiszteljük, elfogadjuk egymást, de azt is tudjuk, ha nem tartjuk be a játékszabályokat, azok felülvizsgálhatók. Szőcs-Torma Katalin tapasztalata szerint a gyerekek egyénileg nem kapnak elég odafigyelést a felnőttektől, ezért amikor azt érzik, a tanár tényleg figyel rájuk, érdekli, fontosnak tartja, hogy vannak, „elolvadnak”, ez egyformán érvényes az első osztályos kislányra és a tizenkettedikes nagyfiúra. „Nem büntetek, csak jutalmazok, például egy jól elkészített házifeladatért jár a plusz pont, viszont ha nem írja meg valaki, nem kap levonást. Előfordul, hogy elbizonytalanodom, de rengeteg képzésre járok, legutóbb Norvégiában kaptam megerősítést arról, hogy ez a jó út, nem a vasszigor ”- összegezte Szőcs-Torma Katalin.